Archive for 2010. szeptember 11. szombat

Bocsánat anyám, én nem ezt a lovat akartam

Miért nem vehetik az embert olyanok körül, akiket szeret, kedvel, tisztel és ezek mind-mind kölcsönösen igazak?
Tudni illik, az osztályban elkezdődtek a különböző eseményekre való készülődések. Ilyen  a szalagavató, osztálykirándulás vagy éppen a gólyák terelgetése. Mondanom sem kell, hogy egyszerűen szörnyű az, ahogy az emberek akarják vagy akarnák ezeket szervezni. Ahogy már mások is mondták, utálom ezt az osztályt, nem az egyes embereket, hanem úgy az egészet együtt. Külön-külön tényleg nagyon jó fejek, de együtt nem. A szalagavatón olyan illetve olyanok kezdtek el gondolkodni, hogy hajjajj…nem Viki, nem rád gondolok. A te ötleteiddel nincsen semmi bajom, de ezt már beszéltük szerdán. 🙂 A gólyák terelését olyan vette a kezébe, hogy hajjajj :D, olyan jó lenne leírni, hogy kiről van szó, de nem tehetem, mert elég az, hogy szemtől szemben gyűlölöm, nem kell még itt is. Ami az osztálykirándulást illeti…ne is beszéljünk róla, mert felidegesítem magam miatta.
Az elmúlt periódus pozitív momentuma, hogy megvolt az első zongoraórám Ági nénivel. Mérhetetlen nagy energiát tud adni egy ilyen óra. Van egy régi nagy darab-álmom, amit már legalább 10 éve meg szeretnék tanulni, csak még nem voltam ott – a tapasztalataim alapján -, hogy megtanulhassam. Szurkoljatok, hogy Ági nénit majd csütörtökön rátudjam venni arra, hogy megtanulhassam ezt a darabot! Ez lenne minden idők legnagyobb, legmutatósabb legpatetikusabb darabja.
Ami az iskolát illeti, nyelvtanból írtunk egy tollbamondást, ami 4-es lett, nem írattam be magamnak, mert első zavaromban leírtam Johann Sebastian Bach nevét egy n-nel, ami azért gáz, mert basszus, ebből érettségiztem és jól és ez szörnyen égő. Szóval, majd valamikor újra írom vagy újra írok egy tollbamondást.
Iroldalomból már van 2 db 5-öm, kaptam órai munkára és ez tök jó 😀 Viszont Csöpi néni rengeteg házit ad fel, oldalakat kell tanulnunk, és ipari mennyiségű jegyzetet kell készítenünk, házit kell megoldanunk.
Angolból is egy rakat házink van, meg közben Zsuzsa néni is több tíz oldalnyit felad, amit képtelenség megcsinálni, mert hát az én napjaim is 24 órából állnak, viszont jó, mert mindig van mit csinálnom és sosem unatkozom.
A másik dolog, amin mostanában ki vagyok akadva, hogy mennyire nem látják az emberek önmagukról, hogy nem jók. Gondolok itt arra, hogy kerestem egy Beethoven darabot a youtube-on és olyan előadásokat feltesznek, amiket én egy sötét pincében nem játszanék el, nem azt mondom, hogy én jól játszom, de tudom, hogy mi az amit nem tudok megcsinálni, pl. nem vagyok jó matekból, akkor nem megyek el matekversenyre. Felháborítónak tartom azt, hogy az emberek büszkék arra, amik nincs. Pl. egy srác játssza a II. Magyar rapszódiát, de úgy, hogy a darab nehezebb részeit egy az egyben kihagyja és csak a mutatósabb részeket játssza el, ami nem is lenne feltűnő egy laikus hallgatónak, de nem csak ilyenek nézik meg sajnos. De ez még a jobbik eset, mert amit eljátszik az legalább élvezhető, de amikor valaki feltöltött egy Bartók darabot és telis de teli volt kávészünetekkel, melléütésekkel, hibákkal, stb. Én meg erre gondoltam. 😛