Szerintetek?

Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem írtam, de az elmúlt héten próbáltam bepótolni a lemaradásomat, amit a nyelvvizsga okozott.
Előző héten voltam fent Budapesten, mert a XVI. kerületi Rácz Aladár Zeneiskola meghívott egy vendégszereplésre. Nagyon tetszett az egész iskola, amely ilyen kis modern építésű épületben van, és tényleg, nagyon szép. Mellesleg Bartók VI. tánc bolgár ritmusban c. darabját játszottam. Amúgy rájöttem, hogy a zongorában, meg minden más hangszerben is az a jó, hogy egy dolgot több helyen is elsüthetsz. Szerintem ez tök jó. 😀 És nem utolsó sorban ez volt az első budapesti szereplésem, és ez tök kúl. 😀 😀 És a legjobb az volt benne, hogy amikor elindultam otthonról, Anya aztmondta, hogy tuti, hogy nemfogják értékelni, és de, értékelték. Visszatapsoltak, és ez nagyon jó érzés. Tudjátok, hogy amikor valami miatt elkenődöm, akkor SÚ tanácsára mindig azilyen pillanatokra gondolok és rájövök, hogy tényleg felesleges bármi miatt is rágódni, mert jobb úgysem lesz, csak magamat teszem vele egy idegronccsá, már bocsánat a közhelyért.
A másik, egy teljesen más témában, és az előzményét sem mondom el, de annyit elárulok, hogy MTT-s berkekben mozgó személyről van szó. Az okát nem tudom, ezért ebben kérek nyilvános segítséget.
Tehát ha van egy-egy rendezvény, mindig meglát és ha ne tán-tán vannak mellettem, körülöttem mások, odamegy hozzájuk, üdvözli őket, majd rám néz, és elmegy onnan. Majd ezen rendezvények végén, amikor mondom, hogy mennem kell haza, vagy vonatra, vagy nem tudom, akkor meg mindig nagyon kedélyes, mosolyog, elköszön jó utat kíván…stb. Jó, nem azt mondom, hogy mindenki kedveljen, de ilyen fifti-fifiben azért ez elgondolkodtató…ezért is írtam ki.

Vélemény, hozzászólás?