2011 őszén történt

2011 augusztusában kezdődött el az a folyamat az életemben, hogy egyre jobban elkezdtem figyelni magamra. Fontosabbá vált az életemben, fontosabbá vált magam számára hogy én mit látok, hogy én hogyan élem meg a dolgokat, a karrierem és a személyes, szakmai sikerem fontosabb vált.
Az egész talán ott kezdődött, hogy 2012 márciusában elindítottam az MTT Kórusát. Itt nem az egocentrikusság az, amely fontos, hanem inkább az a figyelem, amellyel szeretnék erre tekinteni. Az egész társaság egész kevés kivételtől eltekintve teljes egészében átcsoportosult. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy kik azok akik a kezdetektől fogva énekelnek a kórusban. Ugyanakkor ez a folyamatos közösségváltás nem gátolta meg azt, hogy valami olyan közösség alakuljon ki a kórus keretein belül, akik egymáshoz és az irányomba is, oda-vissza rendkívül lojálisak, elhivatottak. Azt gondolom, hogy ez ritka, mert oké, kialakulhat egyfajta közösség egy rendezvényszervezés során, de egy olyan közösségben, ami több, mint másfél éve egy célért alkot, ritka. Talán ez az, amihez kötöm az első ilyen szakmai előrelépésemet az elmúlt néhány évben.
Aztán ezt követte az április OTDK, ahol ugye az önálló művészettudományi kutatás mindenképpen nagy előrelépés volt, meg így nagyon örültem neki, hogy az sikerült. Ez volt az, amivel előrébb tudtam most lépni, ugyanis meg fog jelenni a teljes kutatásom a Parlando decemberi számában, így gyakorlatilag az egész “országos” szintre emelkedik és ez megint csak jó érzés. Aztán majd jön januárban az Első évszázad, aztán ha minden jól megy, akkor sikerül megnyerni az Székesfehérvár Fejlődéséért Alapítvány művészeti és művészettudományi ösztöndíját, ami nagyon jó lenne és nagyon örülnék neki, ha megnyerhetném, mert segítenék a további fejlődéseimet.

Jó lenne megtanulni oroszul és kint tölteni fél-1 évet, ahol folytathatnám ezen kutatásokat. Jó lenne ha nem csúsznék semmilyen magyaros tárggyal és folytathatnám a tanulmányokat MA-n itt az ELTE-n, mert akkor valamikor az MA alatt vagy az MA után kimennék külföldre, nagyon jó lenne. 🙂 Majd meglátjuk.

Arról nem is beszélve, hogy így a barátaim rendkívül támogatnak és támogatják ezen törekvéseimet és ez nagyon jó érzés — ha már más területen lecsökkent –. Szóval, köszönöm Nektek, leginkább a művész barátaimnak, akikkel 2011 őszén ismerkedtem meg, és most már tényleg 2 évesek lettünk. 🙂 <3 http://www.youtube.com/watch?v=U1njg0m_42E

Vélemény, hozzászólás?