Archive for 2015. április 26. vasárnap

A hamissá lett valóság felderítése

Hazudtam Neked. Hazudtam Neked is. Mindenkinek hazudtam – gondoljuk magunkban sokszor és sokszor újra és újra végig. De…miért is tesszük? Félelemből, féltékenységből, embertársaink, barátaink és sok esetben családunk iránt érzett félelemből és féltésből. De miért is jó ez? Talán amiatt, mert így azt tudjuk érezni, hogy a kezünkben van a gyeplő, hogy nem mások és mások tettei irányítanak minket, hanem azt hisszük, vagy azt akarjuk hinni, hogy mi irányítjuk a sorsunkat. De valóban így van ez? Valóban csak ezeket akarjuk elérni vagy inkább más áll a dolog mögött? Talán pont azt akarjuk, hogy ne mindenki, csak kivételes emberek lássanak be a maszkunk mögé. Azt szinleljük, hogy jól vagyunk és minden rendben, holott a valóság fájóbb és félelmetesebb ennél. Csak persze igen kevesek képesek arra, hogy lássák az apró, finom jelzéseket, a segélykiáltásokat, a vészjósló jeleket, az aggodalmas tekinteteket, az ijedt villanásokat, a segélykérö pillantásokat, a támogató gesztusokat, a támpontot adó suttogásokat azért, hogy felfedjék az igazságot, hogy baráti kezet nyújtsanak a valóság felfedésében. Vagy, ami rosszabb, olyan emberekben van meg ez a gesztus, ez a tálentum, ez a kompetencia, akik elől pontosan mi szeretnénk elfedni a valóságot vagy annak egy kis szegmensét. Hiszen…, mennyivel egyszerűbb lenne, ha az adott illető csak fogná és azt mondaná, hazudsz, mert tudom, érzem, felfogom, tapasztalom, hogy az igazság sokrétű, és a Te változatod nincs közte. Az életünk egy egyszerű játék lenne, folyamatos, pozitív jelentekkel. De sajnos ez nem így van… Egy barátom kérdezte azt még a héten, hogy szoktam-e hazudni. Egy pillanatnyi gondolkodás után végigfutott az agyamban az, hogy mi lenne a helyes válasz, és mi lenne az, ami legitimizálná annak igazságtartalmát. Végigfutott az agyamban az, hogy mi lenne a hazugságra adott hazugság. Aztán rájöttem arra, hogy nálam mérdföldkövekkel okosabb és tapasztaltabb ember, drága Dr. Lovas Zoltán tanár úr ezt már megfogalmazta: “A nejem több évtizednyi házasság után megkérdezte tőlem, hogy hazudtam-e valaha neki. Kis gondolkodás után rájöttem, hogy az egyetlen jó válasz erre a kérdésre az, ha azt teszem, amit egész eddigi életem során: sosem hazudtam Neked drágám, csak az igazságnak mindig csak egy részét mondtam el.” – Milyen frappáns, milyen elmés, hiszen így vagyok ezzel én is. Arról nem is beszélve, hogy ott van a dologban az, hogy ezt mindig érted teszem…meg egy picit magamért is. Az életben nincsenek jó és rossz döntések, egy dolog állandó csupán, az, hogy minél teljesebb, minél igazabb, minél színesebb, minél tisztább életet tudjunk élni, és ehhez néha kellenek az árnyalt tettek, mert másképp belepusztulnánk abba, hogy az életünk egy nyitott könyv és képtelenek vagyunk megvédeni magunkat. Pedig oh, mily egyszerű is lehetne, de talán önnön boldogságunk érdekében tesszük mindezt, hogy saját, teljesértékű életünk kerékkötői lehessünk.

Védett: Fotóalbum

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót: