Archive for 2011. szeptember 28. szerda

A baltás gyilkos

Kb. 1 hónap múlva lenne 2 éve annak, hogy elkezdtem olvasni Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés c. könyvét. Ez egyike annak a 3 kötelezőnek, amit nem olvastam el a 11-es listából. Nem tudom megmondani, hogy miért, valószínűleg nemcsak idő kellett hozzá, hanem egy kicsivel több tapasztalat is. Kb. 1 hónappal ezelőtt elkezdtem előlről olvasni és tényleg olyan szintre emelkedett, hogy nem tudtam letenni a könyvet.
Most mondhatnám azt, hogy állást foglalok és azt mondom, hogy a történet szempontjából jogos vagy nem volt jogos Raszkolnyikov tette, de azt hiszem, hogy ez egy olyan dolog, amelyet mindenkinek, saját magának kell eldöntenie.
A két kedvenc részem van, az egyik, amikor a megrendítő és hátborzongató gyilkosságot leírja, a másik pedig az, amikor a vizsgálóbíró monológjából fokról fogja megtudja az olvasó, hogy igen, most már nem csak Raszkolnyikov és az olvasó titka a gyilkosság, hanem más is tudja. Félelmetes megjelenítése az emberi lélektannak. Annak a folyamatnak a bemutatása, amikor Porfirij felvázolja, hogy Raszkolnyikov úgysem lenne öngyilkos, azért, mert kiderült a gyilkosság. Megdöbbentő és egyben ijesztő, hogy mennyire kiszámíthatóvá válik az ember. De önmagában a tény, csak a boldogságkeresésről, az egyenlőségről, a lelkiismeretről szól. Dosztojevszkijnek erre van egy remek mondata, amivel szeretném lezárni ezt a bejegyzést, ajánlom mindenkinek mind az idézetet mind pedig a könyvet. 🙂

“…a szenvedés a boldogság ára, ez a mi földgolyónk törvénye: az élet folyamatának közvetlen érzékelése olyan hatalmas öröm, amely megéri, hogy évekig tartó szenvedéssel fizessünk érte. Az ember nem születik, hanem rászolgál a boldogságra s mindig szenvedéssel.” /F. M. Dosztojevszkij/