Kedves bloggoló, aki ezt a bejegyzésemet olvasod, azzal, hogy ezt teszed elfogadsz egy titoktartási szerződést, amely 2011. február 4-ig, 7:45-ig tart.
A helyzet az, hogy ma volt Csöpi nénivel a 99. óránk, és megkérdezte valaki, hogy holnap tartunk-e 100. órát, és a tanárnő csak, bocsánat a kifejezeésért, de somolygott az orra alatt. 😛
A történet másik szála, hogy tavaly júniusban, amikor volt az utolsó angol óránk, Csanády tanárnő elkészítette nekünk az ún. Lusta asszony rétesét, vagy Olasz rétest, ahogy tetszik, ennek a receptjét kértem el, mert a mamának február 13-án lesz a 82. születésnapja és arra az alkalomra szeretném ezt neki megsütni, de mivel a puding próbája az evés, ezért gondoltam kipróbálom.
Ma elmentem a boltba és vettem hozzávalókat, és már bent van a sütőben, most éppen azért imádkozom, hogy a közepe is megszilárduljon. Mág van öhm…14 perce, de remélem, hogy sikerülni fog. Elvileg most járt le az ideje, viszont a közepe még mindig nyers…nem probléma, anyára ráhagyom, de ha bele mer kontárkodni, akkor kitérek a hitemből. 😛 Folyt. köv.
Mikor tegnap este hazaértem, már anya kivette a tepsiből, meg kell, hogy mondjam, nagyon jól nézett ki, örültem is a fejemnek, majd felszeltem és betettük egy jó nagy tortatartóba.
Másnap reggel, azaz ma már jó korán felébredtem, mert össze-vissza álmodtam ilyen hülyeségeket, na, a lényeg a lényeg, hogy bevittem az E/1-be, ahol szerencsére még senki nem volt, majd levittem a Kovács tanárnőnek a megígért kóstolót, de megkértem, hogy ne spoilerezzen Csöpi néninek.Nos, sikerült is ezt titokban tartanom, ezért amikor elkezdődött az óra Csöpi néni meglepődött, hogy miért nem ültem le a helyemre, amikor én nem igazán szoktam jelenteni, hogy valamim nincs kész. Belekezdtem a monológomba, miszerint ez a 100. irodalom óránk és ezt megünnepelvén sütöttem ún. Lusta asszony rétesét, vagy Olasz rétest, kinek mi. úgy tűnt, hogy ízlett mindenkinek, bár felettébb bunkónak tartom azt, amikor valaki nem eszik belőle, mert ő most nem ér, szerintem, ha valaki valamit készít ez egy bunkóság, de ez az én véleményem. Szóval utána még levittem Csanády tanárnőnewk is és neki is nagyon ízlett és megmutathattam a Pereszteginé tanárnőnek is, hogy én is tudok sütni. 😛 Miért, nem? 😀