Archive for 2015. október 23. péntek

Védett: A mutató nyíl

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

…az a szép

A depresszióban az a legszebb, hogy soha nem tudod megindokolni, hogy az amúgy is tudatodban levő dolgok és gondolatok miért akkor, miért ott és mennyi ideig törne ki rajtad, de a legszebb, hogy sosem könnyű az a néhány nap, amíg tart.
Hétfőn este egy bizonyos dolog kiváltotta nálam, aminek köszönhetően a következő 2 napban a velem való kommunikáció meglehetősen megnehezült. Senkire sem vágytam, mindenki rettentően idegesített, mindenki segíteni akart és ez marhára bosszantott. Hagyjanak békén! – kiáltottam volna mindenkinek titokban, de nem ment. Önvédelmi mechanizmusként ilyenkor az ember, vagy legalább is én felvettem a cinikus stílust, és sajnos a hét első három napjában képtelen voltam bárkivel is normálisan beszélni. Pedig ugye egyetlen egy dologra vágyom csak…De ugye… Oh Istenem…milyen szép is az, hogy amire vágy, az eddig nem volt meg és most megy ilyen furcsán van is, meg nincs is. Az elbeszélések úgy tartják ezt fent, hogy nincs, de az interakciók és kommunikációk pedig úgy, hogy van. A megfigyelők pedig azt mondják, hogy hogy a viharba ne lenne. Milyen titokzatos az ember fia, nemde?
Próbáltam A-t megnyugtatni, mert múltkor sajnos sikerült megbántanom Őt, pedig semmi szándékom nem volt rá, aminek az lett a vége, hogy két hete csütörtökön a karjai között sírtam percekig. Tulajdonképpen Ő volt az egyetlen, akivel hétfő és szerda között tudtam normálisan beszélni, mindenki más egyszerűen idegesített és nehéz volt az, hogy ne zúdítsam rá mindenkire az érzéseimet.
Úgy döntöttem, hogy nem engedem magam érzelmileg befolyásolni és nem engedem azt, hogy a játszmák hatására involválva érezzem magam. Mert szar…kibaszott szar volt a múlt hét, és amióta tudom, azóta meg ez a diszharmónia zavar. De csütörtökön eldöntöttem: nem folyhatok bele ebbe érzelmileg. Persze semmi sem fog változni, és a tettek az én részemről ugyanazok lesznek, de ha nem engedem, hogy involválódjak, akkor a sérülésem sem történhez meg. Ez a lehető legjobb döntés.
A és R csak annyit mondott, hogy hitetetlen, hogy valaki egyik napról a másikra képes az érzéseit egyszerűen megszüntetni és nem eltemetni. Ez egy nagyon fontos különbség. Előbbi esetben mindent ugyanúgy teszel, mint bármikor máskor, csak kizárod az érzéseid, csak a racionalitás van. Utóbbi esetben meg nem akarsz törődni az érzéseiddel, amik csak erősödnek és gyűlnek, egyszerre pedig majd csak robbannak. R azt mondta, hogy egyszerűen csak megváltoztattam a fókuszpontom. – Tökéletes megfogalmazása annak, amit érezni akarok és ahogyan kezelem ezt az egészet. Aztán…az ajtót pedig egy kis résnyire nyitva hagytam. Ha valami változás történne, lesz lehetőség a pozitív feedbackre lel az ember.

Védett: Merre hány méter?

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót: