Archive for 2012. szeptember 29. szombat

Túl

Azt hiszem, hogy azért a hülye mizantróp dolgaim mellett nagyon érdekesnek tartom azt amikor az emberek katasztrofális metakommunikációs eszközökkel próbálják eltakarni az érzéseket és az azokból kifolyó, önmagukkal sem átbeszélt gondolatokat. Amikor azt hinnéd, hogy bizonyos emocionális dolgokat már megtapasztaltál és azt gondolod, hogy nem tudsz már új dolgot tapasztalni, akkor rájössz, hogy a barátaid ezt mennyire meg tudják cáfolni. Sok-sok idő elteltével is megjelenik az önámítás tulajdonsága. Az amikor kurvára meg akarod magad győzni arról, hogy még egyben vagy, még nem hibáztál, még nem értek rossz impressziók az életről és ebben az egész kibaszott abszurd szituációban rájössz arra, hogy az az ember, akivel konstans módon fennállnak a negatív benyomások orákulum-szerűen már rég megállapította önnönvalód. Valamint amikor erre egy olyan ember hívja fel a figyelmed akit már mindenki elkönyvelt, akkor az azért fájdalmas és szeretetteljes ambivalenciában szétzúzza az egovilágodat. Természetesen -mert mégis hogyan lehetne másképp – emellett megjelenik a kihasználtság érzése is. Amikor azt hiszed, hogy azért, mert rajtad kívül álló dolgok történnek téged az nem érinthet. Aha…hát hogyne……Persze…ezt így el tudod viselni…a faszt…kurvára nem…csak ülsz mézed az embereket és szétrobbanó gondolatokkal csak mosolyogsz és mutatod, hogy a világod még nem esett szét, még görcsösen ragaszkodsz a lehetetlen módon teljesíthető és már-már elérhetetlenné vált céljaidhoz…Megkaphatod még és a tied lehet?…A FASZT!!!

Így van rendjén

Magam sem hiszem el, hogy véget ért az első egyetemi hetem. Elöljáróban garantálhatom, hogy ebben a félévben nem lesz szabadidőm, és a szociális élet vagy az alvás lesz az, amiből vissza kell venni, mivel nem fogom bírni. Van egy rakat órám, mellette MTT Kórus, KÖMF, TDK, hogy csak így akronímákban beszéljek. Ne értsétek félre, nagyon élvezem, csak pl. ezen a héten sem fogok visszamenni Fehérvárra, mivel holnap egész nap a könyvtárban leszek és tanulnom kell ahhoz, hogy minden egyes tárgyra meg tudjam írni a házit…még szerencse, hogy a FÉSZEK Zenei Gyűjteménye és a Főkönyvtára egymás mellett van…a kettő között pedig a Fecske. 😀
Oké, nem lehet azt mondani, hogy nem tudtam, hogy mire kell számítani így az ének-zene alapszakkal, karvezetés szakiránnyal és magyar minorral együtt, dehát Istenem, nem mondhatom, hogy nem pörög az életem. 😀 😀 Még ha így kevesebb hosszú beszélgetést tudok is beiktatni a hétköznapjaimba, nem baj, annyira nem is volt fontos. Így viszont természetesen jobban meg tudom válogatni, hogy mire szeretnék elmenni, mire szeretnék időt szakítani, és ugyancsak természetesen azokra a dolgokra fogom fordítani ezt, amik igazán fontosak számomra, vagy olyan support-légkört alakít ki, ami szükséges a fejlődésemhez.

Csak, hogy Ti is lássátok az órarendet, amit nem tudok sajnos printscreenen mutatni, mert nem engedi a gép:

HÉTFŐ
08.30-10.00 Bevezetés a nyelvtudományba
12.00-13.00 Népzene-néphagyomány 1.
16.15-17.45 Karének 2.

KEDD
08.30-10.00 Nyelvészeti proszeminárium
09.00-11.00 Kargyakorlat 2.
11.00-13.00 Karvezetés gyakorlat 1.
13.00-14.00 Zongorakíséret 1.
14.00-15.30 Beszédtudomány
15.30-17.30 Általános zeneelmélet 2.

SZERDA
08.30.10.00 Pedagógiai problématörténet
10.30-12.00 Kommunikáció szóban és írásban
12.00-13.00 Vezénylési gyakorlat 2.
14.00-14.30 Zongora 2.
16.15-17.45 Karének 2.

CSÜTÖRTÖK
08.00-09.30 Német
10.00-11.30 Klasszikus magyar irodalom 1.
12.00-13.00 Beszédgyakorlat 1.
13.00-13.45 Magánének 2.
15.30-17.00 Szolfézs 2.

PÉNTEK
10.00-11.30 Zenetörténet-zenekultúra 2.
12.00-14.00 Előadói gyakorlat 2.

Igen…jól látjátok, ez 20 tárgy…45 kredit értékben, ami jó, mert így már biztos, hogy fogok kapni ösztöndíjat…remélem :)) Mindegy, a lényeg az, hogy most jó. Pörög minden, ezer meg egy dolgom van, és azt hiszem ez így nagyon jó. 🙂 Azt csinálom, amit szeretnék, azzal beszélek, akivel szeretnék. Gyakorlatilag nem köt semmi olyan, amit ne szeretném ha kötne és ez most nagyon jó! :))

A short post

Már egy ideje szeretném megírni ezt a bejegyzést, de valami miatt nem volt olyan hangulatom hozzá, amely köztes lenne jó és rossz között.
Azon gondolkodtam, hogy vannak olyan helyzetek, amikor teljesen furcsa lenne bármit is magyarázni. Felesleges lenne belemenni abba, hogy ki mit érez, hogy ki miért hálás, azonban muszáj, emberi lényünk minden erejét felhasználva összeszedni magunkat és megölelni a másikat. Átérezve az akkor felgyülemlett és kimondatlan összes emberi érzést, hálát és szeretetet. Teljesen mindegy az, hogy előtte volt-e valamilyen meghatározó beszélgetésetek, teljesen mindegy, hogy utána lesz-e, ez abszolút a pillanatra építő viselkedés. Talán nem is fontos, hogy volt-e előzménye vagy lesz-e folytatása, ez egy azonnali visszacsatolás. Ezért szeretem ezt használni, és Zoe Heller szavaival élve, jó érzés mindkét félnek…egy csapatölelésről meg már ne is beszéljünk. 😀

2 hete vagyok Székesfehérváron, és azt hiszem örülök annak, hogy azok a barátaim akik. Félszavakból értjük egymást, tekintetekből és pillantásokból tudjuk, hogy mire gondol a másik. Arról nem is beszélve, hogy egy-egy szituáció mennyire meghatározza a viselkedésünket. Múlt héten találkoztam Dórival és Rubyval és hihetetlen volt számomra, hogy a jóleső, már amúgy is mély beszélgetést, egy pillanat nem sok, de annyi se kellett hozzá és átvette a döbbent csend, a támogató magatartás, és azok a felajánlások, amikre ha gondolok még mindig csak azt a szeretetet és az erős barátságot tudom érezni, amiből kevés adatik meg. Nagyon hálás vagyok az ilyen pillanatokért.

Hétfőtől pedig újra Budapesten leszek, ugyanis kedden mennünk kell énekelni, mivel díszdoktorrá fogják avatni a finn köztársasági elnököt. Eldöntöttem, hogy a következő félévben igyekszem összeszedni magam az életem minden területén. Kevesebbet fogok támaszkodni az előadói képességeimre és többet a biztos tudásomra, mind az egyetemen, mind az MTT-ben, mindenhol.