Pipa, pipa…, pipa?

Most szombaton véget ért a Művészeti Pályázat leadási határideje, vasárnap a Tehetséggondozó Program 3. fordulója is lement…boldog vagyok. 2 héttel ezelőtt még úgy voltam, hogy borzasztó, hogy mennyi mindent csinálok most egyszerre, de…az elmúlt néhány nap szomorú, depressziós, lehangolt — nincs erre jó szó — eseményei után most kifejezetten örülök annak, hogy munkába tudok temetkezni. Hogy nem kell gondolkodnom semmit sem, csak dolgoznom, alkotnom és szerveznem. Kellően kreatív, leköti az energiáim, néha túlságosan is, de azért nagyon szeretem csinálni.
Jövő héten hétfőn stilisztikából előrehozottan vizsgázom, ha az sikerülne, akkor boldog lennék, ahogyan ma már vizsgáztam zeneelméletből, de folyt. köv. jövő héten, mert kifutottunk az időből. Szóval…holnap megyek könyvtárba, kiveszem a maradék stilisztika könyvet. Csütörtökön megyek 8.00-ra, mert akkor tudok szolfézst gyakorolni. 11.30-tól felmondok szolfézsból. Aztán persze a hét folyamán még tanulás gőzerővel. Hétvégén trapa, mindenképpen, meg szolfézs, csak úgy levezetésképpen. 😀
Lassan jó lenne végiggondolnom a pontozásom a TP-re, mert akkor kimehetnének a nyertesek…szerintem holnap megcsinálom. Aztán…el kellene kezdenem olvasni A vörös postakocsit, mert 20-án abból is vizsgázom, meg zongorából…ja igen, zongorából jó lenne megnézni a darabokat újra…viszont VAN DIPLOMADARABOM!!!! Öröm és boldogság!…Végre…! 😀 Hasonló lesz mint a tavalyi, csak kicsit anti-jellegű.
Aztán mindeközben az MP továbbra is nagyüzemben zakatol. Nagyon szép helyen lesz a díjátadó, aminek külön örülök és köszönöm Kincső! 🙂

Meg egyébként ez a vasárnapi is nagyon jó volt, és tényleg…elég sok intenzív érzés kavarog bennem sok mindennel és mindenkivel kapcsolatban, amiket jó lenne átbeszélni, csak még mindig nem tudom megtenni, hogy a napjaim 40 órából álljanak…tegnap konkrétan éreztem magamon a végkimerülés jeleit… halálfélelem, lófasz…de azért az élet kerek!…azt hiszem…?

Vélemény, hozzászólás?