Balassagyarmat, Zongoraverseny Part 2

Sziasztok!

Köszönöm mindenkinek a szurkokat, gratulációkat, így elöljáróban.

Pénteken indultunk, persze a szokásos problémákkal együtt, ám sikeresen odaértünk. Azon a napon szinte végig gyakoroltunk, egy olyan rossz zongorán, hogy az hihetetlen. Később este hazaértünk, pardon visszaértünk a koleszba, ami annyira “lepusztult” volt, a szó legnemesebb értelmében, hogy az elképesztő. Azon az éjszakán alig tudtam aludni, hallgattam a pápai felvételt, agyaltam a hangokon, a lépéseken, a győrieken, akik jobbak mint mit (ami később beigazolódott, hogy nem). 😀

Lényeg a lényeg, hogy másnap reggel egy egész jó koleszos reggeli után átmentünk a zeneiskolába, ahol is gyakoroltunk, gyakoroltunk, és a változatosság kedvéért is csak gyakoroltunk. Aztán ebéd környékén visszamentünk Ádámmal az iskolába ebédelni, majd 12 órára visszabattyogtunk a zeneiskolába. Onnantól kezdve lettem csak iszonyatosan ideges, kapkodtam a levegőt, hogy Úristen, most mi lesz. De aztán arra jutottam, hogy ha Ádám nem rontja el, az első futamot onnantól kezdve már nem lehet nagy probléma… Elérkezett 13 óra, amikor is 4 műsorszám után, életem egyik legszörnyűbb mondatát hallottam: “következik a székesfehérvári Hermann László Zeneiskola párosa Besse Attila és Wittmann Ádám. Felmentünk a színpadra, rajtam erőltetett mosoly, Ádámon erőltetett(?) nyugodtság. leültünk, szöszöltünk egy kicsit, majd elkezdtük: Jaj, de jó az első oldalon nem volt hiba. Kezdődik a második, “Istenem, csak el ne rontsa a futamot”. És igggggen, Ádám NEM rontotta el, és onnantól kezdve már felszabadultan játszhattunk/játszhattam. Élveztük azt, hogy alkothattunk, élveztük a zenét. Majd következett a Paso Doble, ami már csak a PONT volt az I tetején. Meghajoltunk, majd újra meghajoltunk. A zsűriben pedig, ahogy láttuk, nagy-nagy sugdolódzások, és mosolygások. És jött a kérdés: “Ez vajon mit jelenthet?” :S

Ugrunk, este. Ági néni, Ádám és én visszamentünk a zeneiskolába ahol felolvasták a gálán szereplő produkciókat. Ember Csaba, az iskola igazgató egyszer csak azt mondta: ” VI. Korcsoportban gálások lettek, a székesfehérvári Hermann László zeneiskolából Besse Attila és Wittmann Ádám. A gálán pedig Hellebach Dénes: Paso Doble c. darabját játszák”. Istenem el sem hittem, hogy ez megtörténhet velünk. Így aznap már örömtelien feküdhettem le aludni, azzal a tudattal, hogy nagyon jók voltunk. 🙂

Másnap, díjátadó gála. Bemutatták ismét a zsűrit, valamint a Ferenczy György Alapítvány kuratóriumi elnökasszonyát. Átadták az emléklapokat, a felkészítőtanári díjakat, majd megszólalt Ember Csaba: “átadnám a szót Izabella asszonynak (kuratóriumi elnök)”, aki átadja a Ferenczy Alapítvány Különdíjait” (4 fő). Odaadták 3 embernek, majd végül “Továbbá különdíjat kap, a romantikus darab kiváló eljátszásáért Besse Attila és Wittmann Ádám”. Na, ez az amire nem számítottunk :D. Mert, hogy a Paso Doble hangulatos az oké, de hogy a Webert is úgy játszottuk, eszméletlen. 😀

Ezután már csak az élvezet kedvéért írom le, hogy: ” A VI. korcsoportban I. helyezést kapott ( a győriek mellett:D) Besse Attila és Wittmann Ádám”. Úristen, szent mami. 😀 Nagyon boldogok voltunk. Kaptunk kottákat, CD-ket, vásárlási utalványokat, csokit. Jah, és persze rengeteg gratulációt a tanároktól, + a zsűri minden tagja SZEMÉLYESEN gratulált. Nem csalás nem ámítás,  Dr.Kerek Ferenc, Dr. Duffek Mihály, Eckhard Gábor, Spiegel Marianna, és Kovács Kálmánné is. Mindenki csak annyit mondott, hogy: “Ez igen, szép volt fiúk”. Innentől már csak az volt vicces, hogy legalább 8-an kérték el a Hellenbach kottát, amire az iskolánk igazgatója azt mondta, hogy ezzel nem szabad indulni. 😀 De nem baj. 😀

A slusszpoén az egészben az, hogy amikor jöttünk haza a vonattal, Ádámmal azt beszéltük, hogy az egész versenyen több mint 200 páros indult el, azoknak a felét leselejtezték, így bejutottunk a legjobb 100-ba. A 100-ból 20-an kaptak I. helyezést, ahova szintén így bekerültünk. Abból a 20-ból 4-en kaptak Ferenczy György Különdíjat, amivel, mondanom sem kell bejutottunk a legjobb 4-be. Mivel, hogy mi voltunk a legidősebbek, akik ilyet kaptak, ezért ez evidens azzal, hogy mi vagyunk Magyarország legjobb négykezes párosa. Nem csalás nem ámítás. Egyedüli Fejér megyeiként mentünk el, és a legtöbbet hoztuk el, amit lehetett, és ez a csoda. 🙂

7 hozzászólás

  1. Elizabeth The Second szerint:

    GRATULÁLOK! 😀 szép volt 😀 már alig várom hogy eljátszd a székelyeset 😀

  2. Incanus szerint:

    Én is, nagyon szeretem azt a darabot 😀

  3. sanyoca szerint:

    Nagyon ügyesek voltatok! Amúgy már készül a videó 🙂 Szerintem holnapra felteszlek titeket a blogomba.

  4. Incanus szerint:

    Oh, Jézus…Nem tudod átküldeni valahogyan?

  5. […] tudok zongorázni, így én a többiekről nem tudok véleményt alkotni. Bővebb infót erről Attila blogjában olvashattok. Az én dolgom az volt, hogy kamerázzak. Ami sajna elég fárasztó volt, mivel […]

  6. sanyoca szerint:

    Sajna nem tudom átküldeni mert nagy a videó. De már fel is tettem a blogomba 🙂 Itt megnézheted:
    http://blog.sanyoca.hu/?p=413

  7. Incanus szerint:

    Megnéztem a videót, nagyon jó, értékelést a Te blogodban 🙂

Vélemény, hozzászólás?