AMIKOR CSESZETTÜL ELÉG LETT!!!

Momentán nem lenne időm arra, hogy most bloggoljak, de már iszonyatos módon kikívánkozik belőlem az, amit ki akarok, nem szeretnék, KI AKAROK JELENTENI az egész világ előtt.
Mérhetetlenül  – megpróbálok nem káromkodni- elegem van abból, hogy az emberek NEM HISZIK EL vagy NEM AKARJÁK ELHINNI, hogy képes vagyok egy feladatot, performanszt, tanítást, rendezvényt akármit megszervezni. Eddig is már érlelődött bennem ez néhány régóta nem itt levő tag miatt, de ma lett elég, amikor a saját osztályom kijelentette, hogy nem vagyok alkalmas egy feladatot megcsinálni. El tudjátok képzelni, hogy milyen cseszettül ideges lettem?! Nem egy ilyent csináltam már meg és szerintem  – és a visszajelzések alapján – igen is jók voltak. Ott volt a  múzeum-és színházlátogatások szervezése, ott volt az elmúlt 3 évben a Diáknapokon való szereplés, ott volt a tavalyi évben – a Dórival  – szervezett több mint 600 embert egyszerre megmozgató fordított nap vagy, hogy MTT-s példát is mondjak -, mert a tag megnevezés erre érvényes – a LEP-en és a CÉ-n a foglalkozásvezetés, az elmlt két év MTTSZ-e, amit zömmel Nádával, Momóval, Rabynnal és Ádámmal csináltunk, vagy azok a helyszíni segítések amik az elmúlt évek rendezvényein voltak…és ezek után van képe kijelenteni azoknak az embereknek, hogy alkalmatlan vagyok ilyen feladatok szervezésére??!!A rohadt életbe is…!!!!

Vélemény, hozzászólás?