Karácsonyi örömmámor! :))

Amikor a karácsonynak, első körben a szentestének arról kellene szólnia, hogy jobb esetben ráerősítünk a családunk, kedvesünk és barátaink iránt érzett pozitív érzésekre, rosszabb esetben legalább megpróbáljuk elhitetni a másikkal, hogy igen is fontos, addig nálunk a helyzet messzemenőkig nem ez.

Az az érzés, amikor úgy jössz le, hogy a hátad közepére sem kívánod az egészet és nem azért, mert “családom és egyéb állatfajták” hanem azért, mert tudod azt, hogy a családod 1/3-a retardált és a viselkedése egyszerűen gusztustalan, vagy mert érzed azt, hogy nem szeretnek, vagy mert érzed azt, hogy az elmúlt 22 kévben kiölték belőled azt a szeretetet, amit kellene érezned a saját anyád vagy a saját tesód vagy a saját rokonod iránt. De NEM!, mert mit is érzel tulajdonképpen? Gúnyt, megvetést, szánalmat.

Na…szóval ezekkel az érzésekkel indul el a karácsonyi bejegyzéstrilógia.

Vélemény, hozzászólás?