Az 5-ön történt?

Zebegény mindig is valamilyen hihetetlenül különleges, szinte életet és gondolatokat megváltoztató helyszíne volt az életemnek az elmúlt öt évben. Itt születtek anno és értek véget a legfontosabbnak tartott baráti kapcsolataim. Azért a sok “FF-nő”, nyegle állatarchetípusok mellett örülök annak, hogy számos kapcsolatom megmaradt közülük, amelyek nagyon fontosak a számomra a mai napig. Itt vagyok, az idén KÖMT-nek nevezett, általam inkább ÖT-nek tartott rendezvényen, utolsó nap van, és nagyon örülök azoknak a kapcsolataimnak, amelyek azóta is megmaradtak és fontosak mindegyik félnek.
Persze, volt anno egy képzeletbeli 7-es, amely sosem ült össze. Fontos volt, hogy azzá váljak, aki ma is vagyok, azonban olyan potenciális értéket sosem képviselt számomra, amelyre azt mondanám, hogy ettől vagyok 100%-ban az, aki. Ez hazugság lenne. Fontos volt megismerni azokat az embereket, akik alkották ezt a csapatot, de azért valljuk, ebből az ún. “elitklubból” kevesen voltak olyanok, akik fontosak maradtak volna. Volt olyan kapcsolatom ebből a csoportból, amelyben csalódtam. Nem is egy…:
1. a szakrális pillanatok hiánya és nem értékesítése volt az, amely tönkretette a barátságunkat. Azt hittem tévedett a valahol tévedhetetlen emberismeretem és ő nem olyan, mint amilyennek megismertem. De aztán kiderült, hogy semmivel sem több, mint amit elsőként gondoltam róla. Fájt…
2. azt hittem, hogy a barátságunk nemcsak egyoldalú, és ha nem is örökké, de legalább azért elég sokáig jó barátságot fogunk ápolni, de kiderült, hogy ez is csak egy olyan dolog volt, amelyik ideig-óráig volt fontos. The pain is temporary.
3. azt hittem, hogy barátságunk kiemelkedően fontos mindkettőnk életében, aztán csak fontosabbá váltak más emberek, más közösségek, más kapcsolatok, amely egy teljességgel ivócimboraságra alakult át, folytonos lemondásokkal és vaksággal.
4. az érdekesség varázsának megjelenése, lángolása, pislákolása, elhunyása, majd apró szikrákban való parázslása. Jó lett volna, ha ebben több is van, mint félévi megbeszélés-jellegű kapcsolat. Persze, ettől még ez legalább megmaradt. Bár valahol bevallom, nem gondoltam, hogy ebből több is lehetne, talán jobb is ez így.
5. hihetetlen mély és intenzív kapcsolat, amely tönkre fog menni az önzőség miatt. Persze, mint minden nagy kapcsolatnak, így ennek is volt egy hihetetlenül éles konfliktusa, de valahol onnantól kezdve ezt már világossá vált, az idegi kiborulás nem fog annyit megérni, hogy én ezt továbbfolytassam. El fogom engedni ezt, ha akarja, ha nem, mert az egész valahol egy folyamatos hazugságon alapult és köze nem volt ahhoz, hogy ez valami igazi értékes dolog legyen, mert amint az egészet ehhez kötném, hamissá válna, és tulajdonképpen ezáltal negatívan igazzá.
6. félek, hogy pengeélen táncol az igaz és valódinak vélt őszinte és a hamis, nem igaz, kicsit sem őszinte dolgok között. Nem tudom és nem is akarom mondani, hogy ez bizonyossággal meg fog maradni. Az biztossággal állítható, hogy az egyéni individuum kibontakoztatását folyamatosan segítő és elmélyítő pillanatai voltak, amely viszont még mindig pozitívan hatott a jelenlegi gondolkodásomra és életszemléletemre.

Néha azt érzem, hogy ezek azért fontos pillanatai voltak az életemnek, de azért mégis csak ott van, hogy többségében azok az emberek képezik az MTT-ből fontos baráti kapcsolataimat, akik nem tartoztak ebbe a körbe, mert valahol őket nem fertőzte meg ez a teljesen felszínes, érték nélküli “halmaz”, akikre azt mondtam, hogy ez az első olyan meghatározó klikk, ahova szeretnék tartozni.

Ki nem mondott, fájó pont, amely mellett szocializálódnom kellett itt. Fájdalmas (volt) ezt megélni…nyilván voltak és vannak is olyanok, akik nekem segítettek ebből folyamatosan, újra és újra felépülni. De kimondhatatlanul nehéz szituációk teremtődtek, amelyeket igen is meg és át kellett élnem, mert valahol nem volt választási lehetőségem, hogy kilépjek ebből. Nem azért, mert nem hagyták, hanem valahol reméltem és hittem abban, hogy ezek is csak áldozatai annak, hogy ez jó barátság lesz és közben pedig elfelejtettem azt, hogy ki is vagyok, milyen vagyok és hova is tartozom, mert nem ehhez a körhöz. Elfelejtettem azt, hogy én lettem az áldozata a jóhiszeműségemnek. Sérültem benne úgy, hogy az a bizonyos balansz teljes egészében aránytalan méreteket öltött.
Az elenyésző számú valódi és a dunátrekesztő vigasztalások voltak azok, amelyeket mérhetetlenül meguntam, nem akarok ebben a talmi világnézetben tovább működni.

Vélemény, hozzászólás?