Whatever

Nem kaptam meg a Vásáry Tamás ösztöndíjat… elég szarul voltam emiatt így egész nap. Nem tudtam koncentrálni, nem is mentem már be az órákra 11.00-től kezdve, mert egyszerűen nem értem az egészet, meg nem is értettem, hogy miért pont az a lány. Persze, esélyegyenlőség, meg minden, de akkor is, kompetenciát és szakmaiságot díjazunk vagy HR-t. Whatever, majd lesz más. Ami igazán rosszul esett az az, hogy egy nyamvadt ímélt nem írtak arról, hogy most akkor így köszi, hogy pályáztál, or something like that.

Ellenben ami viszont délutántól jó kedvre derített az az volt, hogy nem tudom, hogy mit csináltam ma kargyakorlaton, de a saját csoporttársaim, Juli, Petra, Ábel, de még a felsőbb évesek is odajöttek és elmondták, hogy kurva jó vagy, meg nagyon jól próbálsz, meg tehetséges vagy. Persze, nyilván jó az, amikor ezt egy tanár mondja, de amikor ezt kortársaktól hallom, azért az nagyon jó érzés. 🙂 Szóval most még egyelőre közömbösen, aztán úgyis minden jobb lesz. 🙂

Vélemény, hozzászólás?