A kérdés adott

Nagyon furcsák ezek az érzések: folyamatosan csak jönnek és mennek. Nem is tudom, hogy mi miatt van az, hogy sokak iránt az érzelmeim nemhogy napról napra, de percről percre is megváltoznak. Nagyon nehéz ezeket kezelni és furcsák is. A barátaim számára meg talán még nehezebb lehet. Persze közülük csak azok érdekelnek, akik megérdemlik azt, hogy érdekeljenek és nem azok, akiknek a barátsága vagy személye csak szánalmat generál bennem . Oké, nem…nem akarok senkire sem utalni…;) De a lényeg tulajdonképpen az, hogy mik lehetnek azok a változások, amik egy magamfajta hektikus embert kibillenthetnek az átlagos életérzésekből. Jelen esetben ez a család volt…az hagyján, hogy anyám kijelentette, hogy nem szeretné, ha nyernék az OTDK-n, de hogy újra és újra folyamatosan megint előjött a kinézetemnek és a mentális tulajdonságaimnak a cikizése, arról nem is beszélve, hogy a karrierem előmenetele és sikeressége abszolút nem érdekli őket…azt hiszem, hogy azért jól vagyok…igazából néha úgy érzem, ha lent vagyok ki tudnék menekülni a világból és azt mondani, hogy nekem ebből az életből elég volt. Valahogy kibújnék önnön bőrömből és elmenekülnék, mert ezt így néha tarthatatlannak érzem. A legrosszabb az egészben meg az, hogy a saját hektikusságom kezelése egy dolog, de hogy még én vállaljam fel és törődjek a családoméval is, azt már nem. Ennek megnyilvánulása az, hogy most kedden el fognak jönni a koncertemre. Tulajdonképpen miért is? Ha nem akarják elismerni a kompetenciáimat, az ok, ha nem kíváncsiak arra, hogy mit csinálok, az is ok. De hogy néha igen, néha nem az borzasztó. Mégis mi értelme van ennek?

Vélemény, hozzászólás?