Archive for 2014. december 31. szerda

26-a

Mert ugye nálunk mindenki szeret mindenkit. Legalább is a kép és a látszat nagyon jól harmonizál egymással…persze a valóságban azért ottvannak a viták, de ugye az nem számít.

Várakozáson felül egyébként nem volt vészes…persze azért nagy karácsonyi ölelkezés sem volt, de legalább nem volt rossz…olyan, mint a purgatórium: “Ez nem is rossz, mondjuk annyira nem is jó, de legalább nem rossz.”

A 25-e…

Nos…az nem volt épp a legjobb. Vita, vita hátán. Üvöltözés, üvöltözés hátán, csak és kizárólag azt hallgatni, hogy mit kéne másképp csinálni és ki mit tud a legjobban. Óh ég…nagyon fárasztó és kiszipolyozó volt. Sokkal fárasztóbb annál, mint amikor az ember egész nap fizikai munkát végez.
Kiszívja az összes energiáját az embernek…nem volt jó…

Pozitívum, hogy elengedtem a feszültséget, úgy döntöttem, hogy amikor éreztem, hogy sok, kiszálltam a vitából, nekem nincs rá szükségem, nem kell vele foglalkoznom. Jellemfejlődés, next level. 😀

Karácsonyi örömmámor! :))

Amikor a karácsonynak, első körben a szentestének arról kellene szólnia, hogy jobb esetben ráerősítünk a családunk, kedvesünk és barátaink iránt érzett pozitív érzésekre, rosszabb esetben legalább megpróbáljuk elhitetni a másikkal, hogy igen is fontos, addig nálunk a helyzet messzemenőkig nem ez.

Az az érzés, amikor úgy jössz le, hogy a hátad közepére sem kívánod az egészet és nem azért, mert “családom és egyéb állatfajták” hanem azért, mert tudod azt, hogy a családod 1/3-a retardált és a viselkedése egyszerűen gusztustalan, vagy mert érzed azt, hogy nem szeretnek, vagy mert érzed azt, hogy az elmúlt 22 kévben kiölték belőled azt a szeretetet, amit kellene érezned a saját anyád vagy a saját tesód vagy a saját rokonod iránt. De NEM!, mert mit is érzel tulajdonképpen? Gúnyt, megvetést, szánalmat.

Na…szóval ezekkel az érzésekkel indul el a karácsonyi bejegyzéstrilógia.