Az MTT

A történet pontosan július 19-én kezdődött. Tudtam, hogy lesz 0. nap a szervezőknek, és mindenképpen szerettem volna ott lenni, azért mégis csak felelős szervező az ember vagy mi. Ezért 19-én rohangáltam, mint a veszett egér, hogy mindent sikeresen be tudjak pakolni a táskába, bőröndbe; a rendi felszerelés meglegyen, a kották a papírok, a szervezői dokumentumok és persze az elhagyhatatlan és kihagyhatatlan Szent Excel.
Már körülbelül 19:00 volt, amikor végre sikeresen mindent eltettem és indulhattam ki a hatalmas pakkommal a vasútállomásra. Szerencsére a Dorina ráért, így ki tudott vinni, de így is nagyon nehezen tudtam mozogni, tekintve, hogy nagyon nehéz volt a holmim. (És ilyenkor mondja az ember, hogy egy darab gönce sincs, francokat! 😀 )
Szóval ahogy ülök a vonaton elkezdett szakadni az eső, és persze, hogy szakadó esőben kellett beérni a Délibe. Miután sikeresen átverekedtem magam a Lehel térig, és beléptem a házba, ahol a Sanyiék laknak, nyilván elállt az eső. Ilyeneken már meg sem lepődünk. Na mindegy…:D Igazán említésre méltó dolog nem történt. Ezen a napon már.

0. nap

Másnap reggel szerencsére Sanyót nem éjszakára osztották be, így ki tudott vinni a Keleti pályaudvarra a még mindig iszonyatosan nagy pakkommal együtt. A gyülekezőhelyen már ott volt Dani, Narb, Zsodoo, BigFoot, Mil, Ring, Grt és még sokan mások – a teljesség igénye nélkül -. Nos, ez a kis csipetcsapat elindult Forró-Encsre. Remélem, hogy már Ti sem lepődtök meg azon az egyszerű meglepetésen, hogy Forró-Encs előtt elkezdett szakadni az eső, ahogy tanult kollégám mondta “kötőszövetig átáztunk”. Tényleg így volt, leszálltunk a vonatról, és elkezdtünk futni az aluljáróba, ahol pedig térdig állt a víz, szóval semmivel sem voltunk előrébb. A helyi vasútállomásra kijöttek értünk azok, akik autóval érkeztek és így jutottunk el Boldogkőváraljára.
A 0. napot tekintve zömmel a beköltözések, díszítések, kipakolások…stb. kerültek előtérbe. Nórival felújítottuk a zászlókat, akasztókat tettünk rájuk és így tovább. És hasonlóan múködött ez az 1. nap első felében is.

1. nap

Reggel ismét folytattuk a díszítéseket és a táborhelyszín kialakítását. 2 óra körül megérkeztek a táborzók. A megérkezést követően elkezdődött a táborszervezők bemutatása. Leültünk a színpadhoz és Tamás csoportokként mindenkit bemutatott. Annyira aranyosak voltak a táborozók, hogy tényleg mindenkit megtapsoltak és igazi lelkesedéssel várták a következő programpontokat. Itt szeretném megemlíteni, hogy idén – bár lehetséges, hogy ez a szervezői funkcióból adódott – sokkal kisebbnek éreztem a szakadékot a szervezők és nem szervezők között. A példa végett: 2 évvel ezelőtt tényleg úgy éreztem sima táborozóként, hogy vagyunk mi a táborozók és az atyaúristen szervezők. Elérhetetlen magasság, megmászhatatlan hegycsúcs. De idén nem ez volt, legalábbis nálam biztosan nem.
A bemutatkozást követte a nemzetségi és családi idő, ahol voltak névtanuló játékok – ami egyébként az én mumusom, tekintve, hogy nevekkel és arcokkal igen-igen hadilábon állok; nagyon nehezen tudom megjegyezni azokat és nagyon sokáig tart, mire a passzív tudásból aktív tudás lesz – is. Idén Esgal népében voltam – a sindák -. Egyébként a keretjáték az volt, hogy Ithilien földjét újra be akarják telepíteni, népesíteni és erre a feladatra érkeznek a telepesek: a sindák, Dol Amroth lovagjai, a Minas Tirithből érkező emberek és a Haradból érkező szakadárok. Már ez az első nemzetségi alkalom is nagyon megfogott, ugyanis sok közösségépítő játékot játszottunk – a névtanulós játékokon túl – amik az első lépései voltak annak, hogy egy nagyon jó közösséget építsünk, építsenek ki idén is.
A közösségi időt követte a tábor IN-es megnyitása, amely keretében az NPC-k megérkeztek. Fantasztikusan, hihetetlenül pozőr zenéje volt Faramirnak és udvartartásának. Azt hiszem, ha meghallgatjátok, ebben egyetérthetünk.

Amint véget ért a keretjátékos része az estének felhívtam Ibolyát, hogy amint megtudja a ponthatárokat, azonnal hívjon fel, és ő nem is késlekedett így tenni. 8 óra után néhány perccel csörgött a telefonom. Kiderült, hogy ének szakra 398 volt/lett a ponthatár, és mivel oda megkaptam a maximum pontot a gyakorlati vizsgán így felvettek. Igen, FELVETTEK. 😀 😀 Elmondhatatlanul boldog voltam és ezt az örömöt csak az növelte, hogy a táborozók és szervezők egy nagy hipp-hipp hurrá és éljenezés után odajöttek gratulálni. Hihetetlenül jól esett, hogy együtt örülnek/örültek velem és persze maga a tény is, hogy jövőre ott tanulhatok tovább, ahol igazán szerettem volna, az ELTE-n. 🙂

2-3. nap

A második nap a kötelező körökön túl a családi vetélkedővel indult. Ennél a feladatnál állomást vezettem. A feladat az az volt, hogy készíteniük kellett egy ritmusjátékot a náluk levő – minél több – eszköz felhasználásával. Természetesen hangszereket nem használhattak, de kabátokat, és zipzárakat és énekhangokat minden további nélkül. Nagyon élveztem és volt jópár olyan produkció, ami reprodukálhatóságát tekintve is megállná a helyét bárhol.
A harmadik nap érkeztek meg végre IN-ben is a rendvezetők. A keretjátékos háttere az volt, hogy a király csak akkor fogja megadni a népeknek a letelepedés jogát, hogyha azok kreatív tevékenységükkel is biztosítják Őt abban, hogy igen is alkalmasak arra, hogy letelepedjenek, és ők legyenek Ithilien telepesei. IN-ben Linrandírnak hívtak, aki egy tünde dalnok volt és ő is csak a telepesek kreatívságának növelése érdekében érkezett Királyfőre. A pozőr bevonulás után volt egy rendi játék – a családi vetélkedő sémájára -. Személy szerint nem éreztem annyira közösségépítőnek, mint amennyire annak kellett volna lennie, de azért az valljuk be, hogy elég ramaty idő volt azon a napon is. Valószínűleg ez lehet az oka annak, hogy a házunkban ótvar piszok és sár volt – egyébként Rabynnal, Grtvel, Alyrral, Zsodooval és Szederrel voltam egy szobában -, amit nyilván csak tetézett az, hogy nem volt egy normális lábtörlő vagy sárkaparó, amivel megoldhattuk volna azt, hogy a lehető legkevesebb sarat vigyük be a szobánkba.
Tehát a pozőr bevonulás és rendi vetélkedő után volt egy 1 órás kis rendi megbeszélésünk, amit leginkább az operatív megbeszélések és teendők tettek ki. A megbeszélés után átvonultunk a Trollba, ahol a rendvezetők elmondták, hogy a valóságban miért is késtek ennyit (Articsókafalva rulezzzz). 😀 😀

4-5. nap

Az első rendi alkalomra azt találtam ki, hogy ritmusjátékokkal és kánonnal egybekötve megtanuljuk a Tuéj tuéj kezdetű ghánai népdalt, illetve ehhez kitalálunk különböző ritmusjátékokat – értelemszerűen -, amivel színesíteni lehet a produkciót. Ötödik napon pedig a Quimbynek a most múlik pontosan című száma volt a rendi munka tárgya – természetesen összekötve a ghánai népdallal -, ezzel egyfajta ívet adva a két rendi foglalkozásnak. Az ötödik nap estéjén a Trollban volt jelenésünk, ahol ezt a két darabot előadtuk. A struktúra szerint a Tuéj tuéjt kétszer minden kíséret nélkül, másodszorra ritmushangszerekkel és gitárral szintén kétszer, és végül kétszer 3 szólamú kánonként. Annyira szépen elénekelték, hogy borzasztóan büszke voltam rájuk. 🙂
Ezt követte a – van-e ki e számot nem ismeri – Quimbytől a Most múlik pontosan, amit annyira tisztán adtak elő, hogy tényleg – és ez most nem túlzás – rázott a hideg és a legjobb az az volt, hogy a közönség sorai is teljesen elcsendesedtek: senki sem beszélt, senki sem zörgött, hanem szinte csukott szemmel hallgatták végig a darabot. Amikor befejezték Cucc megkocogtatta a hátamat, majd azt mondta, hogy ezt még egyszer énekeljük el, mert a visszatapsolásból egy az egyben ez hallatszott ki. Természetesen eleget tettünk a kérésnek, és örültem neki, hogy Estel gitárjátéka és Petr harmonikajátéka is színesítette ezt a performanszt.

6. nap

Másnap reggel megyek be a rendi foglalkozást megtartani, majd elkezdték mondogatni, hogy milyen jó volt a tegnapi előadás, és ugye csinálunk még ilyent. Akkor vettem egy nagy levegőt, felvettem a mosolyt az arcomra és megtanítottam nekik két dalt a nemzetköziség jegyében – tekintve, hogy nálam volt az egyetlen egy külföldi rendi tag, Petr -: az Ellopták szívemet és a Námornikova zena című cseh dalt. Ezt a két éneket este a keretjátékos temetés után adtuk elő és azt hiszem, hogy a hangulatnak megfelelő fogadtatásban részesült.
(Zárójelben megjegyzem, hogy a 4. napon azaz vasárnap mentem Zsodoo hoz a színpadra. A helyzet az volt, hogy a színpad előtti részt felszórták kavicsokkal. Itt történt az a zseniális eset, hogy beleléptem egy 5 cm-es rozsdás szögbe. Egy élmény volt! Viszont a dolog jó oldala az az volt, hogy nagyon sokan jöttek segíteni és tényleg jól esett az az együttérzés, amit akkor kaptam. Ezt sosem fogom Nektek elfelejteni. 🙂 Szóval Márk bevitt a szerencsi ügyeletre ahol kitisztították a sebemet és kaptam tetanuszt. A dolog rossz oldala, hogy két napon keresztül fájdalomcsillapítókat szedtem, mert nem tudtam ráálni a lábamra. A tempót persze tartani kellett. De tényleg minden esetben támogató kezekre és emberekre találtam, akik ott segítettek, ahol csak tudtak. 🙂 )

7. nap

Ez volt a DSD azaz a Dark Side Day. Imádtam minden pillanatát. A legjobbhoz egy történet kapcsolódik, amit jó páran már 27-szer hallottatok. A nap lényege az volt, hogy a tábor bedarkult és a rendi foglalkozásoknak is ezt kellett tükröznie. Erre a napra egy modern számot terveztem illetve a Vadászok dalát a Dzsungel könyvéből. Eljött Gothomg – GOTHMOG!!!! – meghallgatni a dalt, majd odajött, megütögette a vállamat és azt mondta: “Te vagy a leghűségesebb szolgám. Válassz ki egy tündelányt és én magam vágom ki a veséjét!” 😀 😀 😀 😀 Übervicces volt az egész és iszonyatosan élvezte mindenki. És egy ilyen mondat után már nem tudtam mit mondani Rá, csak azt, hogy “ÉLJEN GOTHMOG!!!”. 😀
Vagy a 6. vagy a 7. napon a táncos rend – Nóri vezetésével – előadott egy táncot, amelynek félelmetesen jó volt a zenéje. Remélem, hogy Nektek is tetszeni fog majd.

8. nap

A 6. napi fantasztikusan ramaty idő miatt a hadijáték erre a napra került át. Bár a gyógyuló lábam miatt csak bíróként vettem benne részt – egyébként sem vállaltam volna, hogy játszom benne…basszus nézzetek rajtam végig -, de így is nagyon-nagyon élveztem. Azt hiszem, hogy ezen a napon…de elképzelhet, hogy a 6. napon volt a csapatelőadásunk. Az előadásunkba bele kellett tenni a bölcsességet, mint fogalmat és két mondatot. Az egyik az “Add ide a fejszém!”, a másik pedig azt hiszem a “Hozd a fegyveremet!” mondatok voltak. Kitaláltuk, hogy mi lenne, ha a Rómeó és Júliát adnánk elő tündésített verzióban. Elkezdődtek a jelentkezések a szerepre, és így vagy úgy – mielőtt Kevin azt gondolná, hogy kijártam magamnak, NEM – Lőrincz barát szerepét kértem/kaptam, azaz én lettem Lörond mellon. 😀
Esgal rám adott egy baromi meleg és nehéz lila anyagott, amiben nem tudom, hogy hogy néztem ki…de el tudom képzelni. 😀 Szóval a 6. jelentben megjelenik nálam a két szerelmes, hogy összeadjam őket. Már az nevetséges – és ez most minden degradáló jelentés nélkül – volt, ahogy kiléptem, de az, hogy még ezt meg is tapsolták…az már mindennek a teteje volt. Próbáltam a lehető legkomolyabban elmondani a szövegemet, hogy összeadjam a két szerelmest…”és persze a Földet is be kell népesíteni” 😉

9-10. nap

A 9. napon voltak a mestervizsgák. Mondanom sem kell, hogy mennyire féltem amiatt, hogy nekem nem lesz egy darab mestervizsgázóm sem. De szerencsére ez a 7. napon kiderült, hogy nem így lesz. Szóval a 7. napon adtam nekik egy improvizációs feladatot, amit Cinnia és Adrienn továbbgondolt, és persze Estel gitárkíséretének segítségével meg is született a konkrét mesterdarab. Szóval a 9. napon lóhalálában még beénekeltettem őket, amikor jött Ring, Virág és Hanna – a 3 fős zsűri – és meghallgatták őket. Nem kis megbeszélés után úgy döntöttek, hogy mind a ketten – Cinnia és Adrienn – meg fogják kapni a mesteri címet.
Az este úgy folytatódott tovább, hogy a rendi bemutató keretében a mesterek és a rend is előadta azt, amit eddig még nem. Nekünk konkrétan ez a mesterdarab volt, illetve a Siyahamba nevű 4 szólamú darab. Annyira büszke vagyok Rátok/Rájuk, hogy ezt is meg tudták tanulni és tényleg nagyon ügyesek voltak. Ilyen rendet szeretnék a jövőben is vezetni, Veletek. 🙂
A mesteravatás a 10. napon történt, persze erről konkrét infókat, még a másik oldalról sem árulhatok el, annyira titkos. 😀 Az este fénypontja a buli volt DJ Áfival.

11. nap

A 11. nap volt a tábor mélypontja, kiemelve azt a részt, amikor a táborozók elmentek, a szervezők pedig maradtak. Visszamentünk a táborba leültünk a tűzrakóhely köré és senki sem szólalt meg percekig. Furcsa volt látni elsőszervezőként azt, hogy még a vén csatalovak – gondolva itt azokra, akiknek ez már a 8. táborszervezésük volt – is ott ültek és nem tudtak mit mondani. Itt értettem meg először azt a mondatot a GYU 3-ból, amikor Frodó azt mondja, hogy hogyan vegye fel a régi élet fonalát. Szerveztük a tábort már egy jó ideje és egyszerre csak azon kaptuk magunkat, hogy véget ért. Egyfajta megmagyarázhatatlanul keserű és szomorú érzés vegyült egy különös eufórikus érzéssel.

Folytathatnám itt a történetet azzal, hogy igen, ez és ez történt a plusz egyedik napon, vagy éppen azzal, hogy a vidám komédiás rend minket sem hagyott csak úgy, két paródiával, vagy éppen azt, hogy mégis mennyit aludtunk és mennyi kávét ittunk…de azt hiszem, hogy ez teljesen felesleges. A lényeg az, hogy olyan emberekkel sikerült beszélnem, akikkel eddig még soha, vagy nagyon ritkán: Alus, Dani, Tamás, Zsodoo, Esgal, Olosta, Nóri, Lyona és még folytathatnám a sort. Olyan érzés ez, mint mikor rájössz arra, hogy akik körülötted vannak, azok mind-mind szeretnek Téged és megérted, hogy mennyire közel is álltok egymáshoz és mennyire is sokat jelentetek egymásnak és persze az is, hogy hihetetlenül fontos a barátságotok a másik számára. És ez az, ami meg magyarázza, hogy mitől is olyan különleges és egyedi ez az szekta, amit mit MTT-nek hívunk. 🙂

Vélemény, hozzászólás?