Archive for 2014. január 27. hétfő

Védett: Magányos gondolatok

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: Notes on a dream, Part 2.

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Work hard, play hard

Rubyval beszélgettem a múltkor arról, hogy hogyan tudunk, hogyan lehet “kikapcsolni”. A mi generációnk egy része azért az általános öregasszonyi sztereotípiákkal ellentétben sokat dolgozik, sokat tanul, sokat foglalkozik önképzéssel, munkával és óhatatlanul is feljön a kérdés, hogy oké, de akkor hogyan engedünk ki.
Ruby erre csak annyit mondott, hogy work hard, play hard: valaki minél többet és minél elhivatottabban dolgozik, annak minél többször és minél erősebb kikapcsolási módokkal kell élnie, különben nem bírja ki a mindennapokat. De itt jön a kérdés: mikor jön el az a határ, hogy azt mondja a társadalom vagy a szűkebb közege, a baráti kör, hogy figyelj XY, átlépted azt a határt…óvatosabban!?, egyáltalán van-e ilyen határ?

– Nagyon sokat dolgoztam mostanában! Nagyon sokat tanultam! Nagyon sokat tevékenykedtem itt-ott. Elkezdtem cigizni! Elkezdtem dobozszám szívni. Elkezdtem inni, nincs már mértéktartásom. Ez sem volt már elég. Valami erősebbre kell váltanom, mert különben nem tudok pörögni. Elkezdek fűhöz nyúlni…
– Oké, de mióta csinálod?
– Most már vagy 2 éve.
– És mennyiszer?
– Változó, régen még csak hetente/havonta 1-2 alkalommal, barátokkal.
– És mostanában?
– Most is csak 1-2…naponta, vagy egyedül vagy barátokkal.

Meddig mehet az el, hogy felállítjuk a STOP-táblákat, amiket újra és újra figyelmen kívül hagysz? Már egyszer ezért hozzád basztam azt a kurva táblát, de nem történt semmi, csak az egész pixelhibásabb lett. Biztos, hogy ezt akarod? Biztos, hogy ezt szeretnéd csinálni? Az új életedbe másokat is bele akarsz rántani? Hidd el, hogy nem fog menni. Még lehet ilyeneket csinálni egy ideig, de nem leszünk ott ítéletnapig. Gondolkodj el szépen ezen! Megéri?!

letöltés

Tiszavirág-életű

Nekem egy döntés meghozatala mindig nehéz volt. Sosem tudtam megmondani, hogy amit csináltam, ahogy döntöttem, az jó döntés volt-e, csak reménykedtem és bíztam abban, hogy megadatott az objektív döntés képessége. Ez néha sikerült, néha meg nem. Ezzel együtt és ellenére döbbenten állok azon barátaim döntései előtt, akik egy-egy tiszavirág-életű úri hóbort után 100% bizonyossággal állítják, hogy egy jó döntést hoztak úgy, hogy rohadtul nem látnak abba bele, hogy az milyen hatással lesz a személyiségükre és a kapcsolati rendszerükre, a jövőjükre és nem bíznak vagy reménykednek a döntés helyességében, hanem állítják, hogy az egy jó döntés…ijesztő.

letöltés

Védett: Andrisról

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

The first goodbye…

A tegnapi nap eseményei rádöbbentettek arra újra, faszom, hogy a következő évem arról fog szólni, hogy a legközelebbi barátaim nem lesznek részesei az életemnek hosszabb-rövidebb ideig. Az, hogy ez a tudattörés elkezdődik jövő héten…, elmondhatatlanul fáj. Egyszerűen nem tudom azt mondani, hogy nem zavar, meg nem érdekel, mert momentán fel sem tudom azt még fogni, hogy szépen sorban, egymás után mondják azt a legjobb barátaim, hogy Attila/Manó, elmentem külföldre, majd jövök. Már annyira várom a pénteket, biztosan nagyon jó lesz megejteni az első ilyen búcsúzkodást…hurrá… :'(

Boldog új évet!

Az új év első bejegyzéseként azt a dalt szeretném mindenkinek küldeni, ami az előző évemet — a sok dal közül — határozottan, ha nem a leginkább fémjelezte.

Szeretettel: Manó 🙂