Csalfa sugár

Érdekes lények az emberek. E csoport érdekesebb halmazát képezik azok, akik körülöttünk vannak. Őket hívjuk ismerősnek, havernak, barátnak, kedvesnek…stb. Olyanok, mint a hobbitok Tolkien regényében, kiismerheted őket hamar, de sok év elteltével is tudnak meglepetéseket okozni. Na ezeket nem szeretem. Nem szeretem azt, amikor egy kapcsolat egyoldalúvá válik. Nem szeretem azt, amikor az emberek nem önmaguk. Nem szeretem azt, amikor úgy viselkednek, ahogy az nem méltó egyik félhez sem.
Nem arról van szó, hogy oldottabb körülmények között az ember olyat is kimond, amit egyébként nem. Hanem arról, amikor olyat mond ki, ami nem teljesen egyértelmű. A félreértéseket a félinformációk okozzák, amelyek alkotják és összetartják a társadalmunkat. Vannak olyanok, akik képesek minden helyzetben megőrizni a hidegvérüket…nos, én nem tartozom közéjük. Mennyivel egyszerűbb lenne, ha tudnánk, hogy a másik fél mire gondol és akkor csak és kizárólag olyan mondatok hangozhatnának el, amelyek mindig jól sülnek el. Ez egy vicces társadalom lenne…na most nem erről van szó. És az már csak a dolog pikantériája, hogy az elmúlt héten mindig, amikor valami hangulatváltozásom volt, eleredt az eső, és dörgött az ég. Nem hinném, hogy emiatt, de jó lenne ebben ringatni magam.

Arany János: Csalfa sugár

Kis bokor, ne hajts még,
Tél ez, nem tavasz:
Kis lány, ne sóhajts még
Nem tudod, mi az.

Bokor új hajtását
Letarolja a fagy:
Lány kora nyílását
Bú követi, nagy.

Szánnám a bokorkát
Lomb-s virágtalan:
S a lányt, a botorkát,
Hogy már oda van!

[szerk.] Vicces, mert ezt a bejegyzést 3 nappal ezelőtt írtam és csak most vettem észre, hogy nem tettem ki…pedig most lett csak aktuális.

Vélemény, hozzászólás?