Korszak, karácsony, gyümölcsök

A karácsony közeledtével és még inkább akkor, amikor már a küszöbön áll(t) titkon reméli az ember, hogy amit minden évben december 31-én, január 1-jén a sötétben felfelé esedezve elrebeg, az egyszer csak bekövetkezik. Persze nem mondhatom azt, hogy nincsenek változások az elmúlt évekhez képest, mert haladunk, folyamatosan, egyre csak előre. A probléma az, hogy úgy tűnik az elmúlt éveknek nekem türelemre kell nevelnie, emrt ez nem abban a tempóban történik, ahogyan azt én elképzeltem.
Ahogy nézek kifelé az ablakon és mellettem csak futnak egyre el a már lombjukat lehullajtott fák azon gondolkodom, hogy mikor jön a már sok-sok tavaszt és még több őszt és telet megélt világra nyár? Mikor következik be az, amire már hosszú ideje csak várok és bár teszek érte, de valószínűleg nem eleget. Várom és reménykedem, bízom és hiszem, hogy minden rendben lesz.
R. mondja mindig, hogy az életünkben a dolgok mindig okkal történnek. Okkal vonzunk be azokat az embereket, akiktől tanulhatunk, vagy akiknek mi taníthatunk valamit. Okkal kötünk barátságokat, szerelemket. Okkal háborúzunk és okkal békülünk ki.
Ami probléma, vagy a legaktuálisabb meglátás, hogy látni szeretném ezen dolgok perspektíváját, látni azt, hogy végül értelmet nyernek a dolgok és egy bizonyos szakaszt lezárhatok az életemben. Persze nyilván ott van az, hogy az ember koncentrikus fejlődést jár be, és valahol a belseje, a magja az ugyanaz marad, csak folyamatosan rá-rárakódnak különböző rétegek. Azt várom, hogy ez végre beteljesüljön, hogy egy — emberi léptékkel mérve — néhány éves, elenyésző időszaknak is legyen gyümölcse.
Oh, és köszönöm A-nak, R-nek, R-nek, M-nek, hogy az elmúlt hónapokban képesek hallgatni engem és még nem érezték azt, hogy legszívesebben megfojtanának. 😀 Thanks guys! 😀

Áldott, békés, boldog karácsonyt mindenkinek a következő két művel:

Szilágyi Domokos: Karácsony

A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra a karácsony.

Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.

Vélemény, hozzászólás?