Archive for 2010. november 27. szombat

” Ez egy iskola, ti egy osztály vagytok, aki nekem mindenki egyforma.”

Pontosan két héttel ezelőtt blogoltam utoljára, nagyon hosszú idő telt el azóta, és már szinte hiányzott. Sok minden dolog történt azóta, amit most egy óriási bejegyzésben szeretnék elmesélni.
November 15-én voltam irodalomból OKTV-n, nagyon féltem tőle, mert sok minden múlhatott volna rajta, de hát sajnos nem sikerült, 46 pontot értem el, ami kevés ahhoz, hogy egyáltalán továbbküldjék, vagy ahhoz, hogy tovább juthassak. Abban igaza volt Rabynnak, hogy vagy benne leszek a legjobb 3-ban, vagy megnyerem, mert valóban,  az első forduló iskolai részét megnyertem ezzel a pontszámmal. 🙂 Ez olyan negédesnek tűnhet és az is, mert nagyon jó lett volna, de be kell vallanom, hogy amit tanultam rá, az nagyon hasznos volt, tehát így is fontos maradt.
Ahogy egyre közeledtünk november 19-e felé, úgy egyre többet próbáltunk a szalagavatónkra. A szalagavató így visszatekintve jól sikerült, a konferálásban csak 2-szer tévesztettem, amikor megkértem Sárát, hogy tartsa meg búcsúbeszédét, nem búcsúztató beszédét, meg amikor azt mondtam, hogy a felvételek, amelyeket a műsor után, nem során készítenek. De szerintem ennyi belefér, mert tényleg, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik és ez mennyire igaz már. 😀 Aztán a konferáláson kívül zongoráztam is Chopin Ász-Dúr Grande Valse Brillante c. darabját, vastapsot kaptam. Furcsa, de a legjobb érzés nem az, amikor megtapsolnak, hanem az, amikor vissza kell menned meghajolni és végignézel a közönség sorain akik mosollyal az arcukon és csillogó szemekkel neked tapsolnak, ebből mindig lehet erőt meríteni. Név nélkül el szeretném mondani, hogy volt 1 olyan, aki nem tapsolt amikor kint voltam, és mérhetetlenül rosszul esett, de bizonyára nem volt elégedett semmilyen szereplésemmel sem…
Hogy ne csak a szép élményekről beszéljek, elmesélném, hogy csütörtökön derült ki, hogy a Móni nem írta meg a narráció szövegét és nem volt időnk összerakni az ajándékozás szövegét sem, ezért meg kell, hogy mondjam, igazán kellemes volt csütörtökön este fél 1-kor ezt írni. De ez is olyan dolog, ami a szalagavatókkal együtt jár.
Ahogy teltek-núltak a napok, folyamatosan számolgattam, a pontjaimat, milyen érettségiket kellene, hogy írjak, azoknak hogy kellene sikerülnie és kiszámoltam, hogy olyan 90 pontosra kellene megírnom mindegyiket és akkor besétálok az ELTE-BTK magyar szakra. Bár nem tudom, hogy meg tudom-e ezt csinálni, reméljük a legjobbakat, mert nem tudnám azt elképzelni, hogy 1 éven keresztül akkor semmit sem csinálok.
Ezen kívül Ági nénivel meg a Tarné tanárnővel készülünk az ugyancsak ELTE-BTK ének-zene szaki gyakorlati vizsgára, mert, hogy ott zongorázni is kell. Még nincs meg, hogy mit, vagyis 100%-ig nincs meg, hogy mit, de már alakulnak a dolgok. Ha a magyarra nem vesznek fel, akkor nagyon jó lenne, ha ez sikerülne, bár én szeretnék magyar szakra menni a fenébe is.
Szerdán volt az ének érettségi, ahol kiderült, hogy a Katát kell kísérnem, mert a B tétele – ahogy nekem is anno – A mormotás fiú dala volt. Ugye leültem a folyosón szépen, csendben várakozva, amikor kijött egy hölgy a vizsgáról és megkérdezte, hogy te is énekből érettségizel? El kellett neki mondanom, hogy nem én már tavaly leérettségiztem, most csak az egyik osztálytársamat kísérem, majd kijött még egy hölgy és neki is ezt el kellett mesélnem. Végül kijött az egész vizsgabizottság és lesétáltunk az első emeletre. A bizottság elnöke mondta, hogy annyira örülnek, hogy végre láthatnak egy ilyen kíséretes érettségit, mert, hogy ilyenben még nem volt részük. Kb. úgy kezeltek minket, mint az ufókat, mert nem nagyon szoktak énekből érettségizni. 😀 Felettébb vicces volt. 😀
Ahogy elkezdtem kísérni a Katát és ahogy énekelt egyszerre csak azt vettem észre, hogy egy mély hang is énekel, hát mit látok?, a vizsgabizottság elnöke énekli vele a dalt de csak finoman, halkan. 😀 Ja, és ha ez nem lett volna elég a darab végén megtapsoltak és azt mondták, hogy milyen jó, ha van egy iskolának ilyen kísérője. Jó, oké, nem mondom azt, hogy ez nem esett jól, de azért mégis csak a Kata érettségije volt, de nagyon jól sikerült neki, szóval itt is gratulálok. 🙂
Végül, de nem utolsó sorban, köszönöm Fábián Tiborné Kati néninek, hogy időtálló bölcsessége lehetett a címe ennek a bejegyzésnek. És persze egy régebbi kép drága Kati néninkről: (L)(L)

Nem bírom…KÖMF 2010

Most, hogy elérkezett a szombat, végre van időm arra, hogy tartsak egy élménybeszámolót az idei KÖMF-ről.
A probléma ott kezdődött, hogy a drága ORSZI 3 hónapos szüttyögés után kitalálta, hogy pénteken reggel azaz a KÖMF 2. napján kellett menni.
Mikor odaértem már jött BigFoot, hogy amúgy szervezői megbeszélés, bár igaz, nem volt olyan, aki eljönne a foglalkozásomra, de hát a poszt mégis csak poszt. 😀
Így idén is csatlakoztam Newra mellé büfézni, mert büfézni jó. 😀 De tényleg, sokan biztos azt mondanák, hogy unalmas, de valahol  – bár lehet, hogy negédesen – hálás feladat. A probléma az volt, hogy Newrának el kellett mennie így egyedül maradtam a büfében. Ezzel sem lett volna probléma, mert kávét készíteni, teát főzni, melegszendvicseket gyártani…stb. nem nehéz, de amikor nagyon sokan jönnek és nincsen sem egy tiszta pohár, sem egy tiszta tányér, sem víz a vízforralóban és akkor neked kell elmenni és ezeket is legyártani azért, mert nagyon sokan otthagyják a használt edényeket, mint valami mosó konyhán. Itt is elmondom, hogy félreértés ne essék mégegyszer, nagyon szeretem ezt csinálni, de én éreztem hülyének akkor magam, amikor megkértem valakit, hogy kérlek, hozz egy üveg vizet, vagy mosd el a tányérod, amire pedig csúnyán néznek rám. Viszont valahol nem érezném ezt szükségesnek, tudni illik, amikor még nem büféztem én minden szólás, vagy nézés nélkül elmentem és elmosogattam azt az egy bögrét, amely tartott kb. 1 percig. Nem érzem azt, hogy ezt nem tudná mindenki megcsinálni…Valahol ezzel segítjük a másik munkáját is és bár mindegyik szervező lemondott a nüansznyi szerezői költségtérítéséről, de ne mondja nekem senki sem azt, hogy ha nem készül el a kaja, akkor nem fizet érte, vagy ha nem kap melegszendvicset nem fizet érte. Viszont, hogy ne tűnjek ennire elégedetlennek itt is meg szeretném köszönni Dodieenak, Nólinak, Lucának és Gergőnek azt a rengeteg segítséget amit pénteken kaptam tőlük. Köszi 🙂 🙂
Folytatva a péntek estét: 13:30-tól büféztem egészen fél 1-ig csináltam és olyan este 9-10 körül már úgy éreztem, hogy nem bírom tovább és leesem a székről. Borzasztón rossz volt. Az esti happening előtt amikor felálltam, hogy csináljak egy teát úgy éreztem, mintha kirántották volna alólam a talajt, borzasztóan elkezdtem szédülni. Ezért nem is tudtam bemenni erre, hanem kimentem az udvarra. Itt köszönöm meg Léli életmentő sütijeit.
Szombat reggel már kb. fél 8 körül ébren voltam, nem bírtam aludni, valahogy minden bajom volt. Itt lálszik, hogy azért betegen mentem el, tehát, csoda, hogy így bírtam. 😀 Itt már könnyebb volt a nap, mert bár kb. ugyanannyit büféztem, de itt volt Newra is, sőt Newra ikertesója Éva is. Nagyon aranyos volt, ahogy az emberek reakciója is, ahogy ingázott a szemük kettőjük között. 😀 😀
Este 7 körül eszméltem rá arra, hogy basszus össze kéne újra ugrasztani az MTT Kórust, hogy énekeljünk. Kisebb-nagyobb nehézségek után összejöttünk 8-an énekelni: Aeglos, Artemisz, Csinci, Kincső, Léli, Cue, Estel és én – szigorúan az alfabetikus szabály értelmében -. Despotikus hatalmamnál fogva eldöntöttem, hogy a Cormallen Praise-t fogjuk énekelni, és ez így vicces. 😀 És most azokkal szemben, akik kritizálták zeneileg és nem technikailag vagy hangzásilag, aki ennél jobbat össze tud dobni alig 1 óra próba után olyan tagokkal is, akik nem is ismerték ezt, az álljon oda és csinálja meg! Viszont, hogy ne legyen félreértés, itt köszönöm Rabyn és Ami kritikáját is. 🙂
Vannak bizonyos konvenciók, amiket levontam a Lakomával kapcsolatban ilyen, hogy a beszédek nem hallatszanak a teremben, mert süket, de hát ezen nem lehet sajnos javítani. Az este további részében Newrával csináltuk a büfé szekciót és a pletyka sarkot és nagyon jó volt. 😀
Összegezve a KÖMF-öt, nagyon tetszett, osztom Aeglos véleményét amit a fórumon írt és ezt már a korábbi szervezői megbeszéléseken is hangoztattam, hogy én speciel igényelném az egy-egy foglalkozásban való mélyebb elmélyülést és kevésbé ezt a szabad-rendi órás megoldást, de ezt is nagyon élveztem. Meglátjuk milyen lesz a következő. 😀

Egy **da vallomásai

Ahogy kitört az őszi szünet a Dani illetve a Doroti eljöttek hozzánk a szünet végéig. Ezzel nem is lenne baj, ha nem azt látnám, hogy anya folyamatosan nekem panaszkodik, hogy mi az, amit ők nem csinálnak meg, de ha én veszem a bátorságot, és rájuk szólok, akkor én vagyok leszúrva azért, amiért ilyeneket mondok nekik. Ti értitek ezt? Ezen gondolkodtam egy csomó ideig, hogy ez most miért jó és arra jutottam, hogy ezt sosem fogom megérteni.
Csütörtökön Ruby és én elmentünk megnézni a Fűrész 7-et. Jó volt, mármint a többi filmrészhez képest überbrutál, főleg akkor, amikor a Hoffmann a Jillt egy ilyen éles ékszerű valamivel szétszakítja…szóval, durva :D. Kevin sajnos nem tudott eljönni, de tudjuk, hogy csak azért, mert ő nem alacsonyodik le a szintünkre, hiszen ő volt a filmrendező. 😉 😀
A mozizás utáni majd 1 órás beszélgetés, lelkifröccs tette igazán fantasztikussá az estét, köszönöm Ruby. Te vagy a legjobb asszisztens a világon 🙂 – bár az italszekrény kulcsát nem hoztad el -. 😀
Ugye tavaly a KÖMF kezdőnapján úgy ébredtem, hogy baromira beteg vagyok…ez idén két nappal korábban kezdődött. Fáj a torkom, fáj a fejem, szedem rá az Ibustart, meg a Neo Citrant, alig alszom, szédülök, az Auchanban úgy kellett összekaparni a földről, szóval, nagyon durva. Pl. tegnap még megnéztem a Született Feleségeket és le is feküdtem utána aludni, de háromnegyed 4 környékén arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj a fejem és a torkom. Aztán több mint 2 óra forgolódás után lementem vettem be gyógyszert, persze e mellé még reggelizni is kell, mert különben az A/4-es oldal nagyságú mellékatásokból valami bekövetkezik. Aztán annyira durván kiütött ez a két gyógyszer, hogy 11-ig aludtam. Így persze pihenhettem ma, ami azért is volt jó, mert holnap megyek az ORSZI-hoz – Országos Rehabilitációs Szakértői Intézet -, azért, hogy felülvizsgálják, hogy valóban beteg vagyok és nem a piacon vettem a papírjaimat, így viszont ma nem lehetek ott a KÖMF első napján, majd csak holnap. Ez azért furcsa, mert számomra a KÖMF a legemtétésebb rendezvény, bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert ez az, amin ott vagyok már a kezdetektől fogva. 🙂
Most búcsúzom tőletek, majd a következő hétre várjatok valamilyen élménybeszámolót. 😀 Pá Pá

Az italszekrény kulcsa

Mint tudjátok, augusztus 14-én betöltöttem a 18-at, így végre olyan feladatokat is elvállalhatok az MTT-ben, amik felelősséggel járnak. Így az idei KÖMF-re elvállaltam az énekes foglalkozás levezénylését meg a kórus vezetését is.
Ahogy egyre közeledett az időpont, elindult a jelentkezés a foglalkozásra. Sokszor elterveztem, hogy milyent tartanék, vagy hogy milyen lenne, de valahogy ez nem jött össze. Ilyenkor nem tudom, hogy ezt hogyan kell feldolgozni: személyes kudarcként? Annyira ügyetlennek és alkalmatlannak érzem még most is magamat, és ilyenkor elgondolkodik az ember, hogy tényleg tanár szeretne-e lenni. Jó, persze ott nem igazán választhatnak, hogy most ott lesznek-e vagy sem. Biztos vagyok benne, hogy kevesebb a bizalom egy olyannal szemben, aki még nem végzett ilyen feladatot, de hát, egyszer majd csak összejön az álomfoglalkozás. 🙂
Tudjátok, most, hogy őszi szünet van, itt a lehetőség arra, hogy felkészüljek OKTV-re, mert tanidőben nem nagyon van rá időm. Nagyon sokat kell rá készülnöm, mert baromi jó lenne, ha továbbjutnék, mert azon túl, hogy plusz pont, jó felkészülés az érettségire is, mégis csak magyar szak, vagy mi.
Holnap kedd, tehát holnap Ruby – a legjobb asszisztens a világon – és Kevin – aki a fiam…jó tudni, mi!? – elmegyünk együtt a Fűrész 7-re. istenem, milyen haláli viccesek azok a filmek. Mindig kell egy jó poén, ha azt nézzük, pl. “Drágám! Hol vannak a konyhakések?”. Köszönjük Ruby, ja, és majd hozd el az italszekrény kulcsát, ünneplünk.