A legszebb május 1-je!

(Telefoncsörgés, csak egy arc, az az arc, elérzékenyülés, döbbenet, arc, könny, biztos, hogy téves)
– Tee…tessék?
– Na hello!
– Ööö… igen?
– Ne haragudj, hogy megzavarom május 1-jei felvonulásodat, de a helyzet az, hogy megígértem, hogy Te leszel az első, aki megtudja a barátaim közül.
– De… mégis mit?
– Azt, hogy hazajöttem.

(Döbbenet, mosoly, arcgörcs, zavarodottság, hosszú másodpercek)
– De.. akkor most itthon vagy?
– Igen!
– Jaaaaaaj… (könny)

(Kb. 1 nappal később)
(Csengő, alatta apró címkén: “Lakás”, gyertyafény keringő, ajtózizegés)
(Lassan óvatosan belép a kapun, előtte folyosó a szabad ég alatt, annak végén még egy kapu, kinyílik, ott áll)
(Mosoly, meghatódottság)
– Na hello!
– Szia!
(Mosoly, néhány tétova közeledő képés a másik felé, jobb kéz előre kézfogásra… ugyan…)
(Ölelés hosszú másodperceken keresztül)

Az elmúlt 21 év legszebb május 1-jéje volt. Egyszerűen éreztem azt egy nappal korábban, hogy valami történni fog holnap. Juli megmondta, hogy szerencsés lesz a csütörtököm, és tényleg. És hívott és… amikor kiment, akkor úgy éreztem, hogy nem fog visszatérni az életembe. Amikor az ember a legjobb barátai közül többet is ilyen szinten elveszít a fizikai távolság miatt, az borzasztó. Ehhez hozzájön az, hogy vele az elmúlt két és fél évet napi szinten együtt töltöttük. Akkor hiányérzetet generált, amit nehéz volt megélni és felfogni is. De most, hogy újra visszatért és jó döntést hozott… nagyon jó! 🙂
Meg merem koskáztatni, hogy tényleg ez volt az elmúlt 21 év legszebb május 1-jéje. Nagyon örülök annak, hogy ilyen barátom van és nagyon örülök annak, hogy jó döntést hozott.
Most már teljes az egész kör. Most már tudom azt is, hogy milyen az, ha az egyik legjobb barátja az embernek kimegy külföldre és visszajön. És tényleg nem ért véget a világ, és tényleg kerek és egész az egész.
Még nehéz felfogni és megélni azt, hogy újra itt van és újra egy időzónában és újra egy országban vagyunk. Boldogság! 🙂

Vélemény, hozzászólás?