Poszt

Nem hosszú bejegyzésként, de azt hiszem összefoglalja az elmúlt 1 hónapot amit most leírok. Ahogy telnek az évek — mintha már vagy 90 ennék — azt érzem és egyre inkább ez kristályosodik ki, hogy teljesen mindegy, hogy mit mondanak az emberek. Illetőleg…teljesen mindegy az, hogy mit mond az emberek egy jelentős többsége. Ami annál fontosabb az az, hogy mit tesznek. Ahogy asztaltól asztalig sodródom azt érzem, hogy kevés embernek jelent ma már bármit is a kimondott szó (és mentségükre szóljon, hogy) ezt meg is értem. Mert kimondani bárki bármit mondhat, de úgy tenni már sokkal nehezebb. Ezek mellett megértem azt is, hogy bármely beszédpartnerem nem akar hinni az én kimondott szavamnak, holott pedig én még mindig vallom azt a maradi, konzervatív értéket, hogy a kimondott szónak súlya van.

Vélemény, hozzászólás?