Archive for 2012. október 31. szerda

Minden a legnagyobb rendben! :)

És akkor most mindenki úgy csinál, mintha nem történt volna semmi. Most mindannyian boldogok vagyunk, most mindenki szereti a másikat. Végre ott van az a törékeny és halványan megjelent bizalom és lojalitás, ami gyakorlatilag hiányzott. Elméletileg megvolt, de azért az még is csak más. Mi most szeretjük egymást. Mi most nem rivalizálunk. Mi végre jól kijövünk egymással. Most már semmi és senki sem állhat a létjogosultságot nyert barátságunk közé. Nekünk megérte ennyit fáradozni az egészen. Most megszűnt közöttünk az ego és átvette a helyét a teljes kollektív tudat, hogy mi egymásért vagyunk és létezünk és mi mindannyian tűzbe mennénk a másikért, hiszen ugyebár ez a normális. Mi most sokat beszélgetünk. Mi most nem nézünk a másikra csúnyán. Minden érintésből, figyelemből és gondolatból csak úgy árad a szeretet. Mi nem mondunk a másikra semmi rosszat. Mi mindent együtt oldunk meg. Mi köztünk most újra harmónia és béke van. Mi köztünk megszűnt minden egyes saját stikk és csak az vált fontossá, hogy a másiknak jó legyen, hiszen mégis csak erről beszélünk, és természetesen mi mindenről beszélünk, mert nálunk fontos, hogy ki mit gondol, hogy ki mit érez. Mi meghallgatjuk a másikat, mi adunk a másik véleményére, nekünk ez nagyon fontos. Újra egy teljes, egész, kicsit sem szétesett és bármely negatív jelzővel nem ellátott közösség lettünk, hiszen mindenki ezt várja el és mindenki erre néz úgy, hogy oh, bárcsak én is velük lehetnék. Persze mi nyitottak vagyunk minden ilyenre, hiszen nincsen semmi probléma, minden egyszerűen gyönyörű. Az egyszarvú szivárványt hány a boldogságtól és a harmóniától, mert másról nem lehet szó, hát mégis “hogy a viharba ne”? Minden a legnagyobb rendben. Ez most már nem kezdete egy barátságnak, ez maga a teljes kibaszott katarzis. Az a tetőfok ami után már nincs más, egyszerűen önnön személyünk varázsa által konstans módon megtartani az egészet, és akkor minden továbbra is marad a legnagyobb rendben. Ezért fáradozunk annyit és ezért gondoskodunk közvetett és közvetlen módon is a másik lelkéről, hogy ilyen fantasztikusan ezt meg tudjuk őrizni. Irigylésre méltó az ami köztünk van, ennél csodálatosabb nem tudom mi lehet?!

Egy mondat a KÖMF-ről

Le kellene írni, hogy milyen volt, hogy mennyit adott, hogy mennyit dolgoztunk érte, hogy megérte-e, hogy volt-e bármilyen konfliktusunk, hogy ezeken sikerült-e túllépni, hogy megszerettem-e őket, hogy ők megszerettek-e engem, hogy együtt tudtunk-e dolgozni, hogy együtt tudunk-e dolgozni a jövőben, hogy változott-e valami, hogy meg tudtuk-e csinálni, hogy így kellett-e megcsinálni, hogy őszinték voltak-e, hogy meg tudtunk-e beszélni mindent, hogy mennyit kávéztunk és “kávéztunk”, hogy tudtunk-e beszélgetni, hogy sikerült-e végigvinni a koncepciót, hogy jól érezték-e magukat a résztvevők, hogy meg tudtam-e ugrani ezt a szintet, hogy erről ki mit mondott, hogy most hogy állok a barátaimhoz, hogy változott-e valami köztünk, hogy egyáltalán még van-e létjogosultsága ennek a szónak, hogy egyáltalán maradt-e még valami ami miatt érdemes ezt használni…de nem fogom!

Elfelejtendő

WJ-vel beszélgettem ma arról, hogy az ember életében miért történik annyi negatívum illetve arról, hogy alapvetően mi miért történik. Elég sokat rágódtam a személyes kapcsolataimon mostanában, és fájdalmas igazságra kellett rádöbbennem: ne várj senkitől semmi többet, mint amit mutat, mert teljesen felesleges. A “nagy” baráti kapcsolatok, amikre azt mondtad, hogy mennyire befolyásolóak, egyszerűen teljesen feleslegessé válnak. Már nem is kapja meg egyik fél sem azt amit várt attól a kapcsolattól. Egy ideig úgy gondoltam, hogy lelkiismeret-furdalást kellene, hogy érezzek amiatt, mert nem az X és Y által elvárt módon viselkedtem. Azonban ha azt tettem volna, vagy úgy viselkedtem volna, akkor abszolút nem arról beszélnénk, hogy én vagyok én.
Nem hiszem, hogy az életünkben ok nélkül történnének dolgok, sőt ebben biztos vagyok. Mindennek megvan az oka és az, hogy bizonyos barátságok jönnek, mennek, megváltoznak vagy egy látszatváltozás képét akarjuk ráerőltetni, attól az még az, ami: egy elsekélyesedett emberi kapcsolat mindenféle többletérzés nélkül. Fasza…de mégis mit kellene csinálni? Azok a tulajdonságok, amik eddig megtűrtek voltak, átléptek a 3. t-be, és ez az, ami végképp nem segít az egészen.
Még ezt is el tudtam volna viselni, ha azt mondják, hogy figyelj ez és ez a helyzet, de az, hogy a maradék porc is eltűnt, amiben legalább megnyilvánulhatott volna, hogy kiben mennyi tartás van, már az sincs. A “majdénmegmondomjól” dolgok pedig teljesen szánalmassá és feleslegessé váltak. Te is pontosan tudod, hogy nem mondod meg, mert ugyanúgy nem tudsz annyit mondani, ez a probléma, hanem csak egy torzót mutatsz arról, ami lehetne a barátságunk és ettől még semmi sem fog megváltozni. Csak élni fogunk egymás mellett, egészen odáig amíg teljesen el nem távolodunk egymástól.
Ahogy WJ mondta, az oroszlánokról egyet tudni kell, nagyon könnyű őket megsérteni, nagyon nehéz őket kiengesztelni és sosem felejtenek. Félelmetesen igaza van…