Archive for 2015. február 28. szombat

Pillanat

A tegnap esti brazil film után, amelynél teljesen joggal szökött könny a szemembe és megint azt éreztem, hogy az életem amilyen jó és sikeres tud lenni, néha annyira amorf és messzemenőkig nem kerek, akkor megint eljött az a pillanat, amikor úgy érzem, hogy azért mégis vannak szép dolgok, hogy vannak olyan pillanatok, amiket meg kell élni és nem lehet csak úgy semmit sem eldobni, főleg azt nem, ami a legértékesebb.

Mármint tényleg. Amikor nézel egy olyan filmet, amikor hallgatsz egy olyan zenét, amikor olvasol egy olyan könyvet, egy olyan verset, egy olyan írást, aminél azt érzed, hogy igen, ez rólad szól vagy éppen ez akár rólad is szólhatna, és egyszerűen nem tudsz gátat szabni az érzéseidnek és csak potyognak a könnyeid, azok a pillanatok.
Pisti mondta szerdán hazafelé menet, hogy “Na Te is fura vagy…semmiképpen sem egy tucatember. Az elején azt hittem, hogy még egy ilyan kőszívű, hideg, megkeseredett, rosszindulatú, gonosz embert nem hordott a hátán a föld…aztán kiderült, hogy vannak érzéseid, csak nagyon jól titkolod. Érzel és figyelsz…, folyamatosan figyelsz a másikra; szomorú, hogy sokan nem látnak túl azon, amit a világ felé mutatsz.”
Életemben nem volt még olyan, aki magamon kívül ennyire szépen, ennyire jól látna engem. Az is egy ilyen pillanat volt. Olyan, amit nem felejt el az ember egykönnyen…

Nekem feladat kell…

“- Gondolkodtam egy picit.
– Ne gondolkodj! Veszélyes!”

… kezdődik az idézet, amelyet oly sokszor hallottam már és oly sokszor láttam már. De hogyan, hogyan ne csináljak valamit, hogyan ne gondolkodjak valamiről, amikor az mindennap megtörténik. Mindig, amikor elmegyek otthonról eszembe jut, amikor meglátok valakit, amikor meglátom azokat, amikor meglátom őket.

Egészen biztos vagyok benne, hogy jó lenne elmennem egy agykurkászhoz. Mert bár oké, most ez a depresszió-szerű valami messze nem olyan erős, mint mondjuk novemberben, amikor éjszakai 25 légszomjal és egy marék nyugtatóval tudtam csak elaludni, de sajnos nem is épp a legrózsásabb. Főleg nem ahhoz képest, hogy pl. hónapokon keresztül nem volt semmi baj.

Sok minden nem változott azóta…talán annyi, hogy egy gondolattal több lett az önbizalmam, mivel 22 kg-t fogytam, de ennyi. Oké, persze emiatt 3-4 méretet csökkent a nadrágméretem, pólók, pulóverek 1 méretet, szóval persze jó…csak…azt hiszem, ahogyan Ruby megfogalmazta módfelett találóan: Neked feladat kell!”

Oscar ceremony – part 6.

Végezetül jönnek az igazán nagy díjak:

5.44.
legjobb rendező: Alejandro González Iñárritu – Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje)

5.54.
legjobb férfi főszereplő: Eddie Redmayne – A mindenség elmélete, mint Stephen Hawking

6.01
legjobb női főszereplő: Julianne Moore – Still Alice, mint Dr. Alice Howland

6.07.
végül, de nem utolsó sorban a legjobb film: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Alejandro González Iñárritu, John Lesher és James W. Skotchdopole

Kétségkívül egészen szokatlan volt a mostani Oscar-ceremónia…Neil Patrick Harris jópofa, de nem kéne ceremóniát vezetnie.
Eddie Radmayne szerintem nem érdemelte meg, ellentétben Julianne Moore-ral.
A többi filmet meg majd megnézem.
Köszönöm az idei alkalmat is számtalan virtuális műsorvezetőtársamnak: Györgyinek és Kornélnak…Peti szerintem fel sem kelt. 😀

Oscar ceremony – part 5.

4.52.
legjobb dokumentumfilm: Citizenfour – Laura Poitras, Mathilde Bonnefoy és Dirk Wilutsky

Most már csak szűk 1 óra van vissza…és még 10 reklám alsó hangon. 😀

4.55

Már csak 8 díj van vissza: legjobb eredeti filmzene, betétdal, forgatókönyv, adaptált forgatókönyv, férfi-női főszereplő, rendező és a legjobb film. 🙂 8 kategória 8 reklám 60 percre

5.08.
Legjobb eredeti betétdal:
“Glory” a Selmából – Zene és szöveg: John Legend és Common
Több szempontból is azért ez meglepetés, mivel azért az Akadémia meglehetősen szélsőségesen díjazta eddig a fekete jelölteket…bár…amióta ugye fekete elnöke van az Akadémiának is, azóta lehet, hogy elindult végre valami jóirányú nyitottság.

5.25.
legjobb eredeti filmzene:
A Grand Budapest Hotel – Alexandre Desplat

Istenem…Lady Gagát végre láttuk énekelni, és tényleges előadóművészként. Ez igazán szép volt, nem mellesleg nagyon megható. 🙂

5.32.
A legjobb eredeti forgatókönyv: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Alejandro González Iñárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, Jr. és Armando Bo

5.38.
A legjobb adaptált forgatókönyv díját (meglehetősen megható beszéddel, tényleg! 🙂 ): Kódjátszma – Graham Moore

Oscar ceremony – part 4.1.

Tehát összegezve:
– lejobb férfi mellékszereplő: J. K. Simmons – Whiplash, mint Terence Fletcher
– legjobb női mellékszereplő: Patricia Arquette – Sráckor, mint Olivia Evans
– legjobb animációs film: Hős6os – Don Hall, Chris Williams és Roy Conli
– legjobb idegen nyelvű film: Ida (Lengyelország) lengyelül – Paweł Pawlikowski
– legjobb rövid dokumentumfilm: Crisis Hotline: Veterans Press 1 – Ellen Goosenberg Kent és Dana Perry
– legjobb rövidfilm: The Phone Call – Mat Kirkby és James Lucas
– legjobb animációs rövidfilm: Feast – Patrick Osborne és Kristina Reed
– legjobb hangvágás: Amerikai mesterlövész – Alan Robert Murray és Bub Asman
– legjobb hangkeverés: Whiplash – Craig Mann, Ben Wilkins és Thomas Curley
– legjobb látványtervezés: A Grand Budapest Hotel – Adam Stockhausen (Production Design); Anna Pinnock (díszlettervezés)
– legjobb operatőr: Birdman avagy (A mellőzés meglepő ereje) – Emmanuel Lubezki
– legjobb smink: A Grand Budapest Hotel – Frances Hannon és Mark Coulier
– legjobb jelmez: A Grand Budapest Hotel – Milena Canonero
– legjobb vizuális effektek: Csillagok között – Paul Franklin, Andrew Lockley, Ian Hunter és Scott Fisher

És most adták át a legjobb vágás díját: Whiplash – Tom Cross

Oscar ceremony – part 4.

Na, elég sok díj lement.
– Legjobb animációs film a Hős6os
– legjobb animációs rövidilm: Feast
– legjobb operatőr: Birdman
– legjobb látványtervezés: Grand Budapest Hotel
– legjobb vizuális effektek: Csillagok között

Már a felén túl vagyunk! 🙂

Oscar ceremony – part 3.

Kezdenek begyorsulni az események, a Pro 7 oldala jól működik.
– legjobb női mellékszereplő díját: Patricia Arquette kapta (bár azért jelölték Meryl Streepet, de meglehetősen vicces lett volna, ha őnyer. 😀 )
– legjobb idegen nyelvű film: Ida
– legjobb hangkeverés: Whiplash
– legjobb hangvágás: Amerikai mesterlövész

Öhm… érdekes egyelőre…

Oscar ceremony – part 2.

Kb. 2.00-2.30-ig gyakorlatilag semmi nem működött…minden linket töröltek. Hála Kornél áldásos tevékenységének mégis meg tudom nézni. A Wikipedia oldal is elkészül.
Eddig a következő díjakat adták át:
– legjobb féri mellékszereplő: J. K. Simons, Whiplash
– legjobb jelmeztervezés: Milena Canonero, Grand Budapest Hotel
– legjobb smink: Frances Hannon és Mark Coulier, Grand Budapest Hotel
– legjobb rövidfilm: The Phone Call
– legjobb dokumentum-rövidfilm: Chris Hotline

És rengeteg reklám van, borzasztóan sok… Neil Patrick Harris pedig…nem vicces…Ellen Degeneres nagyon magasra tette tavaly a mércét.

Oscar ceremony part 1.

Elérkezett a filmvilág éves ünnepe, amikor mindenki egy picit szeretne ott állni a vörös szőnyegen. Igen, ma, illetve holnap hajnali 2-kor Oscar. Ez lesz a 10. Oscar-gálám, ez a 10. ceremónia, amit megnézek, és ez a 10. wikipedia oldal, amit én szerkesztek így kora hajnali, késői órán.

Remélhetőleg működni fog a youtube link. Reméljük a legjobbakat.

4 óra múlva találkozunk! 🙂

M.

Nem tudom, hogy mi van velem, de…úgy érzem, hogy… most már hetek óta annyira hektikus vagyok. Egyik pillanatban szárnyalok, másik pillanatban meg mély depresszióban ülök.
Tudom az okát, meg tudom, hogy mit kellene tenni, de… egyszerűen nem megy. Egyszerűen nem tudok túllépni ezen a problémán, vagy létállapoton és…most a Mama is.
Persze a maszk még mindig tökéletes, de…sírni akarok, azt akarom, hogy megkönnyebbülhessek, de egyszerűen nem megy. Pedig…ha ez nem, akkor más végképp nem.

És az, hogy a családban anyámat leszámítva mindenki, MINDENKI úgy áll ehhez hozzá, hogy áhhh, 86 éves, áhhhh, ez már a korral jár, a felelősséget meg csak át kell passzolni, nyilván ez a legegyszerűbb. És bocsánat, de ez van, mindenkinél. És meg itt állok, és segítek és közben azon jár az agyam, hogy persze a Fiskális út amikor enni kell jönni, közel van, amikor segíteni kell, akkor senki nem ér rá. Én kibaszott tömegközlekedéssel jöttem le, A. 4 utcányira lakik, mások kocsival közlekednek, és persze senki nem ér rá…mindenki kibaszott sokat dolgozik és elfoglalt…

Ezek után meg nem kell csodálkozni azon, hogy egyszerűen depressziós vagyok…vagy legalább is én ezt gondolom magamról. A ZeTa-n sem úgy működnek a dolgok, ahogy kéne: D.A. folymatosan összehasonlítgat és egyszerűen nem tudom neki megmondani, hogy nekem most erre marhára nincs sem türelmem, sem idegzetem. Főleg ezzel a családi háttérrel…