Az esélytelenek nyugalmával

A június 18-i vizsgámra egy napra kiszávárogtak, hogy ki valószínűleg melyik napon lesz. Mivel így is, úgy is be kellett mennnem, ezért hétfőn már jó korán felkeltem. Készítettem egy kávét, majd elmentem az iskolába. Ott kiderült, hogy valóban hétfőn leszek, viszont az utolsók között.
A dologgal magával nem is lenne baj, mivel addigra már egy sor tétel kiesik, csakhogy nem mindegyik tételem volt írásban kidolgozva. Természetesen mindegyiket elolvastam, de mint minden vizsgánál, itt is nagyon fél az ember.
Nyelvtanból becsületesen bevallom, hogy mind a 20 tétel megvolt, irodalomból jóval kevesebb, ami pedig a törit illeti…nos inkább hagyjuk! 🙂
Ahogy mentek be sorra a vizsgázók nagy örömmel mentek ki bizonyos tételek. A végére bent maradt a 6 életműből 4 – Petőfi, Arany, Babits és József -, Vörösmarty, Berzsenyi, Katona és Gogol. Ezek közül mindenképpen az utolsó kettő közül szerettem volna húzni, mert ugyebár a többi költő, és egy költőről beszélni sokkal nehezebb, mint egy íróról, vagy egy drámaíróról.
Az esélytelenek nyugalmával bementem és kihúztam nyelvtanból és irodalomból is a 3. tételt jobbról. Irodalomból borzasztóan dobogott a szívem. És láss csodát, mi volt a tételem!? Gogol és a kisember bemutatása a XIX. századi realista szépprózában. Nyelvtanból pedig a kommunikációs funkció szerinti szövegtípusok. Ami szintén egy nagyon jó tétel.
Boldogsággal átitatott, már-már eufórikus érzéssel leültem kidolgozni azokat. Amikor feleltem Csöpi néninél, szinte éreztem, hogy amit mondok, az mind-mind jó. Velem átlósan, balra szemben foglalt helyet Csöpi néni, és hihetetlen nyugalommal árasztott az el, hogy mosolygott, meg bólogatott. Így természetesen sokkal nyugodtabban feleltem le, mint töriből. Amikor befejeztem a mondandómat a vizsgaelnök megdicsért, hogy ritkán lehet hallani ilyen összeszedett feleletet. Erre azt mondta Csöpi néni, hogy “ezt el is vártam Tőle”. 🙂 🙂 De aranyos. 😀
A magyart követte a töri felelés. Na már most, ettől féltem a legeslegjobban, mivel töriből nem voltak kidolgozott tételeim, csak és kizárólag átolvasottak, ami ugyebár egy nagyon jó feleléshez édeskevés. Először kihúztam az EU kialakulását, de kiderült, hogy a tétel hibás volt, mivel nem volt benne a tételszámot tartalmazó cetli, így húzhattam még egyet. Így került hozzám a tatárjárás. Ennek a tételnek nagyon örültem, ugyanis ez volt az, amelyet utoljára olvastam át. A felkészülés után próbáltam bevetni miden előadói gyakorlatomat: ha bátran és magabiztosan mondod, lehet, hogy elhiszik, hogy tudod. Persze volt olyan kérdés, amire nem tudtam válaszolni, de így is reménykedtem.
Utolsónak pedig az angol volt. A 3 db néhány mondatot igénylő kifejtésben rákérdeztek arra, hogy anno miért ezt az iskolát választottam?, milyen sportokat szoktam a TV-ben nézni?, és arra, hogy a jövőben vidéken vagy városban szeretnék lakni. A szituációban egy nyári munkát kellett vállalnom Kanadában és ezzel kapcsolatban kellett érdeklődni. Az önálló témakifejtésben pedig megkaptam a család témakörét, ami azért valljuk be, nagyon is jó. Amikor kijöttem a teremből a vizsgaelnök megemlítette, hogy jól felkészültem ebből is. Szóval, minden reményemet összevetve úgy voltam bele, hogy most már biztos megvan az a bizonyos 6 pont. 😀

Az érettsgéi eredményének a kihirdetése június 23-án, csütörtökön volt. Ami az eredményeket illeti:
magyarból 100 %-os lett a szóbelim, így lett az írásbelivel együtt 91 %-os, a töri szóbelim 88 %-os lett, így az írásbelivel 83 %-ra javítottam. Az angol szóbelim 100 %-os lett, így azt 86 %-ra javítottam, és persze maradt még a 67 %-os matek és a tavalyi 96 %-os ének. 🙂

Így nagy reményekkel indulok annak neki, hogy felvegyenek vagy az ELTE-BTK magyarra, vagy pedig az ELTE-BTK énekre – bár, mint tudjuk, oda nem számít az érettségi, csak a gyakorlati vizsga, és persze a többletpontok -. Majd meglátjuk! 😛

Vélemény, hozzászólás?