Archive for 2014. július 30. szerda

Átesés

Azon gondolkodom most már két napja, hogy… amit eddig tettem, dolgoztam, alkottam, az… fontos-e. Valószínűleg azért gondolkodom ilyeneken erőteljesebben, mint az elmúlt év során, mert most több időm van rá.
Az elmúlt két napban valamiért csak olyan emberekről olvastam, vagy kerültek elém, akik fiatalok és mégis olyat tettek már le az asztalra, amit én még nem. Oké…ők már 30 körül vannak, kétségkívül.
Az elmúlt évem (szeptembertől júniusig) során is sokszor gondolkodtam azon, hogy egyáltalán van-e értelme annak, amit én teszek, vagy létrehoztam, ha egyáltalán van ilyen…
Lehet, hogy ez a felvételik óta lett ennyire erőteljes érzés sázmomra…nem tudom…Egy biztos, még a nyáron el kellene vonulnom valahova, hogy gondolkodni tudjak erről, mert… nem tudok addig belépni az új tanévbe, hogy ezen ne legyek túl.

Védett: Példakép

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Mosolyogni

Okkal akarunk mindig valahova tartozni, biztonságot ad, kényelmes, egyszerű…stb. Az egyetemen eddig is megvolt a saját klikkem, de ez az elmúlt fél/1 évben csak erőteljesebb lett. A múlt hét gyakorlatilag a jó értelemben vett féktelen és szabályzatlan kacagás jegyében telt. Azért a sok-sok hangulatingadozásom ellenére olykor eszembe jut az, hogy most boldog vagyok és ezt érzem. Nos, kedd óta ez fokról fokra megvalósult és kb. vasárnap éreztem ennek a tetőpontját és azt, hogy most minden klappol és jó. Nagyon jó volt a La Creme-mel együtt tölteni a hetet, és nagyon szeretem Őket, Titeket. :)) <3 Ezt a fura boldogságot csak azzal tudom megvilágítani, hogy Rachel Appleby kedvenc szava: mosolyogni. 🙂

Kedves jó hangulatú írásokat akarni vágyó olvasó!
NE OLVASD TOVÁBB EZT A BEJEGYZÉST! Menj ki a szobából, a netkávézóból vagy a repülőből, ahol ezt olvasod és élj tovább boldogan. 🙂

(Csak a teljesség igénye miatt mondanám el, hogy azért a mai pontkihirdetések elképesztőne felkúrtak és mostanra sikerült tönkrevágni azt a közel 3 napos jókedvemet. Nem féltékenység, és nem rossz érzés, de azért na, azok mégis csak 1 szakot végeztek… És valahol nagyon fáj, hogy én nem lehetek most MA-s, pedig úgy érzem tényleg mindent megtettem azért, hogy ez sikerüljön… 🙁 )

Ön-könyv

Ma végig futott az agyamon egy egészen Paulo Coelho-i “magasságokba” emelkedett mondat, amely olyan, mintha a saját életemről szóló könyvből lenne: “Az egész élete olyan, mint egy nagy titok, amint bárki is rájönne valódiságára, megszűnnének létezni.”