Archive for 2011. november 5. szombat

Kell!

Egyszerűen muszáj, egyszerűen a világba kell kiáltanom, hogy miért? Nem értem, hogy mi a gond, velem lenne a baj, vagy másokkal? Egyszererűen nem értem!
Most volt a KÖMF, és ide s tova ez volt az 5. Semmivel sem volt jobb, vagy rosszabb, mint azok, amiket már eddig is megszoktam és erre is, mint az összes MTT-s rendezvényre, a talán-érzéssel megyek le.
Nem azzal van a gond, hogy nem érezném jól magam, nem azzal van a gond, hogy nem kapok visszajelzéseket, nem azzal van a gond, hogy nem érzem azt, hogy jó helyen vagyok, hanem azzal, amit Dodiee is egyszer írt a blogjában. Hiába mondják el sokan, hogy ilyen vagy olyan vagyok, senki nem jut ennél tovább. Mármint most arra gondolok, hogy engem sem hív senki soha egyet dumálni-kocsmázni-stb. Egyszerűen nem tudom megmondani, hogy miért.
Egészen ezzel voltam így hétfőig, amikor is páran elmentünk a zebegényi kocsmába egyet eszmecserélni. És hihetetlenül jól éreztem magam. Folyamatosan az járt a fejemben, hogy mennyire jó, hogy van egy klikk, egy csapat, ahova én is tartozom. Véget ért a KÖMF, és kitaláltuk, hogy akkor ma megejtünk egy hasonló eszmecserét.
El is jött ugyanaz a csapat, és nagyon sokáig úgy tűnt, hogy igen, most már biztos, tényleg tartozom valahova. De akkor valami miatt eltört bennem valami és rájöttem, hogy nem. Nem a látszatviselkedés, nem az emberek miatt, egyszerűen olyan volt, mintha véget ért volna az a filmálom, ami tarthatott 5 napig.
Nem arról van szó, hogy nem szeretem mindegyiküket, egyszerűen arról, hogy olyan, mintha a két csoport között állnék és a földre esnék. Nem tartom magam már a fiatal MTT-s generációhoz, de nem is vagyok itt olyan régen. És a legrosszabb, amely természetesen a legjobb az volt, amit Morgana mondott. Akkor jutott először az eszembe, hogy ez a bibi. Valami nem stimmel velem. És ne értsétek félre, ez nem olyan, hogy “nem hívtatok, szóval most hívjatok!”, hanem egyszerű sikoly a szakadékból.
Most is hívtak, de egyre jobban azt érzem, hogy valami miatt nem érzem, nem fogom jól érezni, nem érezhetem magam jól. Nem tudom megmondani, hogy mi miatt, mert tényleg semmi személyeset nem érzek, csak valami nem stimmel és nagyon-nagyon visszafordíthatatlanul zuhanó érzés a mélybe…