Ma, a hosszú-hosszú napok után is rám jött – már nem először – a mindenki annyira hiányzik érzés. A kötődésekről már nem egy bejegyzést írtam, de még mindig meg tudok önmagamon is döbbenni. Sanyargató módon hiányoznak a barátaim és erre ráébresztett néhány nappal ezelőtt a Dórival való beszélgetésem. Kevesebb, mint 1 órát beszéltünk, de az is tele volt – a már említett és annyira hiányzó – csipkelődésekkel, pl:
- Csa-Csa-Csa…CSÁRLÍÍÍ
- Jaj, haza kellett hoznom a munkámat, de nem harapnak. Kuss! Kuss! Kuss legyen Zorró! Mondom KUSS! (eközben lefröcsköli pacal szósszal a Gucci hófehér ruháját). Nagyon drága darab?
- AZ VOLT!
- Jutalom….:P
Aki látta az Anyád napját, az tudja, hogy ez miért vicces, mi meg főleg tudjuk.
Aztán hétfőn voltam bent a Vasváriban, mert gólyatáboros megbeszélés volt – ti. most vasárnap-hétfőn, tehát augusztus 30-31-én megyek – többek között én is – gólyatáboroztatni és funny lesz…és nem baj ha nekik – 9.c – muhaha - – nem fog tetszeni, mi élvezni fogjuk – muhaha - -.
Jesszus, a tábor óta nem írtam, akkor most azt is leírom, hogy az idei KÖMF-ön előreláthatólag rendet/foglalkozást/projektet fogok vezetni és ez tök kúúúúl. Van olyan koncepciója, aminek kevésbé örülök, de ezt majd csak akkor, hogy ha nyilvánosságra kerültek az alapelvek. És kitaláltam már rá egy irányvonalat, viszont, még a konkrét dolgokat nem, szóval azt is lassan össze kellene gyűjteni.
Szintén az elmúlt hetekben történt, hogy betöltöttem a 18-at, ami – nem is kell, hogy mondjam – undorító. Tökéletes mértékben öregnek érzem magam, pedig mindenki azzal riogat, hogy lesz ez még így se.
Aztán voltam fent tűzijátékot is nézni a mötötösökkel. Meg kell, hogy mondjam, sokkal de sokkal többet vártam. Nem időben, hanem nívóban. Gazdasági recesszió ide vagy oda, azért mégis csak ez “Magyarország Születésnapja”.
Ha már ilyen villámbejegyzés szerű toszt csinálok, akkor elmondom, hogy soha, az elmúlt 18 évben nem voltam ennyire lelkileg rottyon, mint az elmúlt 1.5 hétben. Sajnos az emberek azt hiszik, hogy azért, mert bohém vagyok és boldognak látszom, azt hiszik, vagy is a többségük, hogy minden rendben, de ez koránt sem van így. Nem mondom, hogy mik is felvetődtek bennem és ezek nem éppen pozitív dolgok voltak és ez a pár sor a “nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” elv jegyében íródott.
Ezen kívül elolvastam a Kurázsi mama és gyermekeit meg a Mario és a varázslót és elkezdtem A Mester és Margaritát. Nos, az első megdöbbentően jó volt, a második kevésbé, bár úti leírásként nem tudom, hogy mit vártam. A harmadikban pedig még csak a 2. fejezetben tartok…igen-igen, le vagyok maradva.
Ja, és még egy, az elmúlt 4 napban a Volkswagent vezetem,amiben relatíve normálisan szól a rádió és valamilyen furmányos módon akármikor bekapcsolom a Juventus-t, mindig Charlie énekel. Szóval ezt Nektek :
Mostanában – tekintve, hogy nyári szünet van – több időm van arra, hogy blogoljak, hogy valami modern szójárással éljek.
Elkezdtem egy új kötelezőt olvasni, mégpedig Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetét a Tündérkertet. Emlékszem, hogy amikor ezt korábban el kezdtem olvasni, akkor nem annyira tetszett valószínúleg azért mert nem volt rá elég időm, hogy normálisan belemerüljek a móriczi világba, de most, hogy több időm van rá nagyon megtetszett. Már a 3. fejezetnél tartok és nagyon izgalmas, ha lehet ezt mondani. Ajánlom ezt a regényt nyelvi szaklektorunknak, aki ezt nem olvasta el, nem olvasta végig, de úgy gondolom, hogy érdemes.
Mint azt tudjátok, a Sanyi befejezte az operatőri, vagy magyar eredetű szóval mondva kameramen-i képzést. Megnéztük a filmjét, nos, nagyon patetikus lett, de hát, nem rendezőnek készül, hanem operatőrnek. Az amatőr színészességemért kaptam tőlük egy könyvet, mégpedig Agatha Christie, Halál a felhők között c. könyvét. Ez az első Poirot regényem. Azt azért tudni kell rólam, hogy megrögzött Miss Marple-fan vagyok – aki Agatha Christie mellett idén ünnepelte, “születésének” 80.évfordulóját-.
Érdekes, hogy mindig is voltak olyan irodalmárok, költők, írók, akikkel szemben előítéleteim voltak, amelyek a legtöbb esetben beigazolódtak, de most nem így volt.
Karinthyról is azt gondoltam, hogy valami hátsóbb kategóriás író, úgy is, hogy tudtam az életét, munkásságát, alkotásainak egy részét olvastam is. De ez az elv most nem igazolódott be. Tudjátok, tegnap fejeztem be a Tanár úr kérem c. irodalmi karikatúra gyűjteményét és meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Nagyon frappáns, nagyon jópofa, szellemes, ironikus. Meg kell, hogy mondjam, nekem a kedvencem A véres fül titka c. paródia volt. Roppant módon komikus, ahogy pl. tudatni szeretné Watsonnal, hogy a szomszéd utca sarkáról menjen oda hozzá, persze ezt egy sürgönnyel tenné meg amelyet először Pekingbe elküld, hogy onnan sürgönyözzenek Kamcsatkán keresztül, hogy a szomszéd utca sarkáról jöjjön oda hozzá a társa, hogy nehogy valami megsejtsen a gaz Stapleton. Persze a terve meghiúsul.
A mai nap egy abszolút különleges nap volt. Na nem azért mert voltam valahol, épp ellenkezőleg, azért mert itthon voltam. Az ideit sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy ki sem tettem a lábamat a házból és azt csináltam amit szeretnék. A mai napon rengeteget olvastam, mégpedig Karinthy Frigyes, Tanár úr kérem c. művét. Tudjátok a 11. év során 5 olyan kötelező volt, amit nem fejeztem be. Vagy azért mert nem volt rá időm, vagy azért mert nem annyira volt izgalmas, vagy azért mert nem akartam elolvasni. Tudjátok, az elmúlt napokban megint beleástam magam a felvételi eljárásba és, hogy őszinte legyek, kicsit megijedtem, hogy nem fognak felvenni a magyar szakra, ezért most mindent megteszek, hogy ezt elkerüljük. Először is befejeztem Kosztolányi Dezső, Édes Anna c. regényét. Döbbenet, hogy a legvégén Anna, akitől nem is várnák megöli a gazdáit, de, hogy őszinte legyek, jogosnak érzem/éreztem.
Még 4 novella van vissza a fentebb említett műből, tehát azt is nem sokára be fogom fejezni. Ezeken kívül van még Móricz Zsigmond, Úri muri c. regénye, valamint az Erdély-trilógiából a Tündérkert. És végül, de nem utolsó sorban nyelvi szaklektorunk kedvenc könyve F. M. Dosztojevszkij, Bűn és bűnhődés. Az első könyvből vissza van még úgy 26 fejezet (nem, nem az egész, mert az egész 31 fejezet). A másodikból 470 oldal (508 oldalas összesen) és az utolsóból 536 oldal (összesen 646 oldalas). Ezeket be kellene fejezni legkésőbb augusztus 1-ig, mert akkor fogom elkezdeni azokat a kötelezőket, amiket már Csöpi néni adott fel. Tényleg, nem is mondtam, hogy mik ezek, hát akkor íme:
1. B. Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
2. T. Mann: Mario és a varázsló
3. M. A. Bulgakov: A Mester és Margarita
4. A. Camus: A pestis
5. F. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
6. S. Beckett: Godot-ra várva
7. G. G. Macquez: Száz év magány
8. Illyés Gyula: Puszták népe
9. Németh László: Iszony
10. Déry Tibor. Niki
11. Ottlik Géza: Iskola a határon
12. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
13. Esterházy Péter: Fuharosok
14. Örkény István: Tóték
15. Kertész Imre: Sorstalanság
16-17-18: Majd decemberben fog kiderülni, amikor is nyilvánosságra kerülnek az emelt szintű érettségi szóbeli tételei.
Már csak néhány nincs meg a kötelezőkből asszem a 8-as, meg a 6-os, szóval, augusztustól teljes gőzzel olvasunk. + Idén lesz 5. éve, hogy szeptemberben elolvasok egy Agatha Christie-könyvet, ami idén a Nemezis lesz. Még az utolsó júniusi órán azt mondta Lovas tanár úr, hogy szokott lenni, Agatha Christie kötelező, szóval…bizakodóan várom a 12-et.
A mai napon beszélgettem Bunny A.-val és azt fájlalta, hogy már régen nem írtam ki új blogbejegyzést és ő nem tud mit olvasni, ezért úgy döntöttem, hogy írok. Milyen könnyű erre rávenni, nem igaz?
Az elmúlt hetek sztorizását ott kezdeném, hogy május 30-án Barbusom (csak a te kedvedért) voltunk a XI. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Először megnéztük a Pelikán Udvarban Varga Gábor Farkas plakátkiállítását, amely közül egyértelmű kedvencem, az a Micimackós plakát, amely felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre. Ezután átmentünk a Vörösmarty Társaság nagytermébe, ahol is megtekintettük feszt Lszló grafikusművész kiállítását, ebből is van egy személyes kedvencem, íme: Ezután megnéztük illetve meghallgattuk az Alkotó Művészek Társaságában levő tagok által szerzett zenedarabokat, kicsit hommage a Bartók érzésem volt, de, ez is bizonyítja, hogy mennyire nagy hatású zeneszerzője a XX. századnak.
Ezután az Olvasóteremben megnéztük Borsos János helyspecifikus installációját, ami azt mutatta be, hogy egy ATYA feliratú lézerből hogyan lesz a szemben levő falon FIÚ és a közöttük levő tér miként válik a SZENTLÉLEK megtestesülésévé.
Az utolsó kiállítás amit megnéztünk, ez a Deák Dénes Képtárban volt, “Viszonyok- Ki? Kit? Mivel? A portré változatai a Deák Gyűjteményben és a kortárs magyar képzőművészetben” címen rendezték meg. A kedvenc alkotásom itt egy szoborkompozíció volt, illetve egy fa:
Március 31-én a Zenei Nevelésért Alapítvány átadta az éves Zenei Nevelésért Díjakat, amelynek a gálaestjén mi is játszottunk Ádámmal, mégpedig Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbachtól a Paso doblet. Tulajdonképpen azt vettük észre Ádámmal, hogy az a fél év, azért nagyon meglátszik a zongorajátékunkban. Közönség, hallgatóság, vélemény?
Az elmúlt héten, mégpedig Június 1-én történt, hogy elmentem vizsgázni forgalmi vezetésből. Azon a napon szakadt az eső, fújt a szél. Mindig is azt mondogattuk a Magdival, hogy már minden időben vezettem, hóban, jégben, olvadásban, szélben, esőben, napsütésben és borult időben, tehát már sok meglepetés nem jöhetett, azért ez még hiányzott. Felkészültem a lehető legrosszabbra, beültünk az autóba, és mondta a vizsgabiztos – aki megbuktatott a 2. rutin vizsgámon – , hogy húzzak egy útvonalat. Lám melyik útvonal volt az? A 7-es…ez azért volt nagyon jó, mert ezt az útvonalat csináltam meg a Magdival a próbavizsga gyanánt. A vizsga leteltével megmondta a vizsgabiztos, hogy “Gratulálok! Sikeres vizsgát tett.” Nem mellesleg 9 hibavonallal, 10-től megbuktam volna…:D Szóval, öröm és bódottá, aztán csütörtökön, vagy is Június 3-án elmentünk fényképet csináltatni, illetve jogosítványt, ahol annyira rossz lett a fotóm, hogy ha illusztrálni szeretnék a II. világháború borzalmait, akkor ez tökéletesen alkalmas rá. Katasztrófa!!!
A keddi nap ott folytatódott, hogy elmentem zongorából vizsgázni, ahol Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet játszottam, illetve az Ádámmal négykezeseztünk, mégpedig Rachmaninov Olasz polkáját. Mivel ez egy vizsga, azért kicsit aggódtam, de Ági néni elmondta a vizsgbizottságnak, hogy azért játszom kottából, mert fél év, az azért még is csak fél év volt. – Bunny Andrews az Incanus BLOG nyelvi lektora, mint szakavatott olvasó tudhatja, hogy miért…ugye? -
Június 4-én volt a pedagógus napi köszöntő, ahol is – szinte meglepő – zongoráznom kellett, mégpedig Beethoven Hat éccosaisse c. darabját. Volt benne egy hiba, de ezt a szintinek tudom be, könyörgöm, nem szintin, hanem zongorán tanulok játszani. Ezen a napon mondta meg az osztályfőnök, hogy az egész éves énekkari munkáért igazgatói dicséretet kapok, ami borzasztóan jó és tökre örültem neki.
Június 5-én Nádával felmentünk a Normafához és kiválasztottuk a tökéletes helyszínt az MTT Születésnapnak, valamint elmentünk a Kreatív boltba, összeírtuk a “Büdzsé-keretünket” és már nagyjából kész van a költségvetésünk is Ádám/leguánember jóvoltából. Szóval öröm és bódottá. Amúgy Náda készített egy képet és csak gratulálni tudok hozzá, mert benne van a TOP 5 emberi kép rólam kategóriában. Szerintetek? Azért szeretem ezt a képet, mert tökéletesen bemutatja, hogy “A főszervezők élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról,a csúf, kopasz MTT-ről”. (Igen, de imádom ezt a csúf, gonosz izét )
A szervezés részleteibe még egyelőre nem szeretnék belemenni, mert elég majd ha az eredményt látjátok.
Ezen a héten még történt, hogy egyelőre úgy tűnik, 3 tizedet javítottam a félévi átlagomhoz képest, azért 12. végére majd meglesz az 5.0 átlag…hát hogyne…:D
Végül, de nem utolsósorban, a mai nap voltunk hírhedt (bocs, de most lett csak 1-1) nyelvi lektorommal Esterházy Péter Esti c. könyvének felolvasóestjén. Megdöbbentő, hogy mennyire naturalista vonásai vannak azoknak a részeknek, amiket felolvasott és persze művészien vulgáris. De, nem szeretném lelőni a poénokat, nem vagyok én gyilkos, főleg nem poéngyilkos. Alá is dedikáltattam vele a könyvet, és ez is öröm és bódottá. Lassan összeválogathatnám, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni, ezek azok.
Ezúton közlöm, hogy holnap és holnap után lesz 2 rendezvény, amelyre mindenkit sok szeretettel várok.
Az első helye Vasvári Pál Gimnázium Tornaterme, ahol előadjuk azokat a darabokat, amiket Freyungban játszottunk. Személy szerint játszani fogom Bartók Béla Este a székelyeknél c. darabját, valamint a VI. táncot bolgár ritmusban. Továbbá Beethoentől a Hat éccosaisset. Az időpontja pedig 2010. június 8. 17:00.
A másik rendezvény helye a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI Nagyterme, ahol játszani fogom Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet, Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbactól a Paso Doblet. A rendezvény időpontja 2010. június 9. 17:30. Erre is mindenkit sok szeretettel meghívok.
Hogy mást ne mondjak ezeken kívül még folyik egy forgatás is, mivel a Sanyi egy operatőri iskolába jár, és év végén be kell adnia egy vizsgafilmet, és mivel szerinte annyira kézen fekvő volt, ezért a zongorázásról és rólam fogja készíteni, ami szintén elég sok idő. De nagyon ügyesen csinálja a dolgát, szóval szurkolunk neki.
Végül de nem utolsó sorban, június 1-vel beköszöntött a tavasz, ezért az Incanus BLOG is átöltözik. Enjoy!
Amikor 6 évvel ezelőtt elkezdtem zenetörténetet tanulni, mindig is tartózkodtam Mozarttól. Nagyon kevés darabját játszottam és most sem tartozik a kedvenceim közé, mert valahogy mindig azt éreztem, hogy belém lát és ez nagyon rossz érzés volt. Az elmúlt években nem is tulajdonítottam ennek nagy jelentőséget, mivel ok-ok, hogy volt egy ilyen személy, de gondoltam, hogy más nem lesz…egészen a mai napig.
Mint azt tudjátok, most olvasom Agatha Christietől A kristálytükör meghasadt c. könyvet és ahogy ma délután jöttem hazafelé a 31-sel megint rám tört ez a szörnyű hátborzongató érzés. Először is azért fogott meg, mert abszolút magamra ismertem benne és…Az elmúlt 3 év, amióta tagja vagyok az MTT-nek, folyamatosan, akármit csinálok, mindig ez az érzés gyötör. És többen már rákérdeztek, hogy ennek mi az oka?…Nem tudom megmondani, nem érzékelem, hogy ez jó vagy sem, nem érzékelem azt, hogy ez mások számára mit okoz, nem érzékelem saját magamon sem a változást, csak azt, hogy akármit csinálok, bármilyen rendezvényen mindig gyomoridegem van. És még egy dolog, nem tudom megmondani, hogy amit ott csinálok, vagy amit a zenében csinálok, vagy akárhol máshol az jó, vagy sem.
” – És még valami – folytatta Gilchrist. – Ha valaki ezt a pályát választja, és különösen ha egy kicsit is tehetséges, az, a tapasztalatom szerint, olyan ember, akinek vékonyabb a bőre, aki állandó önbizalomhiányban szenved. Szörnyű kisebbségi érzése, bűntudata van, attól tart, hogy nem képes arra, amit várnak tőle. Azt mondják, mind hiúk. Ez nem igaz. Nem önteltek: a saját személyük a rögeszméjük, mert állandóan biztatásra várnak. Folytonos biztatás kell nekik. Kérdezze csak meg Jason Ruddot. Ugyanezt fogja mondani. Bíztatni kell őket, hogy meg tudják csinálni, biztosítani kell őket, hogy képesek rá, újra meg újra el kell mondani nekik ugyanazt, sarkallni kell őket, amíg csak nem sikerül a dolog. De ők mindig kételkednek magukban. És ettől, egy egyszerű, emberi, köznapi szóval szólva: idegesek. Átkozottul idegesek! Kész idegroncsok. És minél rosszabbak az idegeik, annál jobban végzik a dolgukat.”
Végre itt van a hosszú hétvége. Annyira szükségem volt rá, mint…nem tudom, de nagyon. Ezen a héten történt :
Hétfő: Kaptam egy 5–t töriből az elmúlt 2 hét aktív órai munkájáért. + Sikerült az egészségügyi vizsgám.
Kedd: Megtudtam, hogy írni fogunk társadalomismeretből és bioszból 1 hét múlva, tehát jövő héten kedden.+ Megérkeztek a freyungi gimnázium cseregyerekei, és nekik adtunk egy kis műsort, amelyen kísértem az énekkart, meg kamarazenéltem Kingával, meg játszottam a Bartók VI-os-t és a Chopin Esz-Dúr Grande Walse Brillante-t.
Szerda: Feleltem németből 5-ös lett, kikaptuk az angol tz-t, 38/35 szóval, 5-ös.
Csütörtök: Művészetekből kaptam egy 5-t, mert megállapítottam, hogy a koordináta-rendszer segítségével jutottak el az expresszionisták A-ból B-be + kiosztották a nyelvtan tz-t, (ami fakton 93 %-tól 5-ös, suttyósoknál 79%….) 4-es lett 86%-al…igazából…ez botrány, de azért örültem neki, mert egyedül a D-s Vikinek lett még ugyanennyi százalékos 4-es, a többieknek, mind-mind rosszabb….Valamint elkezdtük Ági nénivel tanulni a Diáknapokra a darabomat, annyira szép, hogy konstatáltam, minél idősebb leszek, annál szebb darabokat fogok tanulni.
Ja és folyamatosan zenét hallgatok, meg az ének érettségi tételeit és nagyon sok van és annyira szépek, és rájöttem arra, hogy nagyon sok filmzene zeneszerző innen lopott néhány motívumot, ami meg felháborító.
Elkezdtem olvasni Agatha Chritie-től A kristálytükör meghasadt c. könyvet (The Mirror Crack’d from Side to Side), tudjátok, ez az amit a Móniéktól a névnapomra kaptam, annyira szép a borítója, hogy már rögtön beleszerettem.
Egy blogbejegyzést mindig nagyon-nagyon nehéz elkezdeni. Főleg mostanában, amikor különösen elkezdtem érezni azt, hogy jönnek azok a bizonyos hullámok, még nem látom Őket, még csak hallom ahogy ütköznek a kősziklához, de közelednek.
Elég nehezen tudom rávenni magam arra, hogy blogbejegyzést írjak, pedig annyira jó dolog és annyira szeretem csinálni és félek, hogy valamit ki fogok hagyni és elsikkadnak azok a nagyon fontos részletek. Érdekesnek tartom, hogy most milyen gondolatébresztően kezdtem el ezt a hozzászólást és már-már komikusnak mondhatnám az egészet. Tulajdonképpen a mai, közelmúlti napjaim olyan kevertek. Nem mondom magam boldognak, de szomorúnak sem, olyan közömbös és negédes. Lehetne jobb is, főleg azok után amik történtek, de mazochista voltomat tekintve mindig legyen inkább rosszabb, mert azzal felkészülhetünk a közelgő hullámokra.
Ami a székesfehérvári Diákgálát illeti, sajnos nem tudtam rá elmenni, mivel az Andrea (a Vasvári szabadidő-szervezője) elbénázta az egészet és kicsúsztunk a jelentkezési határidőből, borzasztóan idegesítő ez a nő. Viszont kárpótolt az élet abban, hogy (Ha valahol becsukódik egy ajtó, kinyílik egy ablak) Ági néni beírt egy februári hangversenyre Bartók Béla: VI. tánc bolgár ritmusban című darabjával, aminek borzasztóan örülök, tekintve az elmúlt fél évet. A másik, hasonlóan jó dolog, hogy voltam Ági néninél zongora órán, a beszélgetések után meghallgatta az elmúlt fél év 3(!) darabját, majd elkezdte lapozgatni a kottáimat és leadta azt a 8 darabot, amit a második félévben LEGALÁBB!!! meg kell tanulnom: Bartók Béla: III. tánc bolgár ritmusban, Bartók Béla: Szabad változatok, J. S. Bach: E-Dúr kétszólamú invenció, F. Chopin: Gesz-Dúr keringő, F. Chopin: Ász-Dúr Polonaise, J. Haydn: F-Dúr Szonáta II-III. tétel, Rachmaninov: Olasz polka. Egy szó, mint száz, tartalmas lesz ez a félév is.
Vasvári, telnek múlnak a napok, és egyre közeledik a május 17-e, amikor is érettségizni fogok Ének-zenéből. Tulajdonképpen azt mondta a Juhász Lívia, hogy nem kell aggódnom miatta, mert úgy is menni fog, de azért én még is félek egy kicsit. Jó-jó, tudom, hogy a 9-10. évi jegyem az 5D, de hát akkor is. Ami a féléves jegyeimet illeti, már szinte valamennyit elmondtam lejjebb, de összeszedem mégegyszer:
Magyar irodalom fakultáció: 4
Magyar nyelv fakultáció: 4
Történelem: 3
Német nyelv fakultáció: 4
Angol nyelv: 5
Matematika: 2
Fizika: 3
Biológia: 5
Magatartás: Jó
Szorgalom: Példás
Borzasztóan el vagyok keseredve minden jegyemen, ami nem 5-ös, és jó lehet, hogy az átlagom 3.75 lett, és a tavaly félévihez képest javítottam legalább 0.75-t, de akkor is. Legalább abból a 4 tárgyból 5-nek kellene lenni, na jó, matekból megengedett a 4-es, de kicsit parázok miatta.
Ami a nyelvvizsgáimat illeti, most, nyár előtt fogok menni angolból középfokúra, jövő tavasszal meg németből középfokúra, elvileg. Remélem, hogy mindegyik sikerülni fog, mivel + pont a felvételin, és az jó lenne, hogy ha már a zongoraversenyekre nem adnak plusz pontot, ami egyszerűen botrány.
Tegnap megnéztem a Szent Lajos király hídja című filmet, ami meg kell hogy mondjam, nagyon tetszett. A történetet megtaláljátok a filmkatalóguson, és itt nem is szeretném vele tölteni a helyet, de 4-t adtam rá, mert szerintem a maga kategóriájában nagyon jó volt. Különösen tetszett Kathy Bates játéka, de hát…ezen már nem tudunk meglepődni. Barbara kölcsön adta a Chicago című filmet, ami meg egyszerűen szenzációs, egyértelmű 5-ös. Két dal nagyon tetszik benne, az egyik a Cella Tangó, a másik pedig az amit Queen Latifah énekel.
Időközben elolvastam A.P. Csehovnak a Ványa bácsi című drámaiatlan drámáját, ami pedig fergeteges volt. Sajnos még mindig a 106. oldalon tartok F. M. Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődésében, de Isten úgyse’ el fogom olvasni Ibsen után. Gy.k. azért, mert utána Ady jön, akinek egy csomó versét fogjuk venni, még a tartalomjegyzék is kitölt 1 egész oldalt.
Már csak 13 nap és kezdődik az MTT Farsangja, vááá tök jó lesz…remélem megengedik azt amit kértem, és akkor váááá De ne olvassátok tovább, mert szörnyű titkok tudói lesztek! Háttérben a Vasvárival.
Dóri kérésére blogolok egy új bejegyzést.
Karácsony első napján itthon ünnepeltünk négyesben (anya,apa,mama,én) kaptam tőlük cash-t.
A második napon elmentünk az Andrisékhoz vendégségbe, ahol a Dorina készített rántott sajtot, ami – meg kell, hogy mondjam – nagyon finom volt.
26-án pedig nagycsaládos összejövetel volt nálunk, amikor is megkaptam az Andriséktól a Paulo Coelho 2010-es határidőnaplót, egy csoki illatú gyertyát, és egy kontrasztos – fekete-fehér – gyertyaalátétet. Sanyiéktól egy könyvet, Agatha Christie: Nem zörög a haraszt (Ami a Láthatatlan kéz c. könyv új kiadása és már évek óta óta meg akarom szerezni. Szóval bódottá nagy bódottá.) illetve cash-t. Ibolyáéktól cash-t, kesztyűt , puzzle-t (Életem első kirakója, szóval :), legyetek rám büszkék!) teát, meg teát, meg bögrét, meg kacsás körömkefét , azt hiszem ennyi.
Irodalom. Befejeztem Flaubert, Bovaryné c. regényét. Úgy gondolom, hogy olvastam már jobb kötelezőt is, szóval…egyszer olvasható kategória. Ezen felül elkezdtem Tolsztoj: Ivan Iljics halála c. művét, és még csak 2 fejezetet olvastam belőle, de esküszöm, hogy jobb mint az előző.
Most vasárnap, azaz 2010. január 3-án lesz az idei, 2010-es Tolkien Születésnap. Meg kell mondanom, hogy borzasztóan izgulok, mivel több blokkban, több mindent fogok csinálni. Az első blokkban fél 12-től fél 2-ig fogok jegyárusítást csinálni, a második blokkban fél 2-től fél 4-ig infopultozók, előre láthatólag Starával, fél 4-től fél 6-ig pedig életem első vezetését fogom csinálni, a dalnokokat. Borzasztó gyomoridegem van már napok óta. Már megvannak a dalok, meg vannak a kották, szövegek, lapok, szóval…szurkoljatok.
A Zoli ma elkezdte feltölteni a gépemre az éteren keresztül a Heroes 5-t, szóval elvileg tudok ma már azon is játszani és ez fantasztikus.
Mindenkinek utólagosan is boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. És még egy dolog…az Incanus BLOG 1 éves lett.
Végre alkalmam nyílott arra, hogy megirhassak egy ideális bejegyzést, szóval…
Magyar irodalmon Lovas tanár úr már sokszor mondta, hogy ő mennyire szereti Maupassant műveit, és ha választania kellene Jókai Mór és közte, akkor ő biztos, hogy őt választaná. Jólehet, hogy kissé nehézkesebb a nyelvezete, mint Jókainak, de sebaj. Ma az M1-en volt a Maupassant történetei c. sorozat egyik része az Erénydíj. Rettentő jó volt, anya, apa meg én is végig nevettük az egészet, és wooow, nagyon megtetszett az egész, szóval lehet, hogy most rászokok Maupassantra.
Képzeljétek el, hogy hétfő óta nincs msn-em, és ez borzalmas érzés. Olyan, mintha elvágták volna a köldökzsinóromat. Beszéltem Zolival és azt mondta, hogy amíg ő nem jön, addig valószínűleg nem is lesz, de az még rengeteg idő, mivel majd csak karácsonyra fognak jönni. Ahhhh, pedig annyi emberrel kellene beszélnem. Náda, Rabyn, Ring….Mi lesz most? Az a baj, hogy Sanyit meg nem zargathatom ilyenekkel, mert ő sem fog hamarabb jönni, mivel dolgozik, meg fotóssuliba jár. Istenem, ez az amikor valamelyikükre szükség lenne, de egyik sincs itt. Hihetetlen!!
Sok-sok szeretettel meghívok mindenkit 2009. december 19-re, 15:00 órára az egyik, illetve 17:00 órára a másik fellépésemre. Idő: 2009. december 19. (Szombat) 15:00 Hely: Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI 50-es terme (Székesfehérvár, Városház tér 3.)
Ez a zeneiskolának a karácsonyi koncertje lesz. Mivel a Nagyteremben az orgonát építik, ezért került át a koncert az 50-es terembe, de így is élvezhető lesz.
Idő: 2009. december 19. (Szombat) 17:00 Hely: Fejér megyei Művelődési Központ, Művészetek Háza, Díszterem (Székesfehérvár, III. Béla király tér 1.)
Itt pedig a székesfehérvári kórháznak lesz a karácsonyi koncertje, ahova meghívtak minket, ugyanis nem egyedül fogok fellépni, hanem kamarazenében. Patti, és Bori csellózni fog, én pedig zongorázni, mégpedig Vivaldi, g-moll csellóversenyének I. és II. tételét.
Részvételetekre számítok
Ja, és még valami, mivel azt mondtátok, hogy az előző kérdésem könnyű volt, ezért most nehezítettem rajta. Az alábbi képen egy csellót és egy zongorát láthattok. Ismét felajánlom a JÓL INFORMÁLT BLOGGER posztot annak, aki megmondja, hogy mi a kép neve valamint azt, hogy ki festette. A határidő legyen 2009. december 20 (Vasárnap). Sok Szerencsét!
Aztán hétfőn voltam bent a Vasváriban, mert gólyatáboros megbeszélés volt – ti. most vasárnap-hétfőn, tehát augusztus 30-31-én megyek – többek között én is – gólyatáboroztatni és funny lesz…és nem baj ha nekik – 9.c – muhaha - – nem fog tetszeni, mi élvezni fogjuk – muhaha - -. 
Sajnos az emberek azt hiszik, hogy azért, mert bohém vagyok és boldognak látszom, azt hiszik, vagy is a többségük, hogy minden rendben, de ez koránt sem van így. Nem mondom, hogy mik is felvetődtek bennem és ezek nem éppen pozitív dolgok voltak és ez a pár sor a “nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” elv jegyében íródott.
