Vágyak és vizsgák

A szóbeli érettségi utáni héten, azaz június 27-én muszáj volt elkezdeni a készülést a gyakorlati vizsgámra. Tudjátok, amikor anno februárban le kellett adni a jelentkezést, másodikként megjelöltem az ELTE-BTK ének-zene szakot.
Nyilván benne van ilyenkor az emberben, hogy azért ez mégis csak ének szak, amire csak nem jelentkeznek annyian. Ezen felül még az is ott van, hogy kevés hallgatót vesznek fel – mindössze 22-t -, és persze az is meglepő, hogy erre pasik nem nagyon szoktak jelentkezni.
Szóval lényeg a lényeg, hogy június 27től július 3-ig minden nap mentem le Pákozdra és gyakoroltunk vagy összhangzattant vagy énekeltünk, vagy vezényeltünk. Így joggal merül vel Bennetek is a kérdés, hogy azért ez nem sok egy picit? A válasz persze evidens, vagy éppen a kérdés költői.
A gyakorlati vizsga ugyanis 6 részből áll, az első része a zongora. Amikor hétfőn bementem vizsgázni értelemszerűen én is ezzel kezdtem. Két különböző darabot kellett vinni két különböző sítlusút. Nekem az egyik J. S. Bach g-moll háromszólamú invenciója volt, a másik pedig Bartók Ostinatoja. A zongoraszakos vizsgáztató hölgy az utóbbi darabot kérte, amit persze eljátszottam.
Ezt követte az összhangzattan és a zenetörténet. Mivel Bartók darabot játszottam, így Bartók zenetörténeti jelentőségét kérdezte a vizsgáztató úr. Ezzel nem is lett volna baj, hiszen Bartók az egyetlen egy olyan zeneszerző aki végigkísérte az eddigi zongoratanulásomat. Kérdezte, hogy milyen zongoradarabokat ismerek tőle, illetve azt, hogy játszottam-e már egyáltalán Bartóktól más darabokat. Becsületesen válaszoltam rá, hogy a Gyermekeknek köteteket és a Mikrokozmosz köteteket végigjátszottam. Miután ezt elmondtam megkérdezte, hogy milyen hegedűdarabokat ismerek, szintén Bartóktól. Nos…fenntartásaim voltak a kérdéssel kapcsolatban, mivel zongoristaként miért kellene bevágva tudnom, címekkel együtt a hegedűdarabjait. Nyilván, ha azt mondom, hogy A csodálatos mandarint ki szerezte, és azt mondom rá, hogy Bartók Béla, az oké, mert az alapműveltség része, de szerintem a hegedűdarabok ismerete, címekkel együtt nem okvetlenül tartozik az alapműveltséghez.
A zenetörténeti kérdéssort követte az összhangzattan. Ugyebár amikor készültem ebből a részből, akkor mindig az volt, hogy a Tanárnő mondta, hogy hányadik fokokat üssek le a zongorán és akkor azt leütöttem. Nos a vizsgáztató úr pedig kijelentette, hogy akkor zongorázzak neki egy 7-8 akkordból álló hármashangzat-dallamot, amelyeket persze összhangzattanilag összekötök. Ez – ha egy 10-es skálán kellen értékelnem -, olyan 8-ra sikerült.
Ezt követte a lapról olvasás, még mindig ezzel az úrral. Elém rakott egy rövid barokk 3 keresztes recitativot, amivel még nem is lenne baj, viszont tele volt módosított hangokkal. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kérdéssor után annyira ideges lesz az ember, hogy alig-alig tudja összeszedni azt a tudását, amivel rendelkezik. Na, ez nálam is így volt, a hangom elkezdett remegni, és alig találtam el normálisan, pedig blattolni minden további nélkül tudok.
Ezt követte a műdal eléneklése. Erre a részre is természetesen kettő különböző stílusú darabot kellett vinni. Nekem volt Mozarttól a Vágyódás a tavasz után, illetve Schuberttől a Jókedv. Az utóbbit kérték eljátszani, és úgy látom, úgy érzem, hogy ezzel nem is volt semmi probléma sem.
Utolsó részként pedig a népdaléneklés következett. Erre a részre 40 népdalt kellett vinni, 20 kötelezőt és 20 szabadon választottat. Itt el kellett énekelnem a Fekete föld…kezdetű népdalt szöveggel és szolmizálva.
Ezzel véget is vizsga első része. Ez volt kb. délben, 16 órára vissza kellett menni a Múzeum krt-re, ugyanis 16 órakor kezdődött a vezénylés. Itt mindenkinek kellett választania egy Tempo goiusto karakterű népdalt, amit el kellett vezényelnie a felvételizőkből álló kórus előtt. Nekem ez a Juhászlegény… kezdetű népdal volt.
Úgy gondolom, hogy ez a része jól sikerült, mert tényleg, 100 %-ban úgy énekeltek, ahogy én szerettem volna. 🙂
Egyébként csak egy kis statisztikai adat végett, 33 vizsgázó volt arra a napra beosztva, abból összesen, nem viccelek, komolyan, 16 ember ment el. Ebből a 16 emberből velem együtt volt 3 fiú. Szóval…igen. 😀

Elvileg most csütörtökön, azaz július 7-én tudtam volna meg, hogy hány pontot kapok/kaptam a gyakorlati vizsgámra, viszont még nem kaptam arról információt, hogy mennyi pontot értem el, ergó nem töltötték még fel. Nem bánnám, ha ez lassan bekövetkezne, mert már lassan-lassan itt lesz a július 21-e, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor hova vesznek fel. Jaj, de jó lenne, ha vagy az ELTE magyarra, vagy pedig az ELTE énekre felvennének. 🙂 🙂

Vélemény, hozzászólás?