A tábor helyett

Az, hogy nem vagyok Budapesten kiszakít abból, a lassan két éve tartó állapotból és gondolkodásmódból, amelyet folyamatosan éltem és megéltem Pesten. Folyamatos találkozók, amelyeken a szociális oldalam teljes mértékben egésszé vált és teljessé. Így óhatatlanul is életem középpontjában álltak ezek a dolgok: az MTT, a 4-es, a barátaim…stb. Ezek azok a dolgok és gondolatok, amelyek végigkísérték az elmúlt két évemet onnantól kezdve, hogy véget ért az első nagy MTT szervezésem, a 2011-es táborban, egészen odáig, hogy én vagyok az, aki az idei táborba nem fog menni…úgy, hogy az elmúlt 4 évben folyamatosan életem részét képezte ez. Számos dolog történt eközben: 2011-ben táborban megismertem Zsombit és Tamást, 2011-ben KÖMF-ön pedig Barit, Annát, Ágit és Bálintot. Akkor jelent meg spekulatív szinten a 7-es, mint olyan és a 4-es, mint létező dolog. Ez az, amely az elmúlt két évben szociális életem egyik központi eleme volt és ez az, kiszélesítve a 4-est 7-re, a 7-est az MTT-re, amelyen muszáj volt sokat és sokszor gondolkodnom. Azonban erre tökéletes mértékben sosem volt lehetőségem a különböző egyetemi dolgok miatt.
Nyilván ilyen szempontból kifejezetten örülök annak, hogy idén kimaradt a táborszervezés, mert így lesz egy teljes olyan nyaram, amikor önmagammal foglalkozhatok és tényleg csak és kizárólag az a fontos, hogy most mit érzek és minden fentebbivel kapcsolatos dolgot le tudok magamban rendezni. Azért valljuk be, hogy nyilván az ember minél többet foglalkozik valamivel, annál többször kell kompromisszumot kötnie. A probléma az az, hogy mostanában azt érzem, hogy sok esetben az ilyen szociális kapcsolataim miatt önmagammal is meg kell hasonulnom és egyfajta mércének kell megfelelnem.
Ezen nagyon sokat gondolkodtam az elmúlt 1-2 hétben, amióta itt vagyok lent…és sok konzekvenciát kellett levonnom.
A másik oldalról viszont az, hogy idén kimarad a táborszervezés mérhetetlenül nyomasztó érzés. Gyakorlatilag minden este, amikor lefekszem aludni, magzatpózba kuporogva keservesen tudnék sírni. Eddig ez életem része volt, az elmúlt két évben és most nem. Remélem lesz valami… 🙁

Vélemény, hozzászólás?