Archive for 2010. július 18. vasárnap

Éjszakai gondolatok

Érdekes dolog, hogy egy ezetés alatt mennyi mindenen gondolkodhat az ember és azzal, hogy most már ez megadatott nekem. Ahogy jöttem haza Dunaföldvárról, azon gondolkodtam, hogy mennyire meglepő az, hogy az ember mennyire tud kötődni bizonyos dolgokhoz, tárgyakhoz, amik valamilyen formában másokhoz is kötődnek. Lehet ez egy egyszerű utca, egy tér, egy kávézó, egy terem vagy egy dallam, sőt még egy név is.
Azon is gondolkodtam, hogy azok az emberek akikben megbízom, akiket kedvelek, szeretek, akiket megbecsülök, hogyan értékelhetnek egy negatív recenziót, még ha csak jószándék is áll mögötte. Vajon bántó lehet? Vajon mit gondolhatnak?
És még egy dolgon gondolkodtam, azon, hogy mennyire mások az emberek, mint aminek mutatják magukat és mennyire kicsinyesek vagyunk, hogy megbízunk olyan emberekben is, akik nem szolgálnak rá.

A születésnapi dömping és az óravázlat esete

Megint eltelt néhány nap és ismét egy újabb blogbejegyzés. Az elmúlt napok abban a tevékenységben teltek el, hogy készülök a tábroba. Mivel idén különösen keltás lesz a keretjáték, ezért vinni fogom magammal Fülöpöt a furulyát.
Rendeződtek a dolgaim és igen, az idei táborban szabad rendi órát fogok vezetni és ez tök jó és köszönöm a lehetőséget. DE!, meg kell írnom az óravázlatot, az eszközigényemet, a létszámkeretet és egy motivációs levelet. Ez a kevésbé jó része, mivel adminisztráció, de hát amint tudjátok rólam én mindig is szerettem az ilyen munkákat, szóval ezzel nem lesz probléma. Ja és ezen kívül kell készítenem egy plakátot is, azzal lesznek problémáim és azt meg kell csinálnom szerdáig és el kell küldeni.
A mai nap eljöttünk Dunaföldvárra – most is itt vagyok 🙂 – ahol megünnepeljük/megünnepeltük a Móni – július 12. -, a Zoli – július 15. -, és a Zsófi – július 17. – születésnapját. Már hétfőn beszereztem az ajándékokat. A Móni 2 db mondókás könyvet kapott, amit tud majd mondani, mesélni a Zsófinak. A Zoli egy extra puha macit kapott – nyugalom, tudom, hogy 34 éves, de van egy hatalmas maci gyűjteménye és mindig nagyon testhezálló egy ilyen ajándék. A Zsófi pedig egy dinoszaurusz ruhába öltözött plüss Micimackót kapott, nagyon is aranyos. Pluszban jó volt, hogy én vezettem el idáig és über-király volt. Röviden ennyi, megyek megírom az óravázlatot, mert így soha nem fogok vele végezni.

A mocsár

Az elmúlt két napban azon gondolkodtam, hogy milyen baromi gyorsan telik az idő. Nem rég ért véget a 2009-es MTTNNYT és lám, jövő héten csütörtörtökön már kezdődik az idei 2010-es. Nem rég ért véget a KÖMF és basszus, most írták ki a pályázatot a szervezésére. Vagy az idő rohanása csak engem döbbent meg ennyire? Nem is olyan régen kezdtem az első osztályt és basszus, most kezdem a 12-et.
Az elmúlt évek valahogyan, valami folytán rádöbbentettek arra, hogy az embert akárhány ember, barát, barátnő, lelkitárs, kolléga, szervezőpartnerek, főszervezőpartnerek, pályatársak, kortársak, művészek, alkotók, zongoristák :), értelmiségiek, segítő kezet nyújtó emberek vehetik körül, azért, mégis csak és kizárólag egy emberben bízhat. Csak egy ember az, akivel megbeszélheti a problémáit, önmaga. Úgy gondolom, hogy mindenkinek el kellene jutni ide – no, nem mintha most én mennyire jó lennék, mert ehhez is ilyen sok idő kellett – hogy csak önmagában bízhat és a nehéz helyzetekben is csak önmagára számthat, a többi csak segítő-elnyomó mocsár.

Tündérkert-Erdély-M.Zs.

Mostanában – tekintve, hogy nyári szünet van – több időm van arra, hogy blogoljak, hogy valami modern szójárással éljek.
Elkezdtem egy új kötelezőt olvasni, mégpedig Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetét a Tündérkertet. Emlékszem, hogy amikor ezt korábban el kezdtem olvasni, akkor nem annyira tetszett valószínúleg azért mert nem volt rá elég időm, hogy normálisan belemerüljek a móriczi világba, de most, hogy több időm van rá nagyon megtetszett. Már a 3. fejezetnél tartok és nagyon izgalmas, ha lehet ezt mondani. Ajánlom ezt a regényt nyelvi szaklektorunknak, aki ezt nem olvasta el, nem olvasta végig, de úgy gondolom, hogy érdemes.
Mint azt tudjátok, a Sanyi befejezte az operatőri, vagy magyar eredetű szóval mondva kameramen-i képzést. Megnéztük a filmjét, nos, nagyon patetikus lett, de hát, nem rendezőnek készül, hanem operatőrnek. Az amatőr színészességemért kaptam tőlük egy könyvet, mégpedig Agatha Christie, Halál a felhők között c. könyvét. Ez az első Poirot regényem. Azt azért tudni kell rólam, hogy megrögzött Miss Marple-fan vagyok – aki Agatha Christie mellett idén ünnepelte, “születésének” 80.évfordulóját-.

A gaz Stapleton és egyéb ármányságok

Érdekes, hogy mindig is voltak olyan irodalmárok, költők, írók, akikkel szemben előítéleteim voltak, amelyek a legtöbb esetben beigazolódtak, de most nem így volt.
Karinthyról is azt gondoltam, hogy valami hátsóbb kategóriás író, úgy is, hogy tudtam az életét, munkásságát, alkotásainak egy részét olvastam is. De ez az elv most nem igazolódott be. Tudjátok, tegnap fejeztem be a Tanár úr kérem c. irodalmi karikatúra gyűjteményét és meg kell mondanom, hogy kellemesen csalódtam. Nagyon frappáns, nagyon jópofa, szellemes, ironikus. Meg kell, hogy mondjam, nekem a kedvencem A véres fül titka c. paródia volt. Roppant módon komikus, ahogy pl. tudatni szeretné Watsonnal, hogy a szomszéd utca sarkáról menjen oda hozzá, persze ezt egy sürgönnyel tenné meg amelyet először Pekingbe elküld, hogy onnan sürgönyözzenek Kamcsatkán keresztül, hogy a szomszéd utca sarkáról jöjjön oda hozzá a társa, hogy nehogy valami megsejtsen a gaz Stapleton. Persze a terve meghiúsul. 😉

Bizakodóan várom…

A mai nap egy abszolút különleges nap volt. Na nem azért mert voltam valahol, épp ellenkezőleg, azért mert itthon voltam. Az ideit sem tudom, hogy mikor volt utoljára olyan, hogy ki sem tettem a lábamat a házból és azt csináltam amit szeretnék. A mai napon rengeteget olvastam, mégpedig Karinthy Frigyes, Tanár úr kérem c. művét. Tudjátok a 11. év során 5 olyan kötelező volt, amit nem fejeztem be. Vagy azért mert nem volt rá időm, vagy azért mert nem annyira volt izgalmas, vagy azért mert nem akartam elolvasni. Tudjátok, az elmúlt napokban megint beleástam magam a felvételi eljárásba és, hogy őszinte legyek, kicsit megijedtem, hogy nem fognak felvenni a magyar szakra, ezért most mindent megteszek, hogy ezt elkerüljük. Először is befejeztem Kosztolányi Dezső, Édes Anna c. regényét. Döbbenet, hogy a legvégén Anna, akitől nem is várnák megöli a gazdáit, de, hogy őszinte legyek, jogosnak érzem/éreztem.
Még 4 novella van vissza a fentebb említett műből, tehát azt is nem sokára be fogom fejezni. Ezeken kívül van még Móricz Zsigmond, Úri muri c. regénye, valamint az Erdély-trilógiából a Tündérkert. És végül, de nem utolsó sorban nyelvi szaklektorunk kedvenc könyve F. M. Dosztojevszkij, Bűn és bűnhődés. Az első könyvből vissza van még úgy 26 fejezet (nem, nem az egész, mert az egész 31 fejezet). A másodikból 470 oldal (508 oldalas összesen) és az utolsóból  536 oldal (összesen 646 oldalas). Ezeket be kellene fejezni legkésőbb augusztus 1-ig, mert akkor fogom elkezdeni azokat a kötelezőket, amiket már Csöpi néni adott fel. Tényleg, nem is mondtam, hogy mik ezek, hát akkor íme:
1. B. Brecht: Kurázsi mama és gyermekei
2. T. Mann: Mario és a varázsló
3. M. A. Bulgakov: A Mester és Margarita
4. A. Camus: A pestis
5. F. Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása
6. S. Beckett: Godot-ra várva
7. G. G. Macquez: Száz év magány
8. Illyés Gyula: Puszták népe
9. Németh László: Iszony
10. Déry Tibor. Niki
11. Ottlik Géza: Iskola a határon
12. Márai Sándor: Egy polgár vallomásai
13. Esterházy Péter: Fuharosok
14. Örkény István: Tóték
15. Kertész Imre: Sorstalanság
16-17-18: Majd decemberben fog kiderülni, amikor is nyilvánosságra kerülnek az emelt szintű érettségi szóbeli tételei.
Már csak néhány nincs meg a kötelezőkből asszem a 8-as, meg a 6-os, szóval, augusztustól teljes gőzzel olvasunk. + Idén lesz 5. éve, hogy szeptemberben elolvasok egy Agatha Christie-könyvet, ami idén a Nemezis lesz. Még az utolsó júniusi órán azt mondta Lovas tanár úr, hogy szokott lenni, Agatha Christie kötelező, szóval…bizakodóan várom a 12-et.

Gondolatok egy mandulavirágról

Érdekes az, hogy amikor az ember el van havazva a munkájával, akkor nem nagyon jut arra ideje, hogy a saját lelki világát átgondolja, rendbe rakja. Azt hiszem, hogy a nyári szünet épp egy ilyen periódus, amikor az ember végig gondolhatja az életét. Bizonyára ezek nagy szavaknak tűnhetnek így 17 évesen, de nem azok. Ilyenkor eszembe jut a volt osztályfőnökünk – Udvardi tanárnő – mondata, hogy nem mindegy, hogy még 4 év vagy már csak 4 év. Ha volt valami amiben egyet értek Vele, akkor ez az. 12-es vagyok. Akárhogyan is nézzük már csak 1 év és egyetemre fogok menni. Borzasztónak tűnik, hogy mennyire múlik az idő, mennyire hamar felnövünk. Nem? A leghihetetlenebb az egészben az, hogy vannak olyan emberi kapcsolatok, amiktől legszívesebben megszabadulnánk, de bizonyos vagyok abban, hogy amikor eljön a búcsúzás ideje, akkor nagyon rossz lesz.
Tudjátok, Dórival való beszélgetéseink során valahogy mindig kilyukadunk arra a témára, hogy mennyiben lesz más a Vasvári utáni időszak? Mennyiben fogunk megváltozni? És vajon mik azok a dolgok, amelyek változatlanul megmaradnak? Ez mindig egy érdekes kérdéskör. Magamra vonatkoztatva csak azt tudom elmondani, hogy mindig is hiányoztak az életemből azok a kötetlen, de mégis szoros baráti beszélgetések, programok, együttlétek. Most amikor voltunk szerdán moziban arra jutottam/jutottunk, hogy mindenki el van havazva a problémáival és nem nagyon jut egymásra időnk, és lehet, hogy a felszínen ezt nem is igényeljük. Viszont azzal tisztában vagyunk, hogy legbelül mennyire lételemünk egy-egy ilyen “kitárulkozás”.
Bizakodóan tekintek a megmaradt 1 év felé, bízom abban, hogy a barátok/barátaim megtalálják egymást és ő bennük is tudatosul ez. Valamint nemcsak a jövő évre, hanem az egyetemi időszakra is így nézek, remélem, hogy szorosabban együtt lehetek az MTT tagokkal, tekintve, hogy a távolság már – remélhetőleg – nem lesz akkora úr/űr.”…Be jó volna így élni…

B. A. maturandusnak…

Az elmúlt napokban azért nem írtam  új bejegyzést, mert nem volt nagyon rá időm. Tudjátok, szerdán elutaztam Budapestre. Az utazás napján Ibolyával elmentünk a Metróba és a Tescoba, ahol megvettük az MTT Születésnap kajáinak az alapanyagait. Mivel már van jogsim, ezért én vezethttem a boltból haza és az kúlság volt. Ibolyáék kocsija csak úgy repül és nagyon jó érzés vezetni.
Másnap, tehát csütörtökön reggel 6 órakor keltünk mármint Ibolya, Dani és én, mert felvettük a Zitát a Lehel téren és elmentünk Bécsbe. Pontosítok Pandorfba, ahol  – bocsánat, nem is mondtam ez egy bevásárló túra napja – bementünk a Lego, S. Oliver – itt vettem 2 lila pólót, meg egy csíkos pulcsit, ami Ibolya szerint nagy bátorságra vall, de mikor később látta, már nem volt vele probléma – Mexx – itt egy nagyon art pulcsit vettem, de roppant jól néz ki a lila pólóval, szóval 😀 – Lindt, -Ibolyáéknak Triumph – Tommy Hilfiger, Mustang – itt egy farmert vettem – szóval egy csomó ilyen outletbe. Ezután – mivel ez egy 6 órás program volt – átmentünk a bécsi Shopping City-be. kezdünk egy kb. Tesco méretű cipőbolttal, majd jött a többi. Aki még nem járt volna itt, annak tudnia kell, hogy ebben a monumentális épületben van egy IKEA és egy Interspar is, meg ki tudja még, hogy mi más. Próbáltam keresni egy piros Converset és akkor kerek lett volna a bevásárlás, de ugyan annyi mint itt Székesfehérváron. A bevásárlás után elindultunk hazafelé és miután a Zitát letettük, én vezethettem, megint :D, öröm és bódottá.
Pénteken olyan 10 óra körül keltem fel, és rohantam a raktárba, mert Nádával elvittük az MTT Születésnap kellékeit Ádámhoz, majd visszementünk és elkezdtük sütni a tortákat a rendezvényre. Náda egy banános tortát késztett én pedig egy csokisat, az alábbi képeket köszönjük Meliannak.:

Tulajdonképpen a torta készítését Ibolya és Zoli segítették, mert voltak nehéz pillanatok. Minden jelentkezőt odarendeltünk 6 órára, persze mi fél órát késtünk, de ahogy megérkeztünk, a kezünkbe vettük az iránytást és kezdőhetetta rendezvény. Először is a paprikás krumplit készítését vezényeltem le, miután elkészült már egy 12 fős társaság verbuválódott össze.
Az est tetőpontján/tetőpontjaként minden kedves résztvevő kapott egyet a Náda által készített nyakláncot, amiről most nem tudok képet belinkelni, de nagyon különlegesek lettek. A rendezvény kb. hajnali 1-2 óráig tartott amiután indultunk hazafelé.
Szombaton volt a Civilek Éjszakája, amire 3-ra mentem a FÉSZEK-be, ahonnan Olosta és Gandalf elvittük a Művészeti Pályázat kiállításait a Paulay Ede utcába. Feldíszítettük a termeinket és 5 órára már egy szép társaság gyűlt össze. Sajnos csak 3 külsős jött el, de úgy gondolom, hogy ez a rendezvény PR hibája. Tulajdonképpen 6 órakor Rózsa beinvitálta az embereket egy dalnok rendi foglalkozásra, amit én tartottam. Úgy gondoltam, hogy a közös tanulás érdekében MTT-s és Tolkien dalokat hozok tanítani/tanulni. Számomra is meglepő volt az a jókedv, amit tapasztaltam a foglalkozás alatt, még Felagund is bejött, hogy csendesebben, aminek, bocs, de örültem. Kis kitérő, de már a LEP-en is meglepődtem, hogy ilyen jó hangulatúak a rendvezetéseim és, most nem egóból mondom, de most is teljesen meglepődtem, mert egy kicsit mindig tartok tőle, mármint a rendvezetéstől, de amikor már elkezdőik, akkor van valami ami magával ragadja az embert és ez annyira jó. 🙂 Tök szívesen tartanék máskor is ilyen rendvezetést, csak amíg nem töltöm be a 18-at, addig nem vezethetek komolyabb rendezvényen komolyabb rendeket. Ahogy telt-múlt az idő, az emberek egyre jobban fogyogattak, végül Kincső, Melian, Gandalf és én maradtunk. Szépen elpakoltunk és elindultam hazafelé. Kb. éjfél volt, mire hazaértem. Ibolya azt mondta, hogy nézzünk meg egy filmet, aminek az volt a címe, hogy Ébredések, ez egy Robin Williams-es film. Nos, érdekes volt, akik tudják a pontozásilistámat, azok tudják, hogy ha azt mondom, hogy 4-es, az mit jelent. A film után Zoli, Ibolya és én elkezdtünk beszélgetni, fél 4-kor Zoli lement ß-ba, és folytattuk tovább a beszélgetést. Vicces volt, mert tulajdonképpen végig beszélgettük az egész éjszakát és 11 körül elkezdtünk paprikás krumplit készíteni. A vicces az volt a dologban, hogy nagyon sok témáról beszélgettünk és nekem valahogy mindig is hiányoztak ezek a “meghitt” eszmecserék, a szó legszorosabb értelmében. És nagyon jó volt és köszönöm 🙂
A dolog legkomikusabb része, hogy vasárnap pedig ugyanez történt, csak a Zolival, jólehet, hogy nem 12 órás beszélgetés volt, csak 4-5 de akkor is. 🙂
Hétfőn Ibolya, Dani és én elindultunk Székesfehérvárra. Megint én vezethettem, hát… egy élmény volt, imádok vezetni. 😀
Szerdán a Bunny, Other Bunny és Niki elmentünk megnézni az Eclipset. Hát…végül is jó volt, persze már biztosan lettek volna olyan emberek, akik teljesen készek lettek volna, de mi nem ilyenek voltunk. A film után, mivel K. Bunnyval már úgyis olyan talkative-s hangulatban voltunk, ezért még utána vagy 1-1.5 órát beszélgettünk, és nagyon jó volt és rájöttem arra, hogy nekem borzasztóan hiányoznak az életemből ezek a beszélgetések, pedig szerintem ezek annyira fontosak lennének, és nem kell megváltani a világot ilyenkor, hanem szerintem mind a 2 fél felszabadul és tud beszélgetni olyanokról is, amiről amúgy nem.
Mostanában észrevettem magamon azt, hogy mennyire szükségem van ezekre a beszélgetésekre, mert akkor tudok igazán jól produkálni. Pl., ilyen az ének érettségim is. Előtte sokat beszélgettem az osztálytársaimmal és 50/50 pontos szóbelim lett az írásbelim pedig 95/100. Összesen 145 pont a 150-ből tehát 96 %=96 pont. Ja, és a hibátlan szóbelimért kaptam egy kék dícséretet amire az volt ráírva – szerintem borzasztóan öregít-, hogy “Besse Attila MATURANDUSNAK”. Szörnyű volt ezt így látni, de azt mondta a Zsuzsa néni, hogy ebből a tárgyból megértem. REMEK!