Archive for 2010. augusztus 28. szombat

A “tehetségkutatók”

Már az előző héten is elkezdtem rajta gondolkodni, hogy vajon megírjam-e erről a bejegyzést, de már nem bírom tovább, egyszerűen muszáj.
Előző héten elkezdődött a Megasztár, ma pedig az X-faktor. Az utóbbinak még csak most ment le az első fél órája, így arról még nem tudok objektíven nyilatkozni, de a Megasztár… Komolyan mondom, olyanokat engednek tovább akik annyira hamisak, hogy a fülem vérzik tőle. A probléma az, hogy általában a leghamisabbak nyerik meg az ilyen khm…”tehetségkutatókat”. Mondok rá egy példát, hallgassátok meg Tóth Verától, Fekete Dávidtól és Kaszás Attilától a Fényév távolságot. Az utóbbit csak azért, hogy össze tudjátok hasonlítani, de ez sem muszáj, elég ha meghallgatjátok, ahogy Vera énekli, szinte hibátlanul, majd jöjjön ahogy Dávid…akik ismernek, tudják mit jelent az, amikor azt mondom, hogy futkos a hátamon a hideg…de nem a gyönyörtől. Meglepő, hogy elvben szakavatott zsűri ilyeneket tovább engedett.
Amin most kiakadtam, ez viszont X-faktor. Kb. 8-an elénekelték egymás után a Hallelujah-t Leonard Cohentől, az első 7, nincs mit tagadni katasztrófa volt. A zsűri meg ott melodrámázott, meg játszották az eszüket, hogy ők kivolnunlak. Könyörgöm ez nem a Parlament! Azért zsűri, mert elvállalták. Ez a feladatuk! Tudom, én is zsűriztem már. Mentségükre legyen mondva, hogy a szakmaiságukat megőrizték azzal, hogy a 8. énekest, aki – megint csak nem teljesen tisztán, de a többiekhez képest tisztán énekelt – szintén ezt énekelte, tovább engedték. “A zenekritikus rovatát hallották.”

[szerkesztés 20:50-kor]Elég volt ennyit nézni, letettem a színvonalbeli voksomat az X-faktorra. Meg kell, hogy mondjam, a zsűri mérföldkövekkel jobban ítél, mint a konkurens csatorna zsűrije. Meg baromira igaza volt ifj. Malek Miklósnak abban, hogy nagyon sokuknak nincsenek meg azok a zenei eszközei, amik elengedhetetlenek, vagy legalább is annak kellene lennie. Na, ez volt igazán zenekritikusi. 😛

Csa-Csa-Csa…CSÁRLÍÍÍÍ

Ma, a hosszú-hosszú napok után is rám jött – már nem először – a mindenki annyira hiányzik érzés. A kötődésekről már nem egy bejegyzést írtam, de még mindig meg tudok önmagamon is döbbenni. Sanyargató módon hiányoznak a barátaim és erre ráébresztett néhány nappal ezelőtt a Dórival való beszélgetésem. Kevesebb, mint 1 órát beszéltünk, de az is tele volt – a már említett és annyira hiányzó – csipkelődésekkel, pl:
– Csa-Csa-Csa…CSÁRLÍÍÍ
– Jaj, haza kellett hoznom a munkámat, de nem harapnak. Kuss! Kuss! Kuss legyen Zorró! Mondom KUSS! (eközben lefröcsköli pacal szósszal a Gucci hófehér ruháját). Nagyon drága darab?
– AZ VOLT!
– 😀 😀 😀 Jutalom….:P
Aki látta az Anyád napját, az tudja, hogy ez miért vicces, mi meg főleg tudjuk. 😉

Aztán hétfőn voltam bent a Vasváriban, mert gólyatáboros megbeszélés volt – ti. most vasárnap-hétfőn, tehát augusztus 30-31-én megyek – többek között én is – gólyatáboroztatni és funny lesz…és nem baj ha nekik – 9.c – muhaha –  – nem fog tetszeni, mi élvezni fogjuk – muhaha –  -. 😀 😀 😀
Jesszus, a tábor óta nem írtam, akkor most azt is leírom, hogy az idei KÖMF-ön előreláthatólag rendet/foglalkozást/projektet fogok vezetni és ez tök kúúúúl. Van olyan koncepciója, aminek kevésbé örülök, de ezt majd csak akkor, hogy ha nyilvánosságra kerültek az alapelvek. És kitaláltam már rá egy irányvonalat, viszont, még a konkrét dolgokat nem, szóval azt is lassan össze kellene gyűjteni.

Szintén az elmúlt hetekben történt, hogy betöltöttem a 18-at, ami – nem is kell, hogy mondjam – undorító. Tökéletes mértékben öregnek érzem magam, pedig mindenki azzal riogat, hogy lesz ez még így se. 😀

Aztán voltam fent tűzijátékot is nézni a mötötösökkel. Meg kell, hogy mondjam, sokkal de sokkal többet vártam. Nem időben, hanem nívóban. Gazdasági recesszió ide vagy oda, azért mégis csak ez “Magyarország Születésnapja”.

Ha már ilyen villámbejegyzés szerű toszt csinálok, akkor elmondom, hogy soha, az elmúlt 18 évben nem voltam ennyire lelkileg rottyon, mint az elmúlt 1.5 hétben. 🙁 Sajnos az emberek azt hiszik, hogy azért, mert bohém vagyok és boldognak látszom, azt hiszik, vagy is a többségük, hogy minden rendben, de ez koránt sem van így. Nem mondom, hogy mik is felvetődtek bennem és ezek nem éppen pozitív dolgok voltak és ez a pár sor a “nem mondom el senkinek, elmondom hát mindenkinek” elv jegyében íródott.

Ezen kívül elolvastam a Kurázsi mama és gyermekeit meg a Mario és a varázslót és elkezdtem A Mester és Margaritát. Nos, az első megdöbbentően jó volt, a második kevésbé, bár úti leírásként nem tudom, hogy mit vártam. A harmadikban pedig még csak a 2. fejezetben tartok…igen-igen, le vagyok maradva.

Ja, és még egy, az elmúlt 4 napban a Volkswagent vezetem,amiben relatíve normálisan szól a rádió és valamilyen furmányos módon akármikor bekapcsolom a Juventus-t, mindig Charlie énekel. Szóval ezt Nektek 😀 :

Minden megy tovább… – MTT Tábor 2010 –

A történetet és az élménybeszámolót ott szeretném kezdeni, hogy július 21-én, szerdán felmentem a Zoliékhoz, hogy ott csövezhessek a tábor 1. napja előtt, mert így nem kellett korán felkelnem, elég volt kb. fél 9-kor. A vonatom valamikor délután fél 5 körül indult, de hála a MÁV-nak fél órás késéssel értem fel…felbecsülhetetlen. Komolyan mondom az ilyen állami cégek, de leginkább a fent említett, minden időjárási forma között tudnak késni: tavasszal az olvadások miatt, nyáron a nagy meleg miatt, ősszel az eső vagy éppen a szél miatt, télen pedig a hó miatt, nevetséges. Szóval, folytatva a történetet, a kis késéses kitérő miatt, felértem Budapestre. Sosem gondoltam volna, hogy a 11 napi cuccom ilyen baromi nehéz, de tévedtem. Alig bírtam felvonszolni a 3-ik emeletre, egyszerűen dög nehéz volt. Ezen a napon nem történt más fontos, említésre méltó dolog.
A csütörtök úgy kezdődött, hogy elaludtam, ezért lóhalálában összekaptam a cuccomat és rohantam a metróra. A Népligetnél próbáltam nem feltűnően keresni a szememmel az emtétéseket, mert jó eséllyel mentem el mellettük tavaly is. De szerencsére megláttam Ádámot és a köré csoportosuló emberkéket így már minden oké volt. Newrával, Hirivel és Esgallal bódottában konstatáltuk, hogy idén is lesz jó pár ex-Bór népés az éothéodoknál. Az indulás előtt 5 perccel megérkezett Missy is, így már teljes volt a csapat, mehettünk Szanticskára. Missyvel majd az egész utat végig beszélgettük és ez tök jó volt és váááá – mellesleg az egész tábor számomra a rengeteg beszélgetésről szólt – . Az utazás 3-ik harmadában próbáltam Nádát felhívni, mert meg szerettem volna kérni, hogy ha van rá lehetőség, akkor hadd lakhassak valamelyik fent levő házban, mert a feledékenységemet tekintve az lenne a hasznosabb. Mikor elértem, azt mondta, hogy ezt nem tudja megoldani, mert csak a saját szobájában intézkedhet, tehát, nem. 🙂 Amikor odaértünk Szanticskára, elindultunk lefelé a völgybe és a távolból már látszódott egy rakat fekete ruhába öltözött alak. Illével és Niphel azt találgattuk, hogy vajon mi fog történni, meglincselnek? :D, vagy valami? de csak egy nagy sziával vártak minket. Ezután összegyűltünk a Tanácsrétre, vagy mire, ahol meghallgattuk Ankalimon speak speech! beszédét, amikor Rabyn odajött és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e velük (Ő, Alyr, Alew, Narb, Dodiee) egy szobában aludni. Tulajdonképpen ez nagyon jól esett, mert valahogy az első órákban egy MTT-s rendezvényen borzasztóan kirekesztettnek érzem magam. Szóval KÖSZÖNÖM. 🙂 🙂 Ja, kihagytam egy nagyon fontos lakótársat, mégpedig Rabyn és Alyr halálcuki, cukiságfaktorpusztító, ki a cuki kutya fejű, nagyon szocializálódó, borzasztóan édes és minden pozitív tulajdonsággal ellátott fekete tacskó-spániel keverékű kutyáját, Szedert. Egyszerűen imádni való, nem lehet és nem is érdemes tovább részletezni, megmutatom /Sil képe/:
Az első népgyűlésünkön, mindenki bemutatkozott, mondott önmagáról néhány mondatot. Nem mellesleg Ring lett a családvezetőm, a másik családnak pedig Mil és a népvezetőm pedig – ahogy tavaly is – Idhren volt. A játékok után jöttek a különböző dalocskák mint “This is the story of my pony story of my little pony, this is the story of my po….”. Bocsánat, kicsit elragadtattam magam, szóval volt ez, volt a mellcsetttaps :D, és kb. ennyi. Bár ahogy most visszatekintek, úgy tűnik, mintha ez lett volna délután is, nem tudom. Eléggé összemosódtak a napok – jegyzet: a 2011-es táborban leírni, hogy melyik nap mi történt -. Ezután következett az IN-es megnyitó, ahol felvázolták az alaptörténetet, mármint a keretjátékosat, és kezdődött a Kótyagos troll 😀 lakomája. Az este estébb részén Esgal elmesélt egy “régi éothéod legendát”, ami alatt Missy játszott Ingriden – = a kelta hárfán – és nagyon szép volt. Ezután jött Sott az udvari bolond látomása, ami elég vészjósló volt. Itt gondolkodtam el először azon, hogy én miért nem tudtam beleélni magam 100 %-ban a keretjátékba, mert valahogyan megéreztem azt, hogy bármennyire is most őt bolondnak kell(ene) tartani, amit mond, az fontos jelentőséggel bír/bírhat. Először tényleg csak ilyen viccesebb dolgokat mondott, mint, hogy látja, hogy egy tünde és egy törp szerelme be fog teljesülni, de aztán hirtelen váltott és minden amit mondott sötétté vált. Ezután kaptuk meg az 1. vadonföldi hírmondót, amiben az IN-es karakterek jellemrajza volt leírva.

Pénteken hajnali 8 órakor kellett volna felkelnünk Icke kedvenc számára a Home again-re…nos…fogalmazzunk úgy, hogy ez egyáltalán nem hallatszott le – nem is mondtam még, ugyanabban a házban aludtam, ahol tavaly…mármint a tavalyi nevén a Yavie házban, ami idén a Pásztor ház névre hallgatott, már ha persze hallgatott, mert hát a házak…na mindegy-, ezért sikeresen elkéstem/elkéstünk a reggeliről. Persze miután felértem magyarázkodhattam Anikó néninek, hogy miért, de úgy tűnik, jól csináltam, mert a következő 10 nap reggeli késéseikor már nem nézett rám csúnyán. 🙂 10 órakor kezdődött a családi vetélkedőnk, ami abból állt, hogy volt kb. 10 állomás, ahova a családoknak el kellett jutnia. Ezeken az állomásokon különböző tolkieni és kevésbé tolkieni feladatokat kellett megoldanunk, amire/amikre kaptunk pontokat. Ez a vetélkedő délelőtt tartott és a negyedik helyezést értük el…tisztára mint tavaly, viszont népünk másik – Mil családja – első helyet nyert és ezért kaptak egy csomó castart, meg terményt (a tábor egész ideje alatt működött egy úgy nevezett kereskedős, kifosztós játék, ahol a “játékpénz” a castar volt és minden népnek voltak terményei, nekünk, azaz az éothéodoknak a szalma, a bakacsinerdei tündéknek a miruvor, a nősziromföldi sztúroknak a hal és a suhatagiaknak pedig a gyertya. Ezután következett az első ebéd (itt kaptam meg Kincsőtől a rendezvény főszervező logisztikusától egy vegacetlit, amivel vega kaját kaphattam minden étkezésnél. Itt kell azt megmondanom, hogy az idei vegakaja mérföldkövekkel jobb volt, mint a tavalyi. Tavaly a 11 nap 6-szor 3 étkezésén tojás volt, már borzasztó fóbiám van/volt tőle). Délután megint volt egy nemzetségi gyűlésünk, ahol elkezdtük kialakítani a csapatidentitásunk alapköveit. Készítettünk fejpántot, Miltől kaptunk zsugorkafóliát, elkezdtük a zászló készítését. Eljött az este és ha este akkor IN-es jelenetek, mint már mondtam, nem megy annyira a keretjátékos illeszkedés, de idén érdekelt a kerettörténet, és tetszett és jó volt és meg kell, hogy mondjam, egészen izgalmas. Ez az élmény sarkalt arra és indította el azt a gondolatmenetemet, hogy jövőre szerveznem kellene valamit, valami nagyobbat, mint amit eddig tettem. Éjszaka volt egy éjszakai túra, amiről nem tudok semmilyen véleményt mondani, mivel nem mentem el rá. Leginkább a hagyomány végett, mert tavaly sem voltam, mert amikor Ákoska berohant, hogy ellopták a tábori zászlót és gyorsan-gyorsan fel kell kelni, SÚ egy elég határozott kiáltással – és itt még elég finoman fejeztem ki magam 😀 –  kiküldte Ákoskát a szobából és így nem mentem. Szóval állítólag találtak valamilyen halott törpöt, meg hasonló darkos dolgokat. 😀

Szombaton, azaz a 3. napon ismét volt egy IN-es jelenet, ahol összevesztek valamilyen jelentéktelen dolgon, nem is értettem és azt hiszem nem is volt számomra annyira jelentős, pedig biztosan jól csinálták. Délután kihúztuk azokat a szavakat, amivel az 5. napon csapatelőadást kell készítenünk. Tekinve, hogy a tavaly Bór népés előadás  – bár ez lehetséges, hogy elég egósan hangzik – baromira jól sikerült és azóta is azt emlegetik, kíváncsian vártam a szavakat, amely egy érzés, egy tárgy és egy cselekmény voltak. Tehát, jöttek a fogalmak, érzés: szomorúság, tárgy: a kút és cselekmény: a mentor halála. Tekinve, hogy valamilyen keltás identitásunk volt, ezért ebből kellett valamilyen előadást kihozni. A délutáni 3 órás népgyűlésünkön ezen kezdtünk el agyalni. Ahogy jöttek a kreatív ötlet záporok, valamilyen magasabb erő folytán kialakultak, hogy ki milyen szerepet fog játszani (aki egy bizonyos karakterbe a legtöbbet ötletelt és még rá is illett a szerep, azé lett). Így megkaptam az alattomos, gonosz, kegyetlen kút szerepét. A szövegkönyvet Sziszi és Viki írta, ami még a 3. napon, tekintve, hogy akkor volt az ötletelés napja, nem készült el. Este volt egy IN-es jelenet, amikor elmondták, hogy valószínűsíthetően mi történt azzal a törppel. Ekkor érkeztek meg a rendvezetők IN-ben és mindegyikük köré gyűltek azok, akik azt a tevékenységet szeretnék csinálni az elkövetkezendő 7 napban. Így én Angwenhez mentem, aki a dalnok rendet vezette. Felmentünk egy kevésbé centrális helyre és ott elbeszélgettünk az alap jelzésekről. Elmondta Angwen, hogy sok improvizációs játékot fogunk játszani és ez kúl. A meeting után megalakult az ún. Napőrség, vagy mi, aminek az volt a szerepe, hogy IN-ben vagy OUT-ban is? őrséget csináltak/vezettek.

Vasárnap, tehát a 4. napon délelőtt rendi foglalkozás. Ezen az órán 4 db ritmusjátékot vettünk. Alapvetően nem rajongtam sosem a ritmusjátékokért, de sikerült megszeretnem, mert akár lehet jó is egy ilyen tevékenység. Ezen az estén gyújtottuk meg az Olthatatlan Lángot amihez minden népnek gyűjtenie kellett valamilyen hozzávalót. Ezen az alkalmon találkoztunk először Druthieldel és Radagasttal a varázslókkal, akik éppen vásárfalvára igyekeztek, persze megint csak szigorúan IN-ben. Amikor minden nép összegyűjtötte ezeket a hozzávalókat, visszamentünk a Főtérre, ahol mindenki ezeket beledobta a tűzbe. Ahogy teltek-múltak a napok olyan információk jöttek, hogy a varázslók valamilyen szerencseköveket osztogatnak, különböző szimbólumokkal. Ez is nagyon tetszett az idei keretjátékban, hogy még a népvezetők és családvezetők sem tudták, hogy mi fog történni a keretjátékban.  Az esti rendezvény után kezdetét vette a mulatozás a teaházban, ahol a Bakacsinerdei tündék bemutatták a szertartásukat.
Hétfőn, tehát az 5. napon az első népgyűlésre elkészült a szövegkönyve a csapatelőadásunknak. Egyszerűen hátborzongató szövegeket kaptam, félelmetes volt. A napnak azt a részét, amikor próbáltunk átugrom egészen este 6 óráig, amikor a Suhatag-vidéki emberek előadása kezdődött. Azt mondták, hogy egy vásári komédiát adtak/adnak elő. Az, hogy én erről véleményt alkossak az nem az én tisztem. Ha valakit érdekel, elmondom neki, remélem ebből erőteljesen sugalltam a pólusát. Az előadásuk után kezdtük a jelmezbe való öltözést. Kaptam egy fekete köpenyt és kifestették a kezemet fekete festékkel és hennával. A történet úgy kezdődik, hogy a narrátor (Esgal) elmesél egy ősi éothéod legendát Missy és Ingwea hárfa és furulya dallamaira. A történet szerint még az ősidőkben egy nagyon gonosz varázsló sokak lelkét megrontotta, ám őt is utolérte a végzete és a halálát egy kútnál lelte. De a legenda szerint azóta is érződik a negatív hatása és sokak tűntek el titokzatos módon. A narráció után (egy saját ötlettel) egy haláltánc kezdődött, ami úgy ért véget, hogy Yzak és én elordítottuk magunkat, hogy CSITULJ!!! 😀 :muhahahaha: Erre mondta Artemisz, hogy egyszerűen hátborzongató volt. Ezután a lelkek egy kört alkottak, ahova bementünk Yzakkal ketten illetve Aeglos, Sziszi és Ring, a befolyásoló lelkek. Ezután megjelent a színen Viki, azaz Goewyn, aki elmeséli, hogy már olyan régóta nem látta szerelmét Fram herceget, ám itt a kútnál nyugalmat lelt. És ekkor jöttek a hátborzongató mondataim/mondataink: Vajon még Téged szeret? (sátáni és egyéb hideg kacaj után) Ugye nem gondolod! A második képben megjelent Fram herceg és mentora, miközben edzenek. Ebben a képben mondja el Framnak a mentor, hogy erősen kell edzenie, mert ő lesz az, aki megmenti majd a népet a sárkánytól. Fram ebbe beleegyezik ám a következő alkalommal elmegy meglátogatni Goewynt a kútnál. Itt ismét alattomosabbnál alattomosabb mondataim voltak, pl, hogy úgy sem szeret téged, engedd őt el!…stb. ismét muhahaha…ahogy halad előre a történet Fram egyre jobban durvább lesz, amit a mentora észre is vesz és azt tanácsolja neki, hogy most ne foglalkozzon semmi mással, a küldetése az első és legfontosabb, ezért ő, mint atyáskodó mentor, elmegy Goewynhez, hogy megmondja neki, hogy Fram számára most a népe jövője a legfontosabb és nem pedig a szerelem. Mi mind a kút, folyamatosan azt mondjuk, hogy el akar tőle választani, közétek akar állni. Egészen addig, amíg a csak beleőrül abba, hogy azt mondom, hogy ÖLD MEG! ÖLD MEG! ÖLD MEG!. A lány beleőrül és belöki a mentort a kútba. Hátborzongató! 😀 😀 Ezt a gyilkosságot látja az apródja Framnak, aki ezt elmondja neki. Fram elmegy a kúthoz, hogy ezt számon kérje a lányon, de ő nem bírja azt elviselni, hogy megölte a szerelme számára a legfontosabb embert a feladatában, ezért ő is beleugrik a kútba, persze előtte én beleszeretek a lányba és mondom azt, hogy engedd el őt, már senki sem szeret, csak itt van mellettem helyed (miközben ezt írom, folyamatosan futkos a hátamon a hideg). A legvégén  – miután a kút sóhajtott egy nagyot – Fram bedönti a kutat. Véget ért a darab. Azt a frenetikus tapsot, amit kaptunk…leírhatatlan. Amikor Yzakkal meghajoltunk kb. Luca arcát láttam, aki az első sorban húúúújogva tapsolt és ez baromira jól esett. Jöttek a visszajelzések, hogy bár nekem dominánsabb volt a hangom, de Yzak lágyabb együtt beszéde adta meg neki a transzcendens hangzását.

Ezen a napon éreztem először, hogy ez a tábor, ha minden jól megy, mert ennek jól kell mennie, jobb lesz, mint a tavalyi tábor. 🙂 Ezen az este még Esgal és én beálltunk a teaház pultjába és, mi tagadás? kocsmáztunk. 😀 Készült jó pár koktél, úgy mint Sex on the field…vagy Bloody Morwen 😀, ezeknek a receptje persze szigorúan titkos (nem, nem kell semmi rosszra gondolni, nem volt bennük alkohol). 😀 Ez volt a 2. alkalom, amikor rájöttem, arra, hogy én is tudom élvezni az IN-es happeningeket.

A 6. napon nem tudom, hogy mi volt nagyon jelentős, mert meg kell, hogy mondjam nem teljesen emlékszem rá, ezért ennek a napnak a keretében elmesélem, hogy a 3. az 5. a 6. és a 9. napon tartottam szabad rendi órát, mert hogy meg/felkértek. A 3. napon elfelejtettem megtartani, mert akkor volt az ötlletelése a csapatdarabunknak. Az 5. napon nem jött senki, a 6. napon, pedig csoportos szabad rendi óra címszó alatt mindenki megtanulta a Nád a házam teteje kezdetű népdalperformanszt. A 9. napon pedig 2 embernek tartottam a zenei motivumairól szintén szabad rendi órát.

A 7. nap estéjén derült ki Druthielről, hogy ő nem is a jó oldalon áll, hanem ő az, akiben megtestesül Dol Goldur Fenyegetése, mert hogy ez volt az alcíme az idei tábornak. Egy olyan látványos és hiteles máguspárbajt láttunk, hogy utána csak annyit tudtunk mondani, hogy E!. 😀 Azt hiszem, hogy ennek a napnak az estéjén volt a dalnok rendnek a performansza, amiben a Hagyományörző Céh egyik versét zenésítettük, azaz improvizáltuk meg. A tapsból és az újra eléneklésből tekintve nagyon jó volt. 😀 itt szeretném megemlíteni azt, hogy majd minden este voltak különböző performanszok, számomra ebből vagy ezekből a legemlékezetesebbek a táncos céh/rend előadásai voltak. Andariel vezette őket és piszkosul jók voltak. 2 táncot adtak elő, az egyik egy Zombi tánc volt, a lenti zenére:

😀 😀 A másik pedig egy sokkal impozánsabb tánc volt erre:

Annyira jók voltak ezek, hogy többször is vissza lettek tapsolva, egyszerűen zseniális. Megemelem a képzeletbeli kalapomat és gratulálok. 🙂 /SÚ képei:/

A 8. napon Rózsa megkeresett és elmondta nekem, hogy amikor elment a miskolci vasútállomásra, kellett várni Eryék vonatára és addig olvasta a GYU-t. És abban van egy vers, amit Aragorn énekelt és neki erre eszébe jutott egy dallam és szeretné, hogy ha együtt mestervizsgáznánk majd a 9. napon. Meghallgattam az alapkoncepcióját és nagyon tetszett az, amit mondott meg ahogy énekelte és elindult az ötletelés, hogy vajon milyen furulyajátékot lehetne beletenni. Ekkor mondta Ring, hogy ő hozott egy alt furulyát és próbáljuk ki azon, mert az elég mély és nem lesz tőle disszonáns a darab. És valóban, nagyon jól hangzott együtt. Megmutattuk Angwennek és ő is azt mondta rá, hogy igen, és menjen, mert ez jó lesz, mert 3 koncepciónak kell megfelelnie (1. előadható legyen, 2. legyen benne kreatív munka és alkotás valamint a 3. illeszkedjen bele a tolkieni mitológiába. Így amikor erre próbáltunk nem mentünk el a Hadi Játékra, amin megjelent valamilyen árny és meghalt Baldor. Így este hát el kellett őt temetni, persze ez mind csak IN-ben volt. De annyira meghatóra sikerült, hogy többen megkönnyezték, pedig mindenki tudta, hogy csak IN-ben van az egész, de nagyon szomorú volt. Ekkor derült ki az is – kb. -, hogy sikerült a mestervizsgánk ezért részt kell vennünk egy beavatási szertartáson. Nos erről semmit sem mondhatok, mert azt mondta Ankalimon, hogy amit átéltünk az egy misztérium volt aminek a lényege a titoktartás.

A 9. napon osztották be a mi családunkat őrségbe, így nekem is ott kellett lennem. azt beszéltük meg, hogy1-ig leszünk és utána mindneki megy aludni, ám 0:55-kor beállított Áfi és Gillz, akik elmondták, hogy elvezetnek minket Skata barlangjába (itt meg kell említenem, hogy minden nép keresett valamilyen ereklyét, nekünk ez Skata nyaklánca volt, bár nem tudtuk, hogy milyen erőt tulajdonítunk neki, de abban biztosak voltunk, hogy valamilyen nagyon erős és hatalmas erőt rejt. Szóval ők ketten bekötötték a szemünket és elvezettek minket egy fás meg sáros területen keresztül a szövőházba. Előtte állt egy süket, vak, néma személy, akit valahogyan el kellett vinni az ajtóból. Meta találta ki…bár ő miért volt ott, mert nem is voltunk egy családba…na mindegy…hogy szimplán vigyük onnan el. A szövőházban csak egy gyertya égett, megfogtam és világítottam vele, és ott állt Szozsi fehér ruhában fehérre festve és a fogain fekete rúzs. Iszonyatos módon ijesztő volt. Brrrrr. Találtunk még itt több mécsest is, amire az volt ráírva, hogy ALKOSS!. Ring tanácsára mindenki elkezdett énekelni valamit és az improvizációnk levette Szozsiról az átkot, akiről kiderült, hogy az uzsorás – mert, hogy olyan is volt, Alew játszotta – régen eltűnt és meghalt felesége. Kiderült az uzsorás valódi neve is és az is, hogy keressük meg a faluban Anát, aki elhozza a kürt hangját. Ez elég tág leírás volt, de később valaki valamilyen módon megtalálta. Nem tudom, hogy hogyan ne is kérdezzétek! 🙂

A 10. napon azaz szombaton volt a vásár lezárása, tehát az IN-es zárás. Itt a népeknek dönteniük kellett arról, hogy kinek adják a kürtöt. A népek úgy döntöttek, hogy Gandalfnak a garabonciásnak adják ezt, mert ő bölcs és használja a legjobb belátása szerint. Erre a napra készült el a zászlónk is, amit Esgal, Idhren és Beni készített, a lovat a tetején pedig ugyancsak Beni faragta.
Ezen nap délutánján volt az, hogy mindenki ráírta a nevét egy lapra és körbement és mindenki ráírhatta a véleményét a másikról és ez nagyon jó volt, mert mindenki – ahogy én is – sok-sok pozitív dolgot kapott. Nem szeretném leírni, mert ezek nagyon személyes dolgok és ennek is a lényege a titoktartás. 😀 Ezen nap estéjén volt a nagy lakoma illetve a nagy buli. Körberaktunk egy fát asztalokkal és mindneki ott vacsizott és ez volt  – szvsz. – a legélvezetesebb esemény. Ezután vette kezdetét a buli. Kb. 3-ig voltam ott, nagyon jó volt. 😀

A 11. napon azaz vasárnap megtörtént a tábor OUT-os lezárása is, ahol Ankalimon – aki nem a (rövid) szavak embere 😛 – elmondott néhány ilyen statisztikai adatot és itt már elég biztos tudatot vert bennem az a dolog, hogy nekem szerveznem kell jövőre. 😀 Ahogy telt-múlt az idő elérkezett a nem várt délután 2 óra, amikor elkezdtünk felcuccolni a buszhoz. Borzasztó volt, mindneki sírt és öleltük egymást mert nagyon rossz érzés volt a búcsúzás. Folyamatosan csak az járt az eszembe, hogy mennyire fognak hiányozni azok a nagyon hosszú és nagyon jó beszélgetések Olostával, Rózsával, Lyonával, Rabynnal, Dodieeval, Narbbal és a többiekkel. Most visszagondolni is nagyon rossz, pedig nem sokára ismét találkozok egy részével, mert hát KÖMF-ös megbeszélés lesz. De hát, minden megy tovább…:)