Archive for 2013. augusztus 27. kedd

Karinthy Frigyes — Előszó

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek

Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.

A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.

A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,

A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.

Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.

A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.

Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.

De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,

Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,

Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,

Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.

Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.

Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,

Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,

Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.

Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.

Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.

Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.

A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.

Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.

Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.

Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.

Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.

Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek.

karinthy frigyes

…a lélek

Néha amikor a világra nézek, a természetre, a környezetemre, az emberekre, az ismerőseimre, a barátaimra nem azt látom, hogy ez egy színes kép lenne, egy színes világ. Hanem valamilyen nagyon súlyos, nagyon nehéz esőfelhőréteget, amik csak nagyon lassan vonulnak. Szinten nem is változnak…ez mindig elkeserít. Valahol azt érzem, hogy az “ezt akarom látni” és az “ezt látom” közel sincs egyensúlyban. Ez sajnos mostanában egyre rosszabb.
Szeretném néha azt mondani a barátaimnak, hogy az élet nem ilyen. Az életet nem mindig kell komolyan venni. Le kell nyugodni és nem foglalkozni bizonyos dolgokkal, mert egyszerűen felesleges. Ki kell választani az ocsú közül a gabonát és a többit eldobni. Nem kell feleslegesen foglalkozni olyan dolgokkal, amikre nem érdemes időt szánni. Körülöttünk az emberek jönnek-mennek. A probléma csak az, hogy el fog jönni az az idő, amikor az ember észreveszi, hogy mi történik és baráti kapcsolatokban ő pontosan milyen szerepet is játszik…és itt kell okosan dönteni és mérlegelni. Megéri-e maradni, vagy inkább továbbállni. Itt válik fontossá az a mondat, hogy az embernek figyelnie kell a mindennapi értékes pillanatokra, mert egy idő után ha csak a sallanggal foglalkozik, az ocsúval, akkor ezek a pillanatok meg fognak szűnni…és vége lesz mindennek, mert onnantól kezdve meghasad valami mélyen az emberben.

Rubyról

Néha úgy érzem, hogy hiába vesz körül azért elég sok ember és hiába mondhatom el azt, hogy van 5 olyan ember, akit igazán jó barátomnak tartok, mégiscsak 1 van olyan, aki abban a kategóriában van, hogyha éjszaka hívna, hogy baj van, akkor rohannék; ha éjszaka hívnám, hogy baj van, akkor rohanna. Azért nagyon jó érzés ezt elmondani, mert — és ne értsétek félre nem akarom túlmisztifikálni az egész “barátságot”, mint jelzőt — nem abban mutatkozik egy barátság erőssége, hogy jóidőben hányan örülnek veled, hanem abban, hogy rosszidőben kik tartanak ki melletted.

Fodor Ákos — Tündérpárbeszéd

– Tudsz játszani?
– Tudok.
– És szeretsz is?
– És szeretlek is.

IMG_20130801_181428

Védett: Notes on a dream

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót: