Egy inspiráló légkör

Rendkívül jó. Salzburg egyszerűen gyönyörű. Egy olyan kulturális élet, egy felfokozott és iszonyatosan kreatív atmoszféra lengi körül, amiben érzi az ember, hogy bármit is csinál, az csak jó lehet. Erre a művészközösségre van szükségem. Hihetetlenül jól éreztem magam és ez a csodás 3 nap elfelejtette velem, önmagamat.
Ahogy csendben, szinte észrevétlenül ballagtunk a Mozarteum vagy a Humántudományok egyeteme mellett, rájöttem, hogy én itt akarok élni. Pontosan azt a támogatólégkört, azt a feltétel nélküli megértést és szeretetet kapnám meg a társadalomtól, amit Magyarországon soha. Ausztria teljesen más. Az emberek egymás felé nem lenézéssel és gúnnyal tekintenek, hanem szeretettel és megbecsüléssel. Ott nem az van, mint itthon, hogy amikor mondom valakinek, hogy ének szakos vagyok, akkor annyit mond, hogy “bölcsészek”, hihetetlen gunyorossággal, hanem kb. felragyognak a szemcsillagok és mindenki rendkívül örül és büszke arra, hogy igen, ő ismer olyan embert, aki zenész. Csak a példa kedvéért, ma Magyarországon, ha valaki kiáll utcazenélni, mennyit gyűjthet össze? 2-3 ezer forintot? Mi kiálltunk és 143 €-t gyűjtöttünk össze…több, mint 40.000 Ft-ot…Nem elég ez ahhoz, hogy bárki elhiggye, az teljesen más.
Muszáj megtanulnom jobban németül, mert a BA végén ki akarok menni oda tanulni éneket és magyart…vagy ott megcsinálni az MA-t? Ki tudja?
Nekem szükségem van az ilyenfajta művészlétre. Szükségem van arra, hogy érezzem, nem egy szélmalom-harcot vívok, hanem igen, sokan – vagy legalább is többen – elismerik a munkásságom. És még egy dolog, nem lehet azt mondani, hogy mert hogy az osztrákok/németek…hihetetlen optimizmussal tekintenek minden felé és olyan kedvességet és szeretetet képesek adni, amit itthon ilyen kollektív szinten senki sem. Tökéletesen más.

Vélemény, hozzászólás?