Tag Archive for Iskola

Keserédes

Még 8-at kell aludni…1 héten belül vagyunk… nem tudom… ilyenkor annyira rohadtul nehéz belegondolni, meg tudni azt, hogy bármit is teszel, nem tudod meggátolni és el fog jönni, ami nyilván valahol jó, mert még mindig élsz, de a másik oldalról… Nem tudom, akik ismernek, azok tudják, hogy számomra az évnek ez az egyik legnehezebb (a másik a karácsony) időszaka.
Nem tudom, már két napja egy Fodor Ákos vers jár a fejemben és nem ereszt és megbéklyóz:

Fodor Ákos: Poszt

Én se leszek már
szép, ifjú halott, aki-
ből még mi minden…!

morezombiesappear-736x250

Vonulások

Tehát előző héten csütörtökön, azaz pont egy héttel ezelőtt volt a szerenád. 3 óra utáni szünetben elbúcsúztunk azoktól a tanárainktól, akik ebben az évben tanítottak minket, illetve azoktól, akiktől ilyen-olyan körülmények között ez nem valósulhatott meg.
Igazából a legfurcsább az volt, hogy senki sem sírta el magát, nemcsak itt, hanem később sem. Aztán 5. óra után szerenádoztunk azoknak a tanároknak, akik vidéken laknak és nem tudunk hozzájuk kimenni. Persze a csúcspont maga, az az esti szerenád volt, aminek én szerveztem meg a menetrendjét. Persze volt olyan, aki problémázott vele, de mondjuk abszolút nem érdekel. Aki nem csinált eddig semmit, az ne most akarja megváltani a világot.
Először mentünk a volt osztályfőnökünkhöz, aztán a jelenlegihez, majd Aranyszíve Kati nénihez 🙂 🙂 🙂
Majorné tanárnőnek van egy annyira szép La Fontaine könyve, hogy vérzett a szívem amikor megláttam. Nem azért mondom, mert van egy megmagyarázhatatlan kötődésem a könyvekhez, de tényleg, bárki megmondhatja, hogy gyönyörű volt az a könyv.
Kati néni egy hatalmas tál gyümölcssalátával fogadott minket, és meg kell, hogy mondjam áldom Kati nénit, hogy főzött kávét, mert anélkül nem bírtam volna ki a napot. Nagyon-nagyon hosszú volt, olyan hajnali 3 körül értünk oda Szalainé tanárnőhöz. Nem hiába, nagyon sok tanárunk van/volt.
Kati néni után mentünk Lovas tanár úrhoz, aki a magyar faktosokat beinvitálta a házába és megmutatta a “könyvtárszobát”. Akkor és ott döntöttem el, hogyha majd lesz saját házam, nekem is lesz benne könyvtárszoba, mert egyszerűen gyönyörű. Földtől plafonig csak könyvek, Esterházy-gyűjtemény, stilisztikai könyvek – nem véletlenül abból doktorált 😀 -.
Aztán – ha jól emlékszem így 1 hónap távlatából – mentünk Pereszteginé tanárnőhöz, aki éppen akkor vette ki a pogácsákat a sütőből, amikor mi odaértünk. Meg kell, hogy mondjam a legfinomabb pogácsa volt egész este. A tanárnőnek nagyon sok pálmája van, kicsit olyan érzése van az embernek, mintha egy oázisba térne be.
Ez az este nagyon kellemes hangulatban telt el, és tényleg jó volt úgy érezni, hogy bár vannak olyanok, akik nem szívlelnek, azért mindenki tisztában van azzal, hogyha valamire azt mondom, hogy megcsinálom, akkor azt megcsinálom. Nyilván nem mondhatom el, hogy kikről van szó, de ha olvassák ezt, úgyis nyilvánvalóvá válik. 😀

Másnap – mivel péntek hajnali 4 óra volt, mire ágyba kerültem – nem mentem be a bolondballagásra, de, hogy őszinte legyek, nem is akartam. Nem tudom elviselni, hogy összefújkodják az embert borotvahabbal, meg tejszínhabbal, meg egyéb ragacsokkal. Így otthon maradtam, és lélekben is készültem a szombati ballagásomra.

Szombaton reggel bementem a vasútállomásra, és a két Vikivel egyet restiztünk (t.i. ez a vasútállomás kocsmája, ahol indultunk az érettségi 4-5 napján is. Nem, nem ittunk alkoholt, hanem kávéztunk. :D). Nyilván az Kevin nincsen azzal tisztában, hogy a 7:15, vasútállomás, az nem 8:30 belváros…meg sem lepődöm…:D
A vasútállomástól átbattyogtunk a Lakatos utcába, ugyanis innen indult az érettségizők “továáááábbtováááááááb” menete…borzalmas volt. Egyszerűen nem hiszem el, hogy képtelenek megtanulni, hogy nem kell elnyújtani azt a néhány szót a dal végén, mint a rétest, hanem lehet normálisan is énekelni: “tovább, tovább”. Ahogy odaértünk megkaptuk a tarisznyánkat a szokásos útravalóval: 5 forintos, föld, pogácsa, fotó. Szerintem ez egy nagyon kedves gesztus, vagy hagyomány – ahogy tetszik -: mindig legyen pénzed, mindig tudd, hogy bárhogy is vagy a világon, van hazád, mindig legyen ételed és emlékezz az alma materedre. Itt kezdődtek a vonulások a Városház térre, ahol már várt minket, a maturandusokat a polgármester úr. Többen is tartottak beszédet és szerintem ez volt az egyik legmeghatóbb része – bár továbbra sem sírt senki sem – az egész ceremóniának. Ha belegondolunk, azért mégis csak ebben a városban, Székesfehérváron tanultunk 18 évig, furcsa lesz átkerülni máshova.
A városi ceremónia után visszavonultunk a Vasváriba, amely már várt minket – ódon falaival – “átöltözve”. Utunk az F/4-be vezetett, amelyet a 11.c már feldíszített. Az asztalunknál, padunknál várt minket egy-egy asztaldísz, egy apró, ám de annál dekoratívabb névtábla, egy kicsiny ballagókönyv és persze az elengedhetetlen Irka.
Az utolsó osztályfőnöki óra meglehetős nyugalomban telt. Már nem voltak viták, nem voltak incidensek, csak büszkeség, öröm, és nyugalom. Ez nagyon jó volt. Egy közhely szerint ilyenkor szokták azt mondani, hogy “most kellene lekezdenünk ezt a 4 évet”, de ez olyan, mintha eső után odaadnék neked egy köpönyeget – bár itt az esőkabát jobban hangzik – “nehogy megázz” felkiáltással. Ezt követte a különböző termek végigjárása. Erre nem szeretnék kitérni, mert magam sem értem ennek a logikáját, de biztos, hogy van valamilyen félig igaz, erőltetett szentimentális megfogalmazása: “hogy elbúcsúzhass a termektől”.
Az udvarra kiérve már várta a 4 osztályt a közönség, vendégek, tanárok, szülők, barátok, barátnők, testvérek, rokonok…stb., akik hivatalosak voltak az ballagásra. Tőlünk mindenki jött, kivéve a mama, mert nem szívesen ráncigáltam volna el Őt ide, nem ez a típus. 😀
A ballagás az igazgató úr beszédével kezdődött, bocsánat a Himnusszal kezdődött, amit a beszéd követett. Majd ezt követte a 11. osztály búcsúztató beszéde, majd pedig a díjátadó.
Először a kiváló sportteljesítményt díjazták. Tőlünk a Móni, a Gyöngyus, az Olivér, a Dani és Ruby kapott. (Megmondtam, hogy fogsz kapni ilyen díjat, ki más kaphatná, ha nem Te, amikor éveken keresztül jártál szorgalmasan röpizni a Tanárnőhöz. Nem is értem, hogy mikor és hol vetődött fel olyan, hogy te nem kaphatsz ilyen díjat. Komolyan mondom, tessék elhinni, hogy nagyon jó vagy ebben (is), szóval hihetetlen már a kishitűséged. 😀 )
Ezt követte a közösségi munka díjazása. Tőlünk a Móni, a Zóra, a Laura és én kaptunk ilyen díjat. Nagyon örültem neki, mert eredetileg az Irkában nem volt felsorolva a nevem, és mégis kaptam, és tényleg nagyon jó érzés volt kimenni. Az Igazgató úr – mikor átvettem a díjat – egy oklevelet és egy könyvet 94 filmsiker címen – azt mondta, hogy köszöni a 4 éves közösségi munkámat. 🙂
Ezután következtek a “nagy” díjak, a Kiváló kultúrmunka és a Vasváriért plakettek átadása. Kiváló kultúrmunkát kapott tőlünk a Guba – tudjátok a népdalos csoport :), és…nehéz ezt elismerni, de azt kell, hogy mondjam, nagyon büszke voltam rájuk is, azért a népdalok szövegét megtanulni – nem ebben nincsen irónia -, csak hogy mindenki értse: tavaly, amikor érettségiztem énekből baromi nehéz volt megtanulni a 20 népdal szövegét, mert nagyon sok volt. Nagyon büszke vagyok rátok. 🙂
Illetve én voltam a másik, aki ilyen díjat kapott. Nem kenyerem az önmagam dicsérgetése, de muszáj, hogy leírjam azt a szöveget, amit akkor mondtak el, amikor átvettem a díjat, mert ez tényleg összefoglalja a 4 éves kultúrmunka leírását:
Kiváló kultúrmunka kitüntetésben részesül továbbá Besse Attila a 12. osztályos tanuló, aki zongorajátékával többször elkápráztatta a közönséget. 2008-ban a Fejér megyei diáknapok a Csellzo kvartett tagjaként szerzett arany minősítést. 2009-ben szintén arany minősítést ért el egyéniben és négykezesben is. A szólóének-kamarakórus kategóriában zongorakíséretéért Miklósa Erika különdíját kapta.
A 2009-es balassagyarmati országos zongoraversenyen I. helyezett, a romantikus darab eljátszásáért Ferenczy György díját, a kortárs darab eljátszásáért Kovács Gábor díját nyerte el. A 2010-es diáknapokon, a szólóhangszer-kamarazenekar nagydíjasa , s elnyerte az arany minősítés mellett Székesfehérvár közgyűlésének különdíját is. 2011-ben szólóban ismét arany minősítést szerzett.
Hát…ehhez elég nehéz bármit is hozzáfűzni. Díjként egy könyvet kaptam Barokk templomok és katedrálisok címmel, illetve egy gravírozott tányért, Besse Attila, Kiváló kultúrmunkáért-díj, 2011 Vasvári Pál Gimnázium felirattal. Nagyon szép volt. Amikor kimentem az Igazgató úr azt mondta, hogy szeretne mindent megköszönni. Nagyon boldog voltam, mert úgy éreztem, hogy lehet, hogy sokszor, sokan még csak meg sem köszöntek semmit sem, ez mindenért kárpótolt. Mert lehet, hogy vannak olyanok, akik féltékenyek, irigyek rám – ebben biztos vagyok -, de amíg vannak ilyenek, addig valamit nagyon jól csinálsz. 😛 😉

[megj.] Ez a bejegyzés nagyon-nagyon lassan készült el, az érettségi hetében, tehát május elején kezdtem el írni, így a dátumok azért nem stimmelnek.

MOKKA

Igen, tudom pofátlanság, hogy majdnem 2 hete nem írtam semmit sem, csak annyira, de annyira nem volt rá se időm, se pedig energiám, hogy nem csókolt meg a múzsa.
Ugyebár január 8-án véget ért a LEP, de a dolog szépsége csak ezután következett. Hétfőn még elmentem iskolába, de estére már olyan furcsán éreztem magamat. Reggelre 38.4 fokos lázzal ébredtem és rájöttem, hogy aha, akkor most nincs iskola. elmentem a dokihoz és elmeséltem neki, hogy igen, már KÖMF-ön is beteg voltam, de nem jöttem, aminek az lett az eredménye, hogy torok-, gége-és nyálmirigy gyulladásom lett. Ettől a hangom Charlieval vetekedett, és kb. úgy néztem ki, mint a félzombik. Nagyon rossz volt, viszont ezzel kivettem a jól megérdemelt 4 napos szabadságomat is. 😀
Ellenben szombaton ELTE-BTK nyílt nap volt, és semmi esetre sem hagytam volna ki. Ruby, Kevin és én elindultunk korán reggel, persze Rubyr megint kellett várni, mert – mily’ meglepő – elkésett. Szóval, miután felértünk Budapestre, kiderült, hogy annyian vannak az általános eligazításon, hogy az épületbe nem lehet beférni, ezért 12 órára visszamentünk, vagyis elváltunk, mert Ruby Régészet szakra megy és ők az B épületben voltak, Kevin Germanisztika szakra szeretne menni, ami az F épületbe volt, az enyém a Magyar szak pedig az A épületbe. A dolog érdekessége, hogy jövünk az ELTE-BTK épülete előtt, és beszéljük, hogy kinek hol lesz a szakos ismertetője. kevin kérdezi, miután az övéké kiderült, hogy és a tied hol lesz? Mondom, hogy az A épületbe, eltelik néhány másodperc majd megszólal: “A, mint Attila…hihetetlen, már ők is neked nyalnak. Nyilván 😀
Az előadóban 82-en voltak, tehát megismertem a konkurenciát, gyakran kell majd használni a síneket. 😛 Persze nagyon-nagyon-nagyon és még annál is jobban tetszett, és igen irodalomelmélet és irodalomtudomány szakirányra fogok menni, mert arra megyek, és felvesznek és igen, ezek mind tények. Fúúúúú, aztán a szakos eligazítás után, ami hármunk közül nekem tartott a legtovább, elmentünk a Bródy Sándor utcában levő teaházba. persze ez is nagyon kúl volt, ahogy az is, hogy pont ott futottam össze BigFoottal, vicces. 😀
Kevin emlékeztetésére, aki most olvassa a blogomat, elfelejtettem megírni, hogy vasárnap volt egy filmnézés náluk, amire mind a 3-an elmentünk,Ruby, Charlotte meg én. Először megnéztük a Becstelen brigantik c. filmet, ami katasztrófa, egyedül Christopher Waltz játszik benne fantasztikusan, nem hiába kapott Oscar díjat, persze Charlotte bealudt alatta, igaz, ma azt mondta, hogy ez csak 2 perc volt, holott 45, de hát…a saccolás sosem volt az erőssége. Aztán megnéztük a Gothika c. filmet, ami nagy durva volt, bár kevésbé durva, minta Fűrész, olyan félig meddig durva. Aztán megnéztük az Így neveld a sárkányodat c. filmet, ami nagyon-nagyon aranyos, ajánlom mindenki figyelmébe, végül pedig a Bűbájt, ami értette az I-re a pontot…tekintve, hogy a nagy I betűre nem teszünk pontot…magyar fakt. Jah és igen,Kevin anyukája…öhm…most hagyjuk a filmes egyezéseket, mert ott ugye én, vagyis nem én hanem Viola, aki Jane Fonda, de csak akkor lett Viola, amikor a 4. férje elhagyta, mert rajtakapta a 2 férjét a 3. férjével az első meg elhagyta, mert nem bírta elviselni…de ez most nem fontos, szóval kevin anyukája Andrea/Andi néni/Andi, aki nagyon-nagyon aranyos, sütött nekünk pizzát, és nagyon finom volt és csak az én kedvemért tett rá hagymát, és nagyon szeretjük és köszönjük és nagyon finom volt és azt is köszönjük, hogy kibírta a teátrális nevetésemet egy napon keresztül. 🙂
Most hétfőn mentem újra iskolába, persze mindent ezerrel pótolok – mellesleg, most is azt kéne, de a blogolás prioritást élvez -. Folyamatosan az ELTE-BTK jár a fejemben, vagyis nem  az ELTE-BTK, hanem az, hogy felfognak venni a magyar szakra, most szeptembertől azon a szakon fogok tanulni és igen, bölcsész leszek, és igen ezt akarom és az sem érdekel, hogy vannak olyanok, akik mást mondanak, mert a nagy dolgok nem számítanak, a kicsire meg nem adunk. Meg én úgy érzem, hogy lelkiismeretesen tanulok, elvégzem ami a feladatom, nem járok el diszkókba, nem iszom, nem drogozom, nem dohányzom, zongorázom, azt is szerintem keményen csinálom…nem tudom…én nagyon szeretném, ha oda felvennének, mert valahogy céltudatosan a magyar szakra szeretnék menni. Szeretném érezni azt a felelősséget, hogy a következő generáció az én kezem közül fog kikerülni, és szeretném, ha felelősségteljes világuk és pontos értékrendjük lenne, ne legyenek olyan link alakok, akik az utcán lődörögnek és azt hangoztatják, hogy élet mennyire rossz, hanem, legyenek talpra esettek és tényleg, nagyon jó lenne. 🙂
Ha már itt tartunk – kis érzelmi váltás után – kikaptuk a félévi bizonyítványt, 4.0 lett az átlágom, tehát van még hova javítani, viszont a fiúk közül én lettem a legjobb. 😛 Meg azért az átlagommal benne vagyok a 10 legjobban is:

Magyar nyelv fakultáció: 4
Magyar irodalom fakultáció 5d
Történelem: 3
Német nyelv fakultáció: 4
Angol nyelv: 4
Matematika: 3
Biológia: 4
Művészetek: 5
Magatartás: 5
Szorgalom: 5

Igen, döbbenet, magatartás 5-ös, szorgalom 5-ös, irodalom 5-ös dicsérettel…majd feldolgozom. 😀

” Ez egy iskola, ti egy osztály vagytok, aki nekem mindenki egyforma.”

Pontosan két héttel ezelőtt blogoltam utoljára, nagyon hosszú idő telt el azóta, és már szinte hiányzott. Sok minden dolog történt azóta, amit most egy óriási bejegyzésben szeretnék elmesélni.
November 15-én voltam irodalomból OKTV-n, nagyon féltem tőle, mert sok minden múlhatott volna rajta, de hát sajnos nem sikerült, 46 pontot értem el, ami kevés ahhoz, hogy egyáltalán továbbküldjék, vagy ahhoz, hogy tovább juthassak. Abban igaza volt Rabynnak, hogy vagy benne leszek a legjobb 3-ban, vagy megnyerem, mert valóban,  az első forduló iskolai részét megnyertem ezzel a pontszámmal. 🙂 Ez olyan negédesnek tűnhet és az is, mert nagyon jó lett volna, de be kell vallanom, hogy amit tanultam rá, az nagyon hasznos volt, tehát így is fontos maradt.
Ahogy egyre közeledtünk november 19-e felé, úgy egyre többet próbáltunk a szalagavatónkra. A szalagavató így visszatekintve jól sikerült, a konferálásban csak 2-szer tévesztettem, amikor megkértem Sárát, hogy tartsa meg búcsúbeszédét, nem búcsúztató beszédét, meg amikor azt mondtam, hogy a felvételek, amelyeket a műsor után, nem során készítenek. De szerintem ennyi belefér, mert tényleg, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik és ez mennyire igaz már. 😀 Aztán a konferáláson kívül zongoráztam is Chopin Ász-Dúr Grande Valse Brillante c. darabját, vastapsot kaptam. Furcsa, de a legjobb érzés nem az, amikor megtapsolnak, hanem az, amikor vissza kell menned meghajolni és végignézel a közönség sorain akik mosollyal az arcukon és csillogó szemekkel neked tapsolnak, ebből mindig lehet erőt meríteni. Név nélkül el szeretném mondani, hogy volt 1 olyan, aki nem tapsolt amikor kint voltam, és mérhetetlenül rosszul esett, de bizonyára nem volt elégedett semmilyen szereplésemmel sem…
Hogy ne csak a szép élményekről beszéljek, elmesélném, hogy csütörtökön derült ki, hogy a Móni nem írta meg a narráció szövegét és nem volt időnk összerakni az ajándékozás szövegét sem, ezért meg kell, hogy mondjam, igazán kellemes volt csütörtökön este fél 1-kor ezt írni. De ez is olyan dolog, ami a szalagavatókkal együtt jár.
Ahogy teltek-núltak a napok, folyamatosan számolgattam, a pontjaimat, milyen érettségiket kellene, hogy írjak, azoknak hogy kellene sikerülnie és kiszámoltam, hogy olyan 90 pontosra kellene megírnom mindegyiket és akkor besétálok az ELTE-BTK magyar szakra. Bár nem tudom, hogy meg tudom-e ezt csinálni, reméljük a legjobbakat, mert nem tudnám azt elképzelni, hogy 1 éven keresztül akkor semmit sem csinálok.
Ezen kívül Ági nénivel meg a Tarné tanárnővel készülünk az ugyancsak ELTE-BTK ének-zene szaki gyakorlati vizsgára, mert, hogy ott zongorázni is kell. Még nincs meg, hogy mit, vagyis 100%-ig nincs meg, hogy mit, de már alakulnak a dolgok. Ha a magyarra nem vesznek fel, akkor nagyon jó lenne, ha ez sikerülne, bár én szeretnék magyar szakra menni a fenébe is.
Szerdán volt az ének érettségi, ahol kiderült, hogy a Katát kell kísérnem, mert a B tétele – ahogy nekem is anno – A mormotás fiú dala volt. Ugye leültem a folyosón szépen, csendben várakozva, amikor kijött egy hölgy a vizsgáról és megkérdezte, hogy te is énekből érettségizel? El kellett neki mondanom, hogy nem én már tavaly leérettségiztem, most csak az egyik osztálytársamat kísérem, majd kijött még egy hölgy és neki is ezt el kellett mesélnem. Végül kijött az egész vizsgabizottság és lesétáltunk az első emeletre. A bizottság elnöke mondta, hogy annyira örülnek, hogy végre láthatnak egy ilyen kíséretes érettségit, mert, hogy ilyenben még nem volt részük. Kb. úgy kezeltek minket, mint az ufókat, mert nem nagyon szoktak énekből érettségizni. 😀 Felettébb vicces volt. 😀
Ahogy elkezdtem kísérni a Katát és ahogy énekelt egyszerre csak azt vettem észre, hogy egy mély hang is énekel, hát mit látok?, a vizsgabizottság elnöke énekli vele a dalt de csak finoman, halkan. 😀 Ja, és ha ez nem lett volna elég a darab végén megtapsoltak és azt mondták, hogy milyen jó, ha van egy iskolának ilyen kísérője. Jó, oké, nem mondom azt, hogy ez nem esett jól, de azért mégis csak a Kata érettségije volt, de nagyon jól sikerült neki, szóval itt is gratulálok. 🙂
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Fábián Tiborné Kati néninek, hogy időtálló bölcsessége lehetett a címe ennek a bejegyzésnek. És persze egy régebbi kép drága Kati néninkről: (L)(L)

Bocsánat anyám, én nem ezt a lovat akartam

Miért nem vehetik az embert olyanok körül, akiket szeret, kedvel, tisztel és ezek mind-mind kölcsönösen igazak?
Tudni illik, az osztályban elkezdődtek a különböző eseményekre való készülődések. Ilyen  a szalagavató, osztálykirándulás vagy éppen a gólyák terelgetése. Mondanom sem kell, hogy egyszerűen szörnyű az, ahogy az emberek akarják vagy akarnák ezeket szervezni. Ahogy már mások is mondták, utálom ezt az osztályt, nem az egyes embereket, hanem úgy az egészet együtt. Külön-külön tényleg nagyon jó fejek, de együtt nem. A szalagavatón olyan illetve olyanok kezdtek el gondolkodni, hogy hajjajj…nem Viki, nem rád gondolok. A te ötleteiddel nincsen semmi bajom, de ezt már beszéltük szerdán. 🙂 A gólyák terelését olyan vette a kezébe, hogy hajjajj :D, olyan jó lenne leírni, hogy kiről van szó, de nem tehetem, mert elég az, hogy szemtől szemben gyűlölöm, nem kell még itt is. Ami az osztálykirándulást illeti…ne is beszéljünk róla, mert felidegesítem magam miatta.
Az elmúlt periódus pozitív momentuma, hogy megvolt az első zongoraórám Ági nénivel. Mérhetetlen nagy energiát tud adni egy ilyen óra. Van egy régi nagy darab-álmom, amit már legalább 10 éve meg szeretnék tanulni, csak még nem voltam ott – a tapasztalataim alapján -, hogy megtanulhassam. Szurkoljatok, hogy Ági nénit majd csütörtökön rátudjam venni arra, hogy megtanulhassam ezt a darabot! Ez lenne minden idők legnagyobb, legmutatósabb legpatetikusabb darabja.
Ami az iskolát illeti, nyelvtanból írtunk egy tollbamondást, ami 4-es lett, nem írattam be magamnak, mert első zavaromban leírtam Johann Sebastian Bach nevét egy n-nel, ami azért gáz, mert basszus, ebből érettségiztem és jól és ez szörnyen égő. Szóval, majd valamikor újra írom vagy újra írok egy tollbamondást.
Iroldalomból már van 2 db 5-öm, kaptam órai munkára és ez tök jó 😀 Viszont Csöpi néni rengeteg házit ad fel, oldalakat kell tanulnunk, és ipari mennyiségű jegyzetet kell készítenünk, házit kell megoldanunk.
Angolból is egy rakat házink van, meg közben Zsuzsa néni is több tíz oldalnyit felad, amit képtelenség megcsinálni, mert hát az én napjaim is 24 órából állnak, viszont jó, mert mindig van mit csinálnom és sosem unatkozom.
A másik dolog, amin mostanában ki vagyok akadva, hogy mennyire nem látják az emberek önmagukról, hogy nem jók. Gondolok itt arra, hogy kerestem egy Beethoven darabot a youtube-on és olyan előadásokat feltesznek, amiket én egy sötét pincében nem játszanék el, nem azt mondom, hogy én jól játszom, de tudom, hogy mi az amit nem tudok megcsinálni, pl. nem vagyok jó matekból, akkor nem megyek el matekversenyre. Felháborítónak tartom azt, hogy az emberek büszkék arra, amik nincs. Pl. egy srác játssza a II. Magyar rapszódiát, de úgy, hogy a darab nehezebb részeit egy az egyben kihagyja és csak a mutatósabb részeket játssza el, ami nem is lenne feltűnő egy laikus hallgatónak, de nem csak ilyenek nézik meg sajnos. De ez még a jobbik eset, mert amit eljátszik az legalább élvezhető, de amikor valaki feltöltött egy Bartók darabot és telis de teli volt kávészünetekkel, melléütésekkel, hibákkal, stb. Én meg erre gondoltam. 😛

Egy rosszindulatú bejegyzés

Mint azt ti is észrevettétek – remélem!!! 😀 – kevesebb bejegyzés született az elmúlt periódusban. Ez sok mindennek  betudható, pl. átestem az első “Jézus Isten blogolok” korszakomon és most már mindenről csak később kaptok tájékoztatást. Ilyen az is, hogy Dórinak – ki blogom nyelvi szaklektora – nincsen Internete, így nem tudja olvasni a nevezetes oldalt. Csak, mert szeretem, írok addig is egy rakta blogbejegyzést, hogy ne unatkozzon, miután lesz Internete. 🙂 Ugye milyen rendes vagyok? 😀

Ez volt az egyik epésebb mondani valóm, a másik pedig az, hogy ez a rakat tanárváltás valami borzasztó. Mondanom sem kell, hogy vannak bizonyos fenntartásaim, de hát…nem, ezt nem lehet elfogadni, annyira megszokta az ember azt, akivel együtt dolgozott, illetve azokat, akikkel együtt dolgozott szörnyű érzés bemenni arra, hogy most már nem x tanárnő tartja az órát, hanem y tanárnő.

Meg még nem is írtam…lett még egy osztálytársunk idén, akit szintén – lepődjetek meg! 😀 – Dórinak hívnak. Ő Dóri szintén 12 éve zongorázik és szintén nagyon tehetséges, mert aki 12 évet zongorázik, annak tehetsgéesnek kell lennie, ugye Athhillám…khm…bocsánat, ezcsak F(B)unnynak szólt. 😀 ja, és ő is szereti a magyart és oh jeeeee. 😀

Végre először…

Idén, végre először egész jó órarendem lett. Nagyon sok tanárváltásunk lett, aminek  – mondanom sem kell – nem örülök, de hát, ez mindig felkészít arra, hogy mindenki és minden dolog tünékeny. Ja és Dóri, akit ezen túl Funnynak fogunk szólítani a megkülönböztetés végett, megmondta, hogy szerinte megint nekem van a legtöbb órám. 😀 Köszönjük Funny 😀

Magyar irodalom és nyelv fakultáció: Székely Imréné
Történelem: Nagy Péter
Német nyelv fakultáció: Peresztegi Nagy Istvánné
Angol nyelv: Balogh Julianna
Matematika: Gugolya László
Bevezetés a filozófiába: Nagy Péter
Biológia: Szabó Endre
Testnevelés: Kiffer Zoltán
Mozgókép-és médiaismeret: Szalainé Szántó Marianna
Művészetek: Tarné Szabó Magdolna
Osztályfőnöki: Majorné Szloboda Mária

Az órarendem egész jó, sőt, mondhatni már-már utópisztikus.

Hétfő
1. Mozgókép-és médiaismeret
2. Testnevelés
3. Angol nyelv
4. Matematika
5. Matematika
6. Történelem

Kedd
1. Német nyelv fakultáció
2. Biológia
3. Magyar irodalom fakultáció
4. Magyar nyelv fakultáció
5. Bevezetés a filozófiába
6. Matematika

Szerda
1. Magyar irodalom fakultáció
2. Történelem
3. Testnevelés
4. Angol nyelv
5. Osztályfőnöki
6. Német nyelv fakultáció
7. Német nyelv fakultáció

Csütörtök
1. –
2. Magyar irodalom fakultáció
3. Biológia
4. Matematika
5. Német nyelv fakultáció
6. Német nyelv fakultáció

Péntek
1. Magyar irodalom fakultáció
2. Magyar irodalom fakultáció
3. Művészetek
4. Történelem
5. Angol nyelv
6. Német nyelv fakultáció

Ugye milyen jó? 😀

Lucille Aunt súlyosan megsérült. Hogyan sérült meg? Súlyosan!

Talán az egészet ott kellene kezdeni, hogy előző héten csütörtökön búcsúztattuk Lovas tanár urat. A D-sektől kapott egy tollat, amibe belegravíroztatták azt, hogy “Lovas tanár úrnak 2010 11. c-d” és az volt az átadó mondat, hogy mivel a Tanár úrnak sosincsen tolla, így ha ezt is elveszti, akkor visszajut majd hozzá. Tőlünk pedig kapott egy “Oh édesség, oh bűn” csokoládét, valamint azt a képet, amit akkor készítettem, amikor dedikáltatta az Esti c. könyvet Esterházy Péterrel. Később kiderült, hogy amikor leért a tanáriba, meghatódottan elmorzsolt néhány könnycseppet és azt mondta, hogy nagyon jól esett neki ez az ajándék.
Pénteken a Juhászné tanárnőt búcsúztattuk, aki egy Mercit és egy csokor virágot kapott. Elmondta, hogy már készült zsebkendővel és, annyira furcsa érzés volt az, hogy már sem őt, sem a Lovas tanár urat nem fogjuk látni.
Hétfőn pedig a Fábiánné tanárnőt vagy is Kati nénit búcsúztattuk. Ő is meghatódott, persze hozzá méltóan nem vallotta be “jaj valami belement a szemembe”. 🙂
Még ezen a napon megérkezett a jogosítványom, végre, már alig bírtam ki.
Kedden rögtön autóba ültem és mentem a Vasváriba a bizonyítvány osztásra, ahol elmondták, hogy “kiemelkedő kulturális munkáért” dicséretet kapok, valamint egy Munkácsy kötetet, ami 3 nyelven, magyarul, angolul és németül íródott, szóval, nyelvtanulmánynak sem utolsó. Bunny, nem nem a nyelvi szaklektor, azt mondta, hogy biztosan a Csanády tanárnő választotta, mert tavaly pedig egy Zichy Mihály könyvet kaptam.  Tanárnő? 🙂
Ami a jegyeimet illeti, 4.0 lett az átlagom, ami effektíve jó, effektíve nem. A félévihez képest 0.25 századot javítottam, a tavalyi átlaghoz képest 0.46 századot. Részletesebben:
Magyar irodalom fakultáció: 4
Magyar nyelv fakultáció: 5
Történelem: 4
Emberismeret és etika: 3
Német nyelv fakultáció: 3
Angol nyelv: 5
Matematika: 3
Fizika: 3
Biológia: 4
Társadalomismeret: 5
Művészetek: 5
Magatartás: Jó
Szorgalom: Példás
Szerdán és csütörtökön eljött hozzánk Bunny (NYSZL), other Bunny és Niki filmezni. Megnéztük (kronológiai sorrendben) a Partigimit, az Anyád napját, a Tortúrát, a Superero Movie-t, a Fűrész 1-et, az Egyszerűen bonyolultat, a Hancock-ot, a Fűrész 2-őt, Fűrész 3-at és a végén még egy kis összefoglalást a Superhero Movie-ből. A “The sentense of the year” díjat a cím nyerte meg, persze ott van még az a bizonyos “Besz….. és az is, hogy havonta egyszer …ik a ….nád. 😀
Csütörtökön este mentem a zeneiskolába, ahol 5-ik alkalommal kaptam a Hermann-emlékplakett keretében ajándék CD-t.
Pénteken volt gólyatáboros megbeszélés, ami nagyon izgalmas lesz, szóval, már nagyon várom. Jó lesz. 😀

Holnap fog kezdődni az én érettségi időszakom, fél 8-ra kell bemennem. Előreláthatóan szerdán fogok érettségizni, remélem, hogy ezt nem teszik se előbbre, se későbbre, mert az borzasztóan rossz lenne. Nádával folyamatosan szervezzük az MTTSZ-t, már csak öhm, néhány nap és kezdődik, szóval, gyertek el rá, minél többen. 😀
A 4 fős triumvirtus (igen Lois, tudom, hogy mik nem stimmeltek ebben a mondatban) kedvéért csak annyit mondanék, hogy mennem kell, azért, mert…:D 😀

Esti-Normafa-Kortárs Művészeti Fesztivál-Szereplések

A mai napon beszélgettem Bunny A.-val és azt fájlalta, hogy már régen nem írtam ki új blogbejegyzést és ő nem tud mit olvasni, ezért úgy döntöttem, hogy írok. Milyen könnyű erre rávenni, nem igaz?
Az elmúlt hetek sztorizását ott kezdeném, hogy május 30-án Barbusom (csak a te kedvedért) voltunk a XI. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Először megnéztük a Pelikán Udvarban Varga Gábor Farkas plakátkiállítását, amely közül egyértelmű kedvencem, az a Micimackós plakát, amely felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre.
Ezután átmentünk a Vörösmarty Társaság nagytermébe, ahol is megtekintettük feszt Lszló grafikusművész kiállítását, ebből is van egy személyes kedvencem, íme:
Ezután megnéztük illetve meghallgattuk az Alkotó Művészek Társaságában levő tagok által szerzett zenedarabokat, kicsit hommage a Bartók érzésem volt, de, ez is bizonyítja, hogy mennyire nagy hatású zeneszerzője a XX. századnak.
Ezután az Olvasóteremben megnéztük Borsos János helyspecifikus installációját, ami azt mutatta be, hogy egy ATYA feliratú lézerből hogyan lesz a szemben levő falon FIÚ és a közöttük levő tér miként válik a SZENTLÉLEK megtestesülésévé.
Az utolsó kiállítás amit megnéztünk, ez a Deák Dénes Képtárban volt, “Viszonyok- Ki? Kit? Mivel? A portré változatai a Deák Gyűjteményben és a kortárs magyar képzőművészetben” címen rendezték meg. A kedvenc alkotásom itt egy szoborkompozíció volt, illetve egy fa:

Március 31-én a Zenei Nevelésért Alapítvány átadta az éves Zenei Nevelésért Díjakat, amelynek a gálaestjén mi is játszottunk Ádámmal, mégpedig Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbachtól a Paso doblet. Tulajdonképpen azt vettük észre Ádámmal, hogy az a fél év, azért nagyon meglátszik a zongorajátékunkban. Közönség, hallgatóság, vélemény?
Az elmúlt héten, mégpedig Június 1-én történt, hogy elmentem vizsgázni forgalmi vezetésből. Azon a napon szakadt az eső, fújt a szél. Mindig is azt mondogattuk a Magdival, hogy már minden időben vezettem, hóban, jégben, olvadásban, szélben, esőben, napsütésben és borult időben, tehát már sok meglepetés nem jöhetett, azért ez még hiányzott. 😀 Felkészültem a lehető legrosszabbra, beültünk az autóba, és mondta a vizsgabiztos – aki megbuktatott a 2. rutin vizsgámon – , hogy húzzak egy útvonalat. Lám melyik útvonal volt az? A 7-es…ez azért volt nagyon jó, mert ezt az útvonalat csináltam meg a Magdival a próbavizsga gyanánt. A vizsga leteltével megmondta a vizsgabiztos, hogy “Gratulálok! Sikeres vizsgát tett.” Nem mellesleg 9 hibavonallal, 10-től megbuktam volna…:D Szóval, öröm és bódottá, aztán csütörtökön, vagy is Június 3-án elmentünk fényképet csináltatni, illetve jogosítványt, ahol annyira rossz lett a fotóm, hogy ha illusztrálni szeretnék a II. világháború borzalmait, akkor ez tökéletesen alkalmas rá. Katasztrófa!!! 😀
A keddi nap ott folytatódott, hogy elmentem zongorából vizsgázni, ahol Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet játszottam, illetve az Ádámmal négykezeseztünk, mégpedig Rachmaninov Olasz polkáját. Mivel ez egy vizsga, azért kicsit aggódtam, de Ági néni elmondta a vizsgbizottságnak, hogy azért játszom kottából, mert fél év, az azért még is csak fél év volt. – Bunny Andrews az Incanus BLOG nyelvi lektora, mint szakavatott olvasó tudhatja, hogy miért…ugye? 😀 –
Június 4-én volt a pedagógus napi köszöntő, ahol is  – szinte meglepő – zongoráznom kellett, mégpedig Beethoven Hat éccosaisse c. darabját. Volt benne egy hiba, de ezt a szintinek tudom be, könyörgöm, nem szintin, hanem zongorán tanulok játszani. Ezen a napon mondta meg az osztályfőnök, hogy az egész éves énekkari munkáért igazgatói dicséretet kapok, ami borzasztóan jó és tökre örültem neki. 😀
Június 5-én Nádával felmentünk a Normafához és kiválasztottuk a tökéletes helyszínt az MTT Születésnapnak, valamint elmentünk a Kreatív boltba, összeírtuk a “Büdzsé-keretünket” és már nagyjából kész van a költségvetésünk is Ádám/leguánember jóvoltából. Szóval öröm és bódottá. Amúgy Náda készített egy képet és csak gratulálni tudok hozzá, mert benne van a TOP 5 emberi kép rólam kategóriában. 😀 Szerintetek?
Azért szeretem ezt a képet, mert tökéletesen bemutatja, hogy “A főszervezők élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról,a csúf, kopasz MTT-ről”. (Igen, de imádom ezt a csúf, gonosz izét :D)
A szervezés részleteibe még egyelőre nem szeretnék belemenni, mert elég majd ha az eredményt látjátok. 😀
Ezen a héten még történt, hogy egyelőre úgy tűnik, 3 tizedet javítottam a félévi átlagomhoz képest, azért 12. végére majd meglesz az 5.0 átlag…hát hogyne…:D
Végül, de nem utolsósorban, a mai nap voltunk hírhedt 😀 (bocs, de most lett csak 1-1) nyelvi lektorommal Esterházy Péter Esti c. könyvének felolvasóestjén. Megdöbbentő, hogy mennyire naturalista vonásai vannak azoknak a részeknek, amiket felolvasott és persze művészien vulgáris. De, nem szeretném lelőni a poénokat, nem vagyok én gyilkos, főleg nem poéngyilkos. 😀 Alá is dedikáltattam vele a könyvet, és ez is öröm és bódottá. 😀 Lassan összeválogathatnám, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni, ezek azok.

Ezúton közlöm, hogy holnap és holnap után lesz 2 rendezvény, amelyre mindenkit sok szeretettel várok.
Az első helye Vasvári Pál Gimnázium Tornaterme, ahol előadjuk azokat a darabokat, amiket Freyungban játszottunk. Személy szerint játszani fogom Bartók Béla Este a székelyeknél c. darabját, valamint a VI. táncot bolgár ritmusban. Továbbá Beethoentől a Hat éccosaisset. Az időpontja pedig 2010. június 8. 17:00.
A másik rendezvény helye a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI Nagyterme, ahol játszani fogom Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet, Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbactól a Paso Doblet. A rendezvény időpontja 2010. június 9. 17:30. Erre is mindenkit  sok szeretettel meghívok.
Hogy mást ne mondjak ezeken kívül még folyik egy forgatás is, mivel a Sanyi egy operatőri iskolába jár, és év végén be kell adnia egy vizsgafilmet, és mivel szerinte annyira kézen fekvő volt, ezért a zongorázásról és rólam fogja készíteni, ami szintén elég sok idő. De nagyon ügyesen csinálja a dolgát, szóval szurkolunk neki.
Végül de nem utolsó sorban, június 1-vel beköszöntött a tavasz, ezért az Incanus BLOG is átöltözik. Enjoy! 🙂

A nagy büdös élet

Megint kis késéssel, de elmesélem, hogy május 17-én megírtam az ének érettségi írásbeli részét. Arról beszélni teljes mértékben felesleges lenne, hogy közvetlenül az érettségi kezdete előtt féltem-e, vagy akármi.
Feltereltek minket az E/1-be, ahol elkezdődött az egész a zenehallgatással, majd következett a kérdéssor része. Tulajdonképen a kérdéssorral hamar végeztem, utána jött az esszé, melynek témája: “Erkel Ferenc a magyar nemzeti romantika megteremtője. Baromira örültem neki, mert egyetlen egy esszét írtam meg gyakorlás képen, az Erkel Ferenc a magyar nemzeti opera megteremtője.
Az ominózus nap utáni időben számolgattam, latolgattam a pontjaimat, amikor is elérkezett a pénteki nap, ahol kiderült, hogy összesen 94 pontom lett a 100-ból. Borzasztóan el voltam keseredve, mert a kérdéssor, amit írtam ugyanúgy 43 pontos lett a 46-ból, mint itthon, amikor gyakoroltam rá. Aztán beszéltem az Juhász Lívia tanárnővel – az ének tanár – meg Zsóka nénivel is, akik azt mondták, hogy ez egy borzasztóan jó pontszám, de valahogy mégis kevésnek éreztem/érzem. Bár legalább már nem bánkódom miatta, mert a szóbelivel fel lehet hozni 96 pontra is, és az nagyon jó lenne. 🙂 Ilyenkor mindig eszembe jut Lovas tanárúrnak az a mondata, hogy “feláll a hátamon a szőr, amikor valahol ezt hallom, hogy nagy betűs  életbe mentek, egy francokat, az a nagy büdös élet”. Tulajdonképpen annyira igaza van, ezek az első olyan grandiózusabb vizsgák, amin meg kell felelni és számít az eredménye is, nagyon számít…