Archive for 2011. október 28. péntek

Móricz: Tündérkert

Kvázi lezárult egy életperiódusom azzal, hogy végre befejeztem ezt a könyvet. Hát…azt kell, hogy mondjam, hogy nincs benne a 10 kedvenc kötelező olvasmányomban. Nagyon vontatottnak éreztem a cselekményét és ami abban volt, az is elég kevés volt. Nyilván magyarázható ez azzal, hogy ez egy trilógia és a végére minden a helyére fog kerülni ugyanakkor nem olyan mint A Gyűrűk Ura, aminek már az első oldalánál tudtam, hogy jóformán nem lehet letenni.
Ami tetszett benne az a móriczi stílus és a legsötétebb dolgok megjelenítése a stílussal. Ebben nincs vitám azokkal akik nagyra becsülik ezt a könyvet.
Ha egy másik művészeti példával kellene összehasonlítanom, akkor az Jancsó Miklósnak a Szegénylegények c. filmje lenne, ugyanis rettentő sokszor a szereplők csak vonulnak jóformán A-ból B-be. Ám ahogyan a filmnek, úgy a könyvnek is az adott rész végére minden a helyére kerül. De ahogy indokolatlannak tartom a film majd két órásságát, úgy ennek a könyvnek is az 500 oldalasságát. De persze ahogy mondtam már, ízlések és pofonok!

“Csak a gyermekek sikoltoztak s egy-egy idegbomlott nő visong, a férfiak sötéten dűlnek a kétségbeesésbe: a szászság statutumai e percben megszűntek, az élet halott.” /Móricz Zsigmond: Erdély – Tündérkert/

Nem egyszerű

Múlt héten szombaton sikerült összefutnunk megint hármasban, és a Dóri addig nyaggatott, míg rávettem magam, hogy írjak új bejegyzést. Remélem most örülsz! 😀 Tudod, érezni a stílusomat! 😛

Egy hónapja járok egyetemre, ami iszonyatosan hamar eltelt. Mondhatni a szorgalmi időszak majd harmadát már teljesítettem. Alapvetően már nem annyira félek az Alapozó szolfézstól. Most szerdán, azaz tegnap volt egy óránk, a hármasakkordokat vettük és azok szext-illetve kvártszext-fordításait. És többször is kellett énekelnünk felbontott dúr-, moll-, szűkített- és bővített akkordokat, hangközöket. És ebből kettő nem ment, a szűkített kvártszext akkord és a bővített szext akkord. Persze nem úgy kellett énekelni, hogy fá-tí-ré egy kvártszext akkordot, hanem mondjuk úgy, hogy 3-1-5 vagy 1-5-3 tehát nem úgy, ahogyan alapból, eredetileg kellene, hanem még a módosítások módosításait is. Na, ez nem ment két esetben. Egyébként pedig a hangközökkel nem volt gond. A felfelé éneklés az nem nehéz, a lefelé éneklés az kicsit nehezebb, szóval azt is még kell gyakorolnom. De most már legalább nem gondolom úgy, hogy öhm, örülök, ha 2-es lesz a szolfézs. 😀

Éppen azon gondolkodtam valamelyik nap, hogy lassan-lassan el kellene kezdeni a tanulást azokból, amikből vizsga lesz. Gondolok itt első sorban a A zenetörténet alapjaira, a Filozófiatörténetre és persze a Családi szocializáció és fejlődészpszichológia órámra. Nyilván jók az órák és szeretem is őket, de akkor is. Bár lehet, hogy sok olyan egyetemista van – akik közé nem szeretnék tartozni -, akik a vizsgaidőszakban kezdik el a tanulást a különböző ilyen tárgyakra, de annak nincsen semmi értelme, meg csak mennyiségi tudást fog adni, nem minősé-git, legalább is én ezt gondolom. Plusz jó oldala az ének-zene szaknak, hogy elég sok a gyakorlati tárgy, így így is úgy is folyamatosan naprakésznek kell lennünk. Keményen meg kell dolgoznunk a kreditekért. (Zárójelben elmondanám, hogy diákcsemegét ropogtatok. Hosszú évekig így egyben nem szerettem, de kedden voltunk Ibolyával a Metróban és valahogy megkívántam és vettem, és most nagyon jól esik. 😀 )

Szóval most tanulgatok, bár zömmel angolt, mert ugyebár meg kell lennie az angol nyelvvizsgámnak, meg beszélni kellene a Lovas tanár úrral is a jövő évi magyarral kapcsolatban, mert még nem kezdtem el, és ha le szeretnék érettségizni belőle emelt szinten, akkor viszont elengedhetetlenül fontos. Ugyebár a jövő évi magyar miatt. Egyébként kicsit válaszolva Kincsőnek: elég sokat gondolkodtam azon, hogy mi legyen ezzel a párhuzamos képzéssel, de még mindig ezt látom a legjobb megoldásnak. Nagyon szeretném és így tényleg nemcsak félig-meddig lennék jó az egyikből és a másikból, hanem mind a kettő jól menne. A honorácior státuszt nem ismerem és nincs is ismerősöm, aki abban tanulna…vagy igen? És természetesen a legjobb megoldás az lenne, ha mind ének-zenéből mind magyaron államilag támogatott státuszban lennék. Az énekből nyilván tanulás kérdése, magyarból pedig a bejutás a kérdés, mert ha költségtérítésesre vesznek fel, akkor nem tudom, hogy azzal mit csináljak, egyáltalán hogyan tudnám fizetni. Nem is tudom, hogy megjelöljem-e.