A reménytelenek nyugalmával

Elég régen írtam már utoljára. Szóval június 18-án volt a nyelvvizsgám. A reménytelenek nyugalmával mentem oda. Az ok egyszerű volt: teljesen mindegy, hogy sikerül-e vagy sem, de mindegy, mert úgyis sikerülni fog, ugyanis az ezzel járó 28 pontot sem így sem úgy nem számolhatom bele a továbbtanulásba. Szóval reggel felkeltem, készítettem egy kávét, majd elmentem. A vizsgahely igazgatója már mosolyogva fogadt és oda is jött többször is, hogy ugye minden megy?, értem a feladatokat?, hogy vagyok?, gyakoroltam?, van kérdésem?.
Ugyebár már csak az írásbelit kellett letennem, persze harmadszorra, ugyanis az első kettő alkalommal nem sikerült 1 és 1.5 ponttal.
Szóval az első része az írásbelinek a szövegértés volt. Az első szövegértés arról szólt, hogy volt 3 bekezdés 3 különböző látványosságról. A lényeg az volt, hogy ez egy lyukas szöveg volt, és mint minden ilyen szövegben, mind a 10 helyre be kellett tenni egy-egy szintagmát, persze a 13-ból.
A második szöveg egy elvontabb és nehezebb szöveg volt. A téma a különböző tanulási stílusok és módszerek voltak: bal-és jobbagyféltekés, vizuális, hallás utáni tanulás. Mennyire hatékony ha egy zajos helyen tanulunk?, és persze mennyivel hatékonyabb az, ha csendes helyen tanulunk? Itt volt 10 kérdés, amire válaszolni kellett. Szóval ez egy nehezebb volt, mint a másik.
A fogalmazásnál az első levélben tanácsokat kellett adni egy angol barátomnak, aki utazott külföldre és különböző elektronikai cuccok segítségével szeretné tartani a kapcsolatot a nagyszüleivel. Ági néni azt mondta erre, hogy ez egy nehéz téma, de mondtam neki, hogy nem, mivel amikor az Andris utazott Japánba, anyának tartania kellett a kapcsolatot vele, és neki is meg kellett tanítani a Skype használatát. Így neki is ezt el kellett magyarázni többször is, mivel azért ez egy nehezebb valami, persze neki meg az idősebbeknek úgy általában.
A második fogalmazásnak a könnyebb oldala az volt, hogy én már azt a februári nyelvvizsgán írtam. Konkrétan az volt, hogy el kellett mondanom a magyar étkezési szokásokat. Így ez már ismerős volt számomra.
To sum up, a lényeg az, hogy remélem, hogy most már meglesz az a fránya 60%. Szóval, gondoljatok rám, hogy jövő héten ez sikerüljön, ugyanis akkor fog ez kiderülni! 🙂

Vélemény, hozzászólás?