Incanus BLOG
"Lehet, hogy az út, melyet kinek-kinek követnie kell, már ott húzódik a lába előtt, csak látni nem látja." /J. R. R. Tolkien/

Megint eltelt néhány nap és ismét egy újabb blogbejegyzés. Az elmúlt napok abban a tevékenységben teltek el, hogy készülök a tábroba. Mivel idén különösen keltás lesz a keretjáték, ezért vinni fogom magammal Fülöpöt a furulyát.
Rendeződtek a dolgaim és igen, az idei táborban szabad rendi órát fogok vezetni és ez tök jó és köszönöm a lehetőséget. DE!, meg kell írnom az óravázlatot, az eszközigényemet, a létszámkeretet és egy motivációs levelet. Ez a kevésbé jó része, mivel adminisztráció, de hát amint tudjátok rólam én mindig is szerettem az ilyen munkákat, szóval ezzel nem lesz probléma. Ja és ezen kívül kell készítenem egy plakátot is, azzal lesznek problémáim és azt meg kell csinálnom szerdáig és el kell küldeni.
A mai nap eljöttünk Dunaföldvárra – most is itt vagyok – ahol megünnepeljük/megünnepeltük a Móni – július 12. -, a Zoli – július 15. -, és a Zsófi – július 17. - születésnapját. Már hétfőn beszereztem az ajándékokat. A Móni 2 db mondókás könyvet kapott, amit tud majd mondani, mesélni a Zsófinak. A Zoli egy extra puha macit kapott – nyugalom, tudom, hogy 34 éves, de van egy hatalmas maci gyűjteménye és mindig nagyon testhezálló egy ilyen ajándék. A Zsófi pedig egy dinoszaurusz ruhába öltözött plüss Micimackót kapott, nagyon is aranyos. Pluszban jó volt, hogy én vezettem el idáig és über-király volt. Röviden ennyi, megyek megírom az óravázlatot, mert így soha nem fogok vele végezni.

Mostanában – tekintve, hogy nyári szünet van – több időm van arra, hogy blogoljak, hogy valami modern szójárással éljek.
Elkezdtem egy új kötelezőt olvasni, mégpedig Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetét a Tündérkertet. Emlékszem, hogy amikor ezt korábban el kezdtem olvasni, akkor nem annyira tetszett valószínúleg azért mert nem volt rá elég időm, hogy normálisan belemerüljek a móriczi világba, de most, hogy több időm van rá nagyon megtetszett. Már a 3. fejezetnél tartok és nagyon izgalmas, ha lehet ezt mondani. Ajánlom ezt a regényt nyelvi szaklektorunknak, aki ezt nem olvasta el, nem olvasta végig, de úgy gondolom, hogy érdemes.
Mint azt tudjátok, a Sanyi befejezte az operatőri, vagy magyar eredetű szóval mondva kameramen-i képzést. Megnéztük a filmjét, nos, nagyon patetikus lett, de hát, nem rendezőnek készül, hanem operatőrnek. Az amatőr színészességemért kaptam tőlük egy könyvet, mégpedig Agatha Christie, Halál a felhők között c. könyvét. Ez az első Poirot regényem. Azt azért tudni kell rólam, hogy megrögzött Miss Marple-fan vagyok – aki Agatha Christie mellett idén ünnepelte, “születésének” 80.évfordulóját-.

Az elmúlt napokban azért nem írtam  új bejegyzést, mert nem volt nagyon rá időm. Tudjátok, szerdán elutaztam Budapestre. Az utazás napján Ibolyával elmentünk a Metróba és a Tescoba, ahol megvettük az MTT Születésnap kajáinak az alapanyagait. Mivel már van jogsim, ezért én vezethttem a boltból haza és az kúlság volt. Ibolyáék kocsija csak úgy repül és nagyon jó érzés vezetni.
Másnap, tehát csütörtökön reggel 6 órakor keltünk mármint Ibolya, Dani és én, mert felvettük a Zitát a Lehel téren és elmentünk Bécsbe. Pontosítok Pandorfba, ahol  – bocsánat, nem is mondtam ez egy bevásárló túra napja – bementünk a Lego, S. Oliver – itt vettem 2 lila pólót, meg egy csíkos pulcsit, ami Ibolya szerint nagy bátorságra vall, de mikor később látta, már nem volt vele probléma – Mexx – itt egy nagyon art pulcsit vettem, de roppant jól néz ki a lila pólóval, szóval – Lindt, -Ibolyáéknak Triumph – Tommy Hilfiger, Mustang – itt egy farmert vettem – szóval egy csomó ilyen outletbe. Ezután – mivel ez egy 6 órás program volt – átmentünk a bécsi Shopping City-be. kezdünk egy kb. Tesco méretű cipőbolttal, majd jött a többi. Aki még nem járt volna itt, annak tudnia kell, hogy ebben a monumentális épületben van egy IKEA és egy Interspar is, meg ki tudja még, hogy mi más. Próbáltam keresni egy piros Converset és akkor kerek lett volna a bevásárlás, de ugyan annyi mint itt Székesfehérváron. A bevásárlás után elindultunk hazafelé és miután a Zitát letettük, én vezethettem, megint , öröm és bódottá.
Pénteken olyan 10 óra körül keltem fel, és rohantam a raktárba, mert Nádával elvittük az MTT Születésnap kellékeit Ádámhoz, majd visszementünk és elkezdtük sütni a tortákat a rendezvényre. Náda egy banános tortát késztett én pedig egy csokisat, az alábbi képeket köszönjük Meliannak.:

Tulajdonképpen a torta készítését Ibolya és Zoli segítették, mert voltak nehéz pillanatok. Minden jelentkezőt odarendeltünk 6 órára, persze mi fél órát késtünk, de ahogy megérkeztünk, a kezünkbe vettük az iránytást és kezdőhetetta rendezvény. Először is a paprikás krumplit készítését vezényeltem le, miután elkészült már egy 12 fős társaság verbuválódott össze.
Az est tetőpontján/tetőpontjaként minden kedves résztvevő kapott egyet a Náda által készített nyakláncot, amiről most nem tudok képet belinkelni, de nagyon különlegesek lettek. A rendezvény kb. hajnali 1-2 óráig tartott amiután indultunk hazafelé.
Szombaton volt a Civilek Éjszakája, amire 3-ra mentem a FÉSZEK-be, ahonnan Olosta és Gandalf elvittük a Művészeti Pályázat kiállításait a Paulay Ede utcába. Feldíszítettük a termeinket és 5 órára már egy szép társaság gyűlt össze. Sajnos csak 3 külsős jött el, de úgy gondolom, hogy ez a rendezvény PR hibája. Tulajdonképpen 6 órakor Rózsa beinvitálta az embereket egy dalnok rendi foglalkozásra, amit én tartottam. Úgy gondoltam, hogy a közös tanulás érdekében MTT-s és Tolkien dalokat hozok tanítani/tanulni. Számomra is meglepő volt az a jókedv, amit tapasztaltam a foglalkozás alatt, még Felagund is bejött, hogy csendesebben, aminek, bocs, de örültem. Kis kitérő, de már a LEP-en is meglepődtem, hogy ilyen jó hangulatúak a rendvezetéseim és, most nem egóból mondom, de most is teljesen meglepődtem, mert egy kicsit mindig tartok tőle, mármint a rendvezetéstől, de amikor már elkezdőik, akkor van valami ami magával ragadja az embert és ez annyira jó. Tök szívesen tartanék máskor is ilyen rendvezetést, csak amíg nem töltöm be a 18-at, addig nem vezethetek komolyabb rendezvényen komolyabb rendeket. Ahogy telt-múlt az idő, az emberek egyre jobban fogyogattak, végül Kincső, Melian, Gandalf és én maradtunk. Szépen elpakoltunk és elindultam hazafelé. Kb. éjfél volt, mire hazaértem. Ibolya azt mondta, hogy nézzünk meg egy filmet, aminek az volt a címe, hogy Ébredések, ez egy Robin Williams-es film. Nos, érdekes volt, akik tudják a pontozásilistámat, azok tudják, hogy ha azt mondom, hogy 4-es, az mit jelent. A film után Zoli, Ibolya és én elkezdtünk beszélgetni, fél 4-kor Zoli lement ß-ba, és folytattuk tovább a beszélgetést. Vicces volt, mert tulajdonképpen végig beszélgettük az egész éjszakát és 11 körül elkezdtünk paprikás krumplit készíteni. A vicces az volt a dologban, hogy nagyon sok témáról beszélgettünk és nekem valahogy mindig is hiányoztak ezek a “meghitt” eszmecserék, a szó legszorosabb értelmében. És nagyon jó volt és köszönöm
A dolog legkomikusabb része, hogy vasárnap pedig ugyanez történt, csak a Zolival, jólehet, hogy nem 12 órás beszélgetés volt, csak 4-5 de akkor is.
Hétfőn Ibolya, Dani és én elindultunk Székesfehérvárra. Megint én vezethettem, hát… egy élmény volt, imádok vezetni.
Szerdán a Bunny, Other Bunny és Niki elmentünk megnézni az Eclipset. Hát…végül is jó volt, persze már biztosan lettek volna olyan emberek, akik teljesen készek lettek volna, de mi nem ilyenek voltunk. A film után, mivel K. Bunnyval már úgyis olyan talkative-s hangulatban voltunk, ezért még utána vagy 1-1.5 órát beszélgettünk, és nagyon jó volt és rájöttem arra, hogy nekem borzasztóan hiányoznak az életemből ezek a beszélgetések, pedig szerintem ezek annyira fontosak lennének, és nem kell megváltani a világot ilyenkor, hanem szerintem mind a 2 fél felszabadul és tud beszélgetni olyanokról is, amiről amúgy nem.
Mostanában észrevettem magamon azt, hogy mennyire szükségem van ezekre a beszélgetésekre, mert akkor tudok igazán jól produkálni. Pl., ilyen az ének érettségim is. Előtte sokat beszélgettem az osztálytársaimmal és 50/50 pontos szóbelim lett az írásbelim pedig 95/100. Összesen 145 pont a 150-ből tehát 96 %=96 pont. Ja, és a hibátlan szóbelimért kaptam egy kék dícséretet amire az volt ráírva – szerintem borzasztóan öregít-, hogy “Besse Attila MATURANDUSNAK”. Szörnyű volt ezt így látni, de azt mondta a Zsuzsa néni, hogy ebből a tárgyból megértem. REMEK!

A mai napon beszélgettem Bunny A.-val és azt fájlalta, hogy már régen nem írtam ki új blogbejegyzést és ő nem tud mit olvasni, ezért úgy döntöttem, hogy írok. Milyen könnyű erre rávenni, nem igaz?
Az elmúlt hetek sztorizását ott kezdeném, hogy május 30-án Barbusom (csak a te kedvedért) voltunk a XI. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Először megnéztük a Pelikán Udvarban Varga Gábor Farkas plakátkiállítását, amely közül egyértelmű kedvencem, az a Micimackós plakát, amely felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre.
Ezután átmentünk a Vörösmarty Társaság nagytermébe, ahol is megtekintettük feszt Lszló grafikusművész kiállítását, ebből is van egy személyes kedvencem, íme:
Ezután megnéztük illetve meghallgattuk az Alkotó Művészek Társaságában levő tagok által szerzett zenedarabokat, kicsit hommage a Bartók érzésem volt, de, ez is bizonyítja, hogy mennyire nagy hatású zeneszerzője a XX. századnak.
Ezután az Olvasóteremben megnéztük Borsos János helyspecifikus installációját, ami azt mutatta be, hogy egy ATYA feliratú lézerből hogyan lesz a szemben levő falon FIÚ és a közöttük levő tér miként válik a SZENTLÉLEK megtestesülésévé.
Az utolsó kiállítás amit megnéztünk, ez a Deák Dénes Képtárban volt, “Viszonyok- Ki? Kit? Mivel? A portré változatai a Deák Gyűjteményben és a kortárs magyar képzőművészetben” címen rendezték meg. A kedvenc alkotásom itt egy szoborkompozíció volt, illetve egy fa:

Március 31-én a Zenei Nevelésért Alapítvány átadta az éves Zenei Nevelésért Díjakat, amelynek a gálaestjén mi is játszottunk Ádámmal, mégpedig Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbachtól a Paso doblet. Tulajdonképpen azt vettük észre Ádámmal, hogy az a fél év, azért nagyon meglátszik a zongorajátékunkban. Közönség, hallgatóság, vélemény?
Az elmúlt héten, mégpedig Június 1-én történt, hogy elmentem vizsgázni forgalmi vezetésből. Azon a napon szakadt az eső, fújt a szél. Mindig is azt mondogattuk a Magdival, hogy már minden időben vezettem, hóban, jégben, olvadásban, szélben, esőben, napsütésben és borult időben, tehát már sok meglepetés nem jöhetett, azért ez még hiányzott. Felkészültem a lehető legrosszabbra, beültünk az autóba, és mondta a vizsgabiztos – aki megbuktatott a 2. rutin vizsgámon – , hogy húzzak egy útvonalat. Lám melyik útvonal volt az? A 7-es…ez azért volt nagyon jó, mert ezt az útvonalat csináltam meg a Magdival a próbavizsga gyanánt. A vizsga leteltével megmondta a vizsgabiztos, hogy “Gratulálok! Sikeres vizsgát tett.” Nem mellesleg 9 hibavonallal, 10-től megbuktam volna…:D Szóval, öröm és bódottá, aztán csütörtökön, vagy is Június 3-án elmentünk fényképet csináltatni, illetve jogosítványt, ahol annyira rossz lett a fotóm, hogy ha illusztrálni szeretnék a II. világháború borzalmait, akkor ez tökéletesen alkalmas rá. Katasztrófa!!!
A keddi nap ott folytatódott, hogy elmentem zongorából vizsgázni, ahol Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet játszottam, illetve az Ádámmal négykezeseztünk, mégpedig Rachmaninov Olasz polkáját. Mivel ez egy vizsga, azért kicsit aggódtam, de Ági néni elmondta a vizsgbizottságnak, hogy azért játszom kottából, mert fél év, az azért még is csak fél év volt. – Bunny Andrews az Incanus BLOG nyelvi lektora, mint szakavatott olvasó tudhatja, hogy miért…ugye? -
Június 4-én volt a pedagógus napi köszöntő, ahol is  – szinte meglepő – zongoráznom kellett, mégpedig Beethoven Hat éccosaisse c. darabját. Volt benne egy hiba, de ezt a szintinek tudom be, könyörgöm, nem szintin, hanem zongorán tanulok játszani. Ezen a napon mondta meg az osztályfőnök, hogy az egész éves énekkari munkáért igazgatói dicséretet kapok, ami borzasztóan jó és tökre örültem neki.
Június 5-én Nádával felmentünk a Normafához és kiválasztottuk a tökéletes helyszínt az MTT Születésnapnak, valamint elmentünk a Kreatív boltba, összeírtuk a “Büdzsé-keretünket” és már nagyjából kész van a költségvetésünk is Ádám/leguánember jóvoltából. Szóval öröm és bódottá. Amúgy Náda készített egy képet és csak gratulálni tudok hozzá, mert benne van a TOP 5 emberi kép rólam kategóriában. Szerintetek?
Azért szeretem ezt a képet, mert tökéletesen bemutatja, hogy “A főszervezők élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról,a csúf, kopasz MTT-ről”. (Igen, de imádom ezt a csúf, gonosz izét )
A szervezés részleteibe még egyelőre nem szeretnék belemenni, mert elég majd ha az eredményt látjátok.
Ezen a héten még történt, hogy egyelőre úgy tűnik, 3 tizedet javítottam a félévi átlagomhoz képest, azért 12. végére majd meglesz az 5.0 átlag…hát hogyne…:D
Végül, de nem utolsósorban, a mai nap voltunk hírhedt (bocs, de most lett csak 1-1) nyelvi lektorommal Esterházy Péter Esti c. könyvének felolvasóestjén. Megdöbbentő, hogy mennyire naturalista vonásai vannak azoknak a részeknek, amiket felolvasott és persze művészien vulgáris. De, nem szeretném lelőni a poénokat, nem vagyok én gyilkos, főleg nem poéngyilkos. Alá is dedikáltattam vele a könyvet, és ez is öröm és bódottá. Lassan összeválogathatnám, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni, ezek azok.

Ezúton közlöm, hogy holnap és holnap után lesz 2 rendezvény, amelyre mindenkit sok szeretettel várok.
Az első helye Vasvári Pál Gimnázium Tornaterme, ahol előadjuk azokat a darabokat, amiket Freyungban játszottunk. Személy szerint játszani fogom Bartók Béla Este a székelyeknél c. darabját, valamint a VI. táncot bolgár ritmusban. Továbbá Beethoentől a Hat éccosaisset. Az időpontja pedig 2010. június 8. 17:00.
A másik rendezvény helye a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI Nagyterme, ahol játszani fogom Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet, Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbactól a Paso Doblet. A rendezvény időpontja 2010. június 9. 17:30. Erre is mindenkit  sok szeretettel meghívok.
Hogy mást ne mondjak ezeken kívül még folyik egy forgatás is, mivel a Sanyi egy operatőri iskolába jár, és év végén be kell adnia egy vizsgafilmet, és mivel szerinte annyira kézen fekvő volt, ezért a zongorázásról és rólam fogja készíteni, ami szintén elég sok idő. De nagyon ügyesen csinálja a dolgát, szóval szurkolunk neki.
Végül de nem utolsó sorban, június 1-vel beköszöntött a tavasz, ezért az Incanus BLOG is átöltözik. Enjoy!

Dóri kérésére blogolok egy új bejegyzést.
Karácsony első napján itthon ünnepeltünk négyesben (anya,apa,mama,én) kaptam tőlük cash-t.
A második napon elmentünk az Andrisékhoz vendégségbe, ahol a Dorina készített rántott sajtot, ami  – meg kell, hogy mondjam – nagyon finom volt.
26-án pedig nagycsaládos összejövetel volt nálunk, amikor is megkaptam az Andriséktól a Paulo Coelho 2010-es határidőnaplót, egy csoki illatú gyertyát, és egy kontrasztos – fekete-fehér – gyertyaalátétet. Sanyiéktól egy könyvet, Agatha Christie: Nem zörög a haraszt (Ami a Láthatatlan kéz c. könyv új kiadása és már évek óta  óta meg akarom szerezni. Szóval bódottá nagy bódottá.) illetve cash-t. Ibolyáéktól cash-t, kesztyűt , puzzle-t (Életem első kirakója, szóval :), legyetek rám büszkék!) teát, meg teát, meg bögrét, meg kacsás körömkefét , azt hiszem ennyi.

Irodalom. Befejeztem Flaubert, Bovaryné c. regényét. Úgy gondolom, hogy olvastam már jobb kötelezőt is, szóval…egyszer olvasható kategória. Ezen felül elkezdtem Tolsztoj: Ivan Iljics halála c. művét, és még csak 2 fejezetet olvastam belőle, de esküszöm, hogy jobb mint az előző.

Most vasárnap, azaz 2010. január 3-án lesz az idei, 2010-es Tolkien Születésnap. Meg kell mondanom, hogy borzasztóan izgulok, mivel több blokkban, több mindent fogok csinálni. Az első blokkban fél 12-től fél 2-ig fogok jegyárusítást csinálni, a második blokkban fél 2-től fél 4-ig infopultozók, előre láthatólag Starával, fél 4-től fél 6-ig pedig életem első vezetését fogom csinálni, a dalnokokat. Borzasztó gyomoridegem van már napok óta. Már megvannak a dalok, meg vannak a kották, szövegek, lapok, szóval…szurkoljatok.

A Zoli ma elkezdte feltölteni a gépemre az éteren keresztül a Heroes 5-t, szóval elvileg tudok ma már azon is játszani és ez fantasztikus.

Mindenkinek utólagosan is boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. És még egy dolog…az Incanus BLOG 1 éves lett.

Most szombaton volt az MTT hivatalos őszi közgyűlése. Reggel fél 7-kor kivánszorogtam az ágyból, majd a 7:30-as 32-el kimentem a vasútra. A vonatom 08:06-kor indult, ellentétben az elvira 08:17-es indulásával. Sikeresen sehol sem kellett megállnia. Mivel ingyen utazom a BKV-n így egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig metróval mentem. Mikor felértem, reménykedtem abban, hogy azon az 50 m-en összeugrok valakivel, mert különben nem fogok odatalálni a Paulay Ede utcába, de szerencsére jött Olosta, aki többet tudott nálam. Kis keresgélés után beértünk a helyszínre. Az MTT-hez képest viszonylag rövid volt a kgy. alig 3 órás. Sok-sok dolog után volt szavazás is elnökségi tag, alelnök és FB tag posztokra. Newrával ketten voltunk a Szavazatszámláló Bizottság. Annyira …felelősségteljesnek tűnt .
A közgyűlés előtt, szünetben és utána is Missyvel szolfézsoztunk. Mivel Missy nem nyilatkozott róla, így nem tudom, hogy mennyire voltam jó, de kicsit félek ettől, főleg, hogy ilyen pályára szeretnék menni. Úgy értem, hogy Missy nem mondta azt, hogy de szar vagyok és nem érti az, amit mondok, viszont nekem folyamatosan olyan érzésem volt erről.

A KGY utána elmentem a Zoliékhoz csövezni, mivel nem nagyon volt már kedvem vonatozni. Ibolya megbetegedett, ezúton is jobbulást neki, így a Zoli, Dani, Doroti és én elmentünk a Múzeumok Éjszakájára. Voltunk a Rendőr Múzeumban, a Néprajzi múzeumban meg a Közlekedési Múzeumban, és én eddig bírtam. A későbbiekben Ibolyával csatlakozva, Dorotival és szerénytelenségemmel kieesve elmentek az Elektrotechnikai múzeumba is. A Zolival szerettünk volna még elmenni az Öntödei múzeumba és a Zenetörténeti múzeumba is, de sajnos azok addigra már bezártak.

Másnap 3-ra értem haza, és Balázzsal együtt elmentünk a 2012-re…nos…a katasztrófafilmekhez képest mérföldkővel jobb, de nálam ez a 4.5-ös kategória, vagy ahogy a Dóri mondaná, a “te szerinted 10-es skálán, ami valójában 6-os, azon…”4.5. Volt benne egy-két vicces rész, pl. amikor beült az egész család a kocsiba és az életükért mennének 100-al, de előttük2 öreg néni 10-el gurul, majd kijelenti az egyik a másiknak “drágám vigyázz! Nehogy összetörjenek a tojások”.

Az elmúlt egy hétben sok-sok dolog történt velem, annak ellenére, hogy ez csak egy rövid idő-intervallum volt. Ami az iskolát illeti, Hétfőn kikaptam a töri dogámat, és tiszta ideg voltam, azt hiszem jogosan. A teszt része 4-es lett, amivel meg is lennék elégedve, viszont az esszé része 2-es lett. Ezt azért tartom roppant idegesítőnek, mivel ha irodalomból írtam eddig esszét, azok mind kiemelten 5-ök lettek, de ez az egy nem, és ez rohadtul bosszant. Fizikából megkaptam az előző jegytől egy fél jeggyel rosszabb jegyet, de még így is örültem neki. Etikából kikaptuk a dogákat, és 4-es lett, (az egyik legjobb az osztályban). Németből pedig megírtuk a témazáró dogát.
Kedden bioszon összefoglaltunk, és azt mondta a tanár, hogy mivel tök sok mindent tudtam, ezért ad egy 5-t órai munkára. Annyira örültem neki, főleg azért, mert nem sokkal tanulok többet, mint tavaly, mégis már van 3 db 5-öm.
Szerdán kiosztották angolból a témazárómat, ami a csoportban a legjobb lett 89.5%, de mégis csak 4-es. :S Viszont feleltem a globális problémákból, és az 5-ös lett.
Csütörtökön megírtuk bioszból a témazárót, ami összesen 1 leckét ölelt fel, és kedden fogják kiosztani, szóval…reménykedem.
Pénteken este szülői értekezletre visszajöttem anyámékkal, és úgy fogadott a portás néni, hogy “Nem is tudtam, hogy a te gyereked is ide jár”. mire én: az kicsit aggasztó lenne. Viszont nem csak én, hanem a Viki és a Barbesz is bejött, szóval jót beszélgettünk.

Tegnap délután úgy voltam vele, hogy kicsit gyakorolok az ének-faktra, ezért az összes népdal és műdal tételt eljátszottam zongorán, és persze közben énekeltem is hozzá. Előtte pár nappal beszélgettünk anyával arról, hogy ő már 58 éves, de még sosem hallotta a Mamát énekelni és amikor az egyik műdalt próbáltam, elkezdett velem énekelni, és Anya szinte meghatódott, tiszta aranyos volt ezt látni.

Ma ünnepeltük Anya és Ibolya születésnapját, mint azt tudjátok, nagyon el vagyok maradva a születésnapi ajándékok odaadásában,  szóval én még csak most adtam oda Dorinának, akinek áprilisban volt a születésnapja. Viszont Székesfehérvár tisztára felhúzott, mert vasárnap alig volt nyitva valami bolt a belvárosban. Ezeken felül a Dorotinak is akartam venni ajándékot, mert neki pedig májusban volt. Mivel ő most elsős egy két tannyelvű iskolában, olyat könyvet szerettem volna, aminek az egyik fele németül van a másik pedig magyarul. Na már most ilyenből 3 db volt, de egyik sem a Doroti szintjének megfelelő, szóval, kicsit kiakadtam.

Tegnap elmentem a Barátság Házában, hogy megnézzem A grófnő c. filmet, és úgy gondolom, hogy várakozáson felüli lett. Nagyon tetszett, és szerintem nagyon brutális volt. Ajánlom mindenkinek.

Most lassacskán el kellene kezdenem tanulni, mert holnap…öhm, nem fogunk írni semmiből, de azért nem árt ha felkészülten megyek be.

2009. október 3-án végre eljutottunk odáig, hogy elmentünk a Budai úti református templomba, ahol is megünnepeltük Andris és Dorina házasságát.
Az esküvő számomra ott kezdődött, hogy  reggel elmentem Erikához, és másfél óra ücsörgés után elkészült az abszolút művészi és bohém hajam. Aztán 16:00-kor elkezdődött az ünnepség a templomban. Majd mikor véget ért, elmentünk a Kodó házba, ahol is a lakodalom volt.
Ismét fenntartásaim voltak a zenekarral szemben, mivel most is 2/4-es ritmusban játszottak, szóval, rémálom volt. Az étkezés után hosszú-hosszú várakozás volt. Zolival megállapítottuk ismét, hogy mi is jobbak lennénk. Aztán arra gondoltunk, hogy odamegyünk és kérünk tőlük egy számot, még pedig Bartók Béla cesz-moll fúgáját erdélyi parasztritmusban, persze ilyen nincs, de azért ez olyan Bartókos cím.
Olyan éjfél körül iszonyatosan elálmosodtam, és felmentem, hogy ledőljek pár percre, amiből sajnos majd 2 óra lett. Aztán ismét visszamentem az ünneplő tömegbe, aminek a nagy része már hazament. Aztán olyan 4 óra körül hazajöttem, mivel alig voltunk páran, és az a pár is táncolt, szóval (mint tudjátok az meg nem az én világom. ) ennyi volt.

Mint azt tudjátok, a kedvenc XX. század külföldi zeneszerzőm John Cage, és tegnap jútyubon hallgattam, jó néhány alkotását, amelyek kötül a legjobb szerintem a 4’33, ajánlom mindenkinek meghallagtni. Itt van róla egy kis ismertető :

1952-ben írja meg talán legnagyobb hatású művét a 4’33″-et. Ebben a művében egyetlen hangot sem kell az előadónak megszólaltatnia, elegendő figyelnie a csöndre, “szólaltassák” meg bárhol is a darabot. A 4’33″ leginkább afféle zen feladványhoz hasonlatos, ahol a feladvánnyal való foglalkozás, az azzal kapcsolatos meditáció fontosabb, mint maga a válasz, a megfejtés, mely talán nem is létezik. Magyarországon az Amadinda ütősegyüttes játszotta lemezre a 4’33″-at, mely talán Edgar Varèse “Ionisation”-je és Bartók Béla “Concerto“-ja mellett a 20. század legnagyobb erővel ható zeneműve.

És egy videó a darabról, ajánlom mindenkinek: http://www.youtube.com/watch?v=hUJagb7hL0E
És egy kép róla:

Most, hogy így véget ért 11-es létem első hete, illik egy kis összefoglalót tartanom.

Magyar nyelv és irodalom fakultáció: Iszonyat jó tanár Zoli bácsi , mindent nagyon részletesen, és nagyon érthetően magyarázott el. Ami a legjobb, hogy nem tartott ilyen “bemutatkozásos órát, amikor nekünk kellett volna bemutatkozni, mégis mindenkit a nevén szólít. Hogy csinálja? Viszont az egyetlen egy dolog, ami nem tetszik benne, az az, hogy nem olyan “magával ragadó”, és ezt most az óra menetére értem, mint az előző, Csöpi néni órái.
Történelem: Megszereztem az idei év első töri jegyét, 5-ös. Azt mondta, hogy azért ad, mert aktívan részt vettem, az idei 1543-as városi ünnepség lebonyolításában.
Etika: Ugyanaz tanítja, mint a törit. Kicsit vicces, mert a tanár és én beszélgetünk, mivel én vagyok az egyetlen, akit “kedvel”. Viszont ez szörnyen bosszantó, mivel egész órán, és a törin is csak nekem magyaráz.
Német: fakultáció: Kellett írnunk egy fogalmazást, és leosztályozta, 5-ös lett. Tök jó. Lassacskán kezdem megszeretni a németet, annak ellenére, hogy nem akarok belőle érettségizni, csak nyelvvizsgázni.
Angol: Kicsit elkenődtem, mert a szódogám 4-es lett, viszont ebből, mind érettségizni, mind nyelvvizsgázni szeretnék, szóval bele kell húznom.
Matematika: Végre értem.
Biológia: Kellemesen csalódtam, mind a tanárban, mind az órákban. Egész jók.
Fizika: Még mindig nem értem, de Kati néni nagyon aranyos.
Társadalomismeret: A töri-etika tanár tartja, így töriztünk rajta, kicsit vicces, de nem baj.
Művészetek: Szintén kaptam belőle egy 5-t. tök jó.
Ének-zene fakultáció: Nos, ez elég bonyolult. Mivel idén fogok, előrehozottan érettségizni belőle, így készülnöm kell rá, nagyon-nagyon. Az ének-zene érettségi sok-sok részből tevődik össze. Talán a legközérthetőbb, az a szóbeli, amely két részből áll: A. Népdaléneklés (25 pont), amikor is 20 előre megadott népdalt kell tudnom fejből!, plusz azok elemzését, pl: a mindenki által jól ismert Hej, Dunáról fúj a szél… kezdősorú népdal stílusrétegét, szerkezetét, dallamvonalát, hangnemét, előadásmódját, és kialakulásának idejét. Ebben az esetben ez így néz ki:
- Stílusréteg: Régi stílusú
- Szerkezete: A5 B5 A B, amennyiben 4 sorosnak tekintjük, ha nem akkor A5 A5 B5 A A B
- Dallamvonala: Ereszkedő dallamvonalú
- Hangneme: la-pentaton, vagyis kétrendszerű népdal
- Előadásmódja: Tempo giusto
- Kialakulásának ideje: IX.- X. század.
És akkor ez még a könnyebbik fajta.
A szóbeli érettségi B része pedig a Műdaléneklés (25 pont), amikor is különböző világirodalmi szerzők művének, egy-egy részét kell tudni, szintén 20 darabot. Az előzővel szemben, itt bele kell vonni a zenetörténeti körülményeit is.

Az írásbeli érettségi 5 részből áll: A: Zenefelismerés, amikor is különböző szerzők, különböző műveit kell felismerni, teljesen széles spektrumban, 24 pontért.
B: Zenetörténeti esszé, azt hiszem magáért beszél, ki kell dolgozni, legalább 3 oldalban a zenetörténet egy-egy állomását, 30 pontért.
C: Zenetörténeti kérdéssor, amihez értelemszerűen a zenetörténet kell, kevésbé húzósan, mint az esszében, 20 pontért.
D: Zeneelméleti kérdéssor: amihez a szolfézs, és összhangzattani alapismeretek szükségesek, 18 pontért.
E: Dallamátírás, tulajdonképpen ez még a legkönnyebb része az egésznek, így ez csak 8 pontot ér, amiben egy ritmikus rajzot át kell írni kottaképbe.

Így tevődik össze a 150 pont, hát…kíváncsi vagyok, hogy, hogy fog sikerülni, mivel az egyik ismerősöm a Kodályba jár, és ők ezt heti 5 órába tanulják, mi pedig csak egyben, érdekes lesz.

Ma ünnepeltük a születésnapomat, kis, 1 hónapos csúszással. Tök sok mindent kaptam, és nagyon-nagyon örültem nekik. A teljesség igénye nélkül: csoki, pénz, könyvek, IKEA-s kártya…stb. Szóval…jó volt, meg Anya csinált finom csokistortát, amiben megkeményedett valami, így kicsit bizarrul nézett ki, viszont finom volt.

Annyira érdekes, hogy mostanában ilyen idézetekkel nyitom meg az egész bejegyzést, de egyszerűen muszáj, mivel már olvasom Jókai Mórtól, az Egy magyaar nábob c. regényt. Eddig kivégeztem 3 fejezetet, és nem csalódtam benne. Úgy tűnik méltó folytatása lesz mindőség ügyileg Az arany embernek.
Mostanában nagyon fáradt vagyok. Amikor hazajöttem Ibolyáéktól pénteken, akkor lefeküdtem délután aludni, és vagy este 7-ig döglöttem. Számítottam rá, hogy akkor majd nem fogok tudni aludni éjszaka. Így is lett. Ezért tegnap már vagy 8-kor elmentem aludni, de ma hajnali fél 3-kor felébredtem. 1 órát még fetrengtem, hogy visszaaludjak, majd 1 órát tévéztem, majd kb. még fél órányi fetrengés után úgy döntöttem, hogy nem bírom ezt tovább, ezért felkeltem, lezuhanyoztam, és kb. negyed 6-ra már lent voltam. Mivel nem tudtam mást csinálni, ezért elkezdtem olvasni. Csináltam magamnak egy kávét, hogy valahogy kibírjam a mai napot. Aztán amikor 7 óra lett átmentem a boltba, közben összefutottam (szerencsétlenségemre) Éva nénivel és Pali bácsival, akik épp templomba mentek. Vettem a boltban valami zsemlét, meg kakaót, amit mikor hazaértem rögtön meg is ittam. Aztán olyan fél 8 körül Apa is felkelt. Leültünk nézni valamit a TV-ben, és elaludtam alatta (szerencsére), de csak kb. 40 percig tartott a jó világ, mert Anya is felkelt, és ahogy elkezdett mászkálni lent, azt már nem lehet kibírni.
Itt van 11 óra, és mindjárt összeesem, annyira fáradt vagyok…Hihetetlen.