Archive for 2015. november 18. szerda

Két szarv

Tudom, hogy van valami, amit nem mondasz el, amit titkolsz, amire szégyennel tekintesz, amibe nem avatsz be, amit eltitkolsz, amit elzársz előlem, amiről nem beszélsz, mert szörnyű, meg szégyenled, mert titkolod, mert el kell rejtened, mert nem vagyok rá méltó, mert nem én vagyok, aki méltó lehet erre. Semmi baj! Gyönyörű ez az ördögi kör, tudod-e? Te azt hiszed, hogy nem bízom benned, így te elkezdesz nem bízni bennem és nem leszel őszinte velem. Mivel te nem vagy őszinte, ezért én sem lehetek az.
Az egyszerű út és a helyes út már rég elvált egymástól. Nem működik ez beavatási rítus áldozat nélkül. Akkor tudhatsz meg bármit is, ha akkor vagy ott, amikor senki más, ha akkor teszel valamit, amikor senki más, ha akkor mondasz valamit, amikor senki más, ha akkor vagy velem, amikor senki más. Ha akkor ölelsz meg, amikor mindenki elhagyott, ha akkor támogasz, amikor mindenki ellökött, ha akkor mondod: szeretlek, amikor csak azok hallhatók: gyűlöllek!
Mert lehet, hogy ez ugyanazon jószág két szarva, de nekünk most nem a kecske kell.

12-02-21-20-06-60671

… mert megszelídítettelek

Múlt hét szerda óta sikerült magam tartani és azt mondani, hogy nem uralkodhat el rajtam az a szörnyű sötétség, ami néha leránt magával.
A tegnap este sok szempontból úgy volt keserédes, hogy…az édes részét csak hiszem, vagy legalább is reménykedem abban, hogy eljön az édes része is. A kis herceg csodálatos volt, és nagyon jó volt ott ülni és miközben az átlagember csak nézte, hogy igen, eljöttek egy gyerekmesére, addig azt megélni, hogy igen, kiborulhatok, igen, a gondolatok lehetnek szabadok és közben teljesen mindegy, hogy ki mit gondol, mert az sehogyan sem számít. Jó volt ott ülni és miközben rózsákról, rókákról, szeretetről, csillagokról, kacagásról és egy szőkehajú kisfiúról volt szó azt mondani, hogy nekem ez ennél a síknál százszor többet mond, és nem számít, ha sírok is, ez az élmény, ez a múlt, ez a jelen az enyém.
Most reggel azonban nem jó. Megint kezd eluralkodni rajtam az a szörnyű érzés, hogy most jó lenne nem csak a négy falnak beszélni, hanem azt mondani, hogy megéri sírni, mert megszelídítettelek, csak… ez viszont nem igaz.

maxresdefault