Érdekes, hogy mindig is voltak olyan irodalmárok, költők, írók, akikkel szemben előítéleteim voltak, amelyek a legtöbb esetben beigazolódtak, de most nem így volt.
Karinthyról is azt gondoltam, hogy valami hátsóbb kategóriás író, úgy is, hogy tudtam az életét, munkásságát, alkotásainak egy részét olvastam is. De ez az elv most nem igazolódott be. Tudjátok, tegnap fejeztem be a Tanár úr kérem c. irodalmi karikatúra gyűjteményét és meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Nagyon frappáns, nagyon jópofa, szellemes, ironikus. Meg kell, hogy mondjam, nekem a kedvencem A véres fül titka c. paródia volt. Roppant módon komikus, ahogy pl. tudatni szeretné Watsonnal, hogy a szomszéd utca sarkáról menjen oda hozzá, persze ezt egy sürgönnyel tenné meg amelyet először Pekingbe elküld, hogy onnan sürgönyözzenek Kamcsatkán keresztül, hogy a szomszéd utca sarkáról jöjjön oda hozzá a társa, hogy nehogy valami megsejtsen a gaz Stapleton. Persze a terve meghiúsul. 
