Archive for 2010. április 28. szerda

Amikor is két fejem nőtt…

Tegnap voltunk gyárlátogatáson Pakson. Minden évben ez egyfajta kötelessége a 11-es osztályoknak és őszintén megvallva kicsit tartózkodtam tőle. Illetve nem csak a gyárlátogatástól, hanem attól is, amikor ezt a “modern fizikát” vettük Kati nénivel. Az elmúlt 3 hónapban minden ilyen sugárzásos órán folyamatos hányinegerem volt, ahogy meghallottam azt a szót, hogy Paks, vagy urán, vagy sugárzás, cagy atomkatasztrófa.
A buszunk 6:45-kor indult a vasútállomás mellől. Az út olyan hosszúnak tűnt, de nem volt haszontalan. Megcsináltam egy érettségi sort énekből (mivel május 17-én lesz az írásbeli) esszé és zenefelismerés nélkül. 93 %-os lett, ami szerintem nem annyira jó, mert ha ehhez még hozzá jön a 30 pontos esszé és a 24 pontos zenefelismerés, akkor az gáz.
Pakson végighallgattunk egy 1 órás előadást az atomműről, meg arról, hogy beleengedik a Dunába az atomerőmű egyes elhasznált anyagait…fincsi…. Az előadás után kaptunk egy piros színű tűzoltósisakot – csak, hogy el tudjátok képzelni – és felmentünk…nem tudom, de jó magasra, ahonnan megnéztük az atomerőműt, mármint fentről.Borzasztóan meleg volt bent és nem is voltunk bent sokáig.
A reaktor látogatás után Fadd-Domboriba vezetett az utunk, ahol megnéztük a Duna egyik holtágát, ami – a budapesti Dunához képest – lényegesen tisztább volt. leültünk, levegőztünk és pihengélődtünk a Duna-parton, ahol búbánatot őrölnek a malom…khm…bocsánat, ének fakultávió. Szóval…nagyon jó volt.
A relax rész után továbbmentünk Szekszárdra, ahol is “a bölcsészek kiélhették magukat” (M. Sz. M. ofő), mert megnéztük a Babits-emlékházat. Annyira szép volt és annyira megfogott a háznak a hangulata, hogy muszáj volt vennem egy Babits Mihály-bögrét, a gyűjteménybe. Dórival megnéztünk minden egyes képet és meghallgatutk, ahogy Babits elmondja az Esti kérdés illetve a Cigány a siralomházban c. versét és folyamatosan olyan érzésünk volt, mintha énekelne, abszolút megfogott minket.
A Babits-ház után Viki, Other Viki, Bunny, Dóri meg én beültünk egy kávézóba, ahol írkávét rendeltem és elkérték a személyi igazolványomat. Teljes döbbenet volt…meg persze én is ledöbbentem, mint kiderült, volt benne titkos összetevő is, azért 😀 . A kávézás és fagyizás után, mivel a másik klikk vernyákolt, hazamentünk, és nem mentünk be Dégre, ahol a zongoraverseny szokott lenni. Botrány…
Az úton hazafelé annyira elkezdett fájni a fejem, hogy megszólalt a Viki, hogy hát…az atomerőmű hatása, kinő egy második fejed, az nem baj, nem baaaaj :D.

Tavaszköszöntő izé bigyó

Most már csak 1 nappal vagyok elmaradva az eseményekhez képest. Tegnap rendezte meg a Teleki a tradícionális tavaszköszöntő műsorát, ez kb. megfelel a vasváris művészeti bemutatónak. Szokás szerint itt is a szervezés a tetőfokára hágott, amikor a kórust kiengedték a színpadra, még mielőtt elkezdődött volna a műsor. Nem nagyon lepődtem meg rajta, mivel tavaly meg beengedték a közönséget a főpróbára…:D
Ádámmal Rachmaninovtól az Olasz polkát játszottuk a fantasztikus zongorán a KÖFÉM művelődési házban. 🙂 Egy élmén volt.

Diáknapok 2010 Dunaújváros

A Diáknapok számomra mindig is egy megfoghatatlan verseny, mivel oké, hogy művészeti, de se nem zongora, se nem kórus, hanem olyan vegyes. Ezért is ad mindig egy különlegesebb érzést, mint egy balassagyarmati verseny.
Reggel ó órakor keltem, és egy kis szöszmötölés, meg egy reggeli müzlikakaóval elindultunk apával a vasútra, ahol már egy népes társaság gyülekezett Andrea nénivel, Kisteleki tanárnővel, Juhász Lívia tanárnővel, Tóth Andrea tanárnővel és Spanio Tania tanárnővel együtt. 2 busszal mentünk melyek 7 óra után pár perccel el is indultak Dunaújváros felé. Az út odafelé borzasztóan hosszúnak tűnt, de hát nagy nehezen odaértünk, pontosabban a Lorántffy kollégiumhoz. Egy gyors becuccolás után elindultunk a Széchenyi Gimnáziumba a kórussal, mivel hogy ott rendezték meg a szólóének és kamarakórus kategóriát. Egy alapos, kb 30 perces beéneklés után felmentünk a színpadra, illetve a kórus a színpadra, én a zongorához (gy.k. mi voltunk az elsők). Az első darabunk valami cseh vagy lengyel, szerintem kortárs zeneszerzőtől volt a My secret love song c. dal. Ez egy tenor-basszus szólóval indul és mikor eljátszottam azt a 4 ütemes bevezetőt, teljesen váratlanul ért, hogy milyen hangerővel éneklik, mivel a mi kórusunknál mindig is probléma volt az erőteljesen való éneklés és valahogyan mindig olyan vérszegénynek tűnt. De most nem olyan orkán erejű hangja volt, hogy teljesen le voltam döbbenve. Emiatt a kezemből hirtelen kiment az összes vér és egyszerűen remegni kezdett, ami miatt majdnem leesett a kotta, de valami lélekjelenlétből adódóan tudtam játszani is, meg még a kottát is visszatoltam a helyére.
A második darab Bárdos Lajos, Tiszai dallamok volt, amely mint tudjuk egy kíséret nélküli kórusmű. Ennek is olyan kirobbanó ereje volt, hogy az döbbenet.
A harmadik darabra megint visszaültem, mivel ez volt Karai Józseftől a Hív a messzeség. Véleményem szerint ez a darab volt az, ami rátette az i-re a pontot. Akkora vastapsot kaptunk, hogy…nagyon nagyot. 😀
Ezután következett az a hosszú várás, amíg eljutottunk a 17. műsorszámhoz, ami a mi kamarakórusunk volt. Két darabot énekeltünk, de olyan…nem tudom, valahogy nekem kevésnek tűnt, de hát, azt gondoltuk, hogy majd kiderül.
A szereplés után átmentünk a Sándor Frigyes zeneiskolában, mivel ott volt a szólóhangszer és kamarazenekar kategória. Ádám már várt rám, elsőként a saját, szóló darabomat játszottam el, ami Bartók Bélától volt a VI. tánc bolgár ritmusban. Bementem, bemondtam a sorszámomat, meg azt, hogy mit játszom, majd leültem és átgondoltam mindent. (Azon a napon reggel amikor felkeltem, éppen akkor jött fel a Nap és Ági néni előtte azt mondta, hogy úgy képzeljem el azt a darabot, mint egy vibráló napfelkeltét, ezért felhúztam a földszinten a redőnyöket és elkezdtem játszani. A zongorán visszatükröződött a felkelő Nap mély narancssárga fénye és folyamatosan futkosott a hátamon hideg, ergó jó volt). Miközben játszottam már nem is a közönség, a zsűri vagy a berendezés volt a szemem előtt, hanem az a kép, amikor kel fel a nap és ilyen mély, izzó színe van. És ahogy megy és megy és megy az a crescendo és a végére az a tiszta E-Dúr akkord és az egész felhangrendszere, egyszerűen hátborzongató. Visszatérve a zongorára…befejeztem meghajoltam, kimentem és az a maroknyi, kb. 20 fős tömeg akkor vastapsot csinált, hogy az döbbenet volt, így visszamentem még egyszer meghajolni.
Ezután következett Ádámmal a négykezesünk, Rachmaninov: Olasz polka, ami nem kapott akkora tapsot, mint amit vártam, mint az enyém, mint a Bartók.
A szereplés után visszamentem a koleszbe, ahol neki láttam az Úri murinak…kevés sikerrel. 16:45-re visszamentem a Kortárs Művészeti Intézetbe, ahol értékelték a képző-és iparművészeti és az írók, költők kategóriát. Tulajdonképpen üres beszéd volt a köbön. Ahogy véget ért az értékelés elindultam vissza a koleszbe, ahol megtaláltuk Barbival az egyetlen egy nyitva levő pékséget. Átéreztem, hogy mit érezhettek a mózesi népek. Miután visszaértem a koleszbe, leültem dumálni a Beával meg a Lillával. lassacskán visszaszállingóztak az emberek és 8 óra után pár perccel megcsörrent a Barbi telefonja…eredményhirdetés…Mindenki köré csoportosult és hallgattuk, ahogy mondja: ” A kórus aranyat kapott, a fiú tercett aranyat kapott, a kamarakórus ezüstöt kapott, a két-három versmondó aranyat kapott.” Mögöttem nagy sikoltozások én meg még mindig várom a saját eredményemet. Amikor is azt mondta a Barbi, hogy kategóriadíjas lettem…Mondom neki, hogy áhhhh kizárt, mire ő, de igen, most mondták be, hogy a Bartók darabbal. 😀 😀 😀 😀 😀 Egyszerűen nem akartam elhinni. Felhívtam anyát, Ági nénit, meg Majorné tanárnőt és mindenki nagyon nagy örömmel fogadta és. 😀 😀 nagyon örültem neki. Ezután nagy-nagy esti ünneplés kezdődött.

Másnap miután összepakoltunk és elhagytuk a szállást, elmentünk a Bartók Béla Kamaraszínházba, ahol is a gála volt. Naívan felültem az utolsó sorba, amikor a Juhász Zsófi ( a székesfehérvári MMK igazgatója) beleszólt a mikrofonba, hogy várnak lent a 3. sorban, ahol az első székre ki volt írva “Besse Attila részére fent tartva”…nem semmi…mi? 😀 A gálán levő műsorok, miután lementek, következett a díjátadó. A közönségdíjjal kezdték, ahol a Vasvári nagykórusa és az egyik versmondó srác közönségdíjas lett. Az ajándékot, mivel én voltam a legközelebb nekem kellett átvennem, és beálltam a csomó fejes, képviselő és politikai személy mellé a félkörbe.
Mikor a 6. kategóriához érkeztünk, elszorult a gyomrom, és kezdődött, a katarzis. 😀 “6. kategória, szólóhangszer és kamarazenekar kategóriában a kategória díjat kapja, a Vasvári Pál Gimnáziumból Besse Attila. Műsora Batók Béla, VI. tánc bolgár ritmusban. Felkészítő tanára: Peresztegi Nagy Istvánné. 🙂 😀 😀 😀 A díjat átadja, Dr. Balogh Ibolya a Fejér megyei közgyűlés elnöke. A díszoklevél mellé a Fejér megyei közgyűlés díját is megkapja, egy 15.000 Ft-os Media Markt ajándékkártyát. Odamentem a díjátadóhoz és az az érzés egyszerűen leírhatatlan. És az a vastaps, ami akkor szólt. 🙂 Nincs rá más jó szó: LEÍRHATATLAN!!!

TLV Budapest FÉSZEK 2010

Tudom, tudom…kicsit gáz, hogy lassan 1 hét eltelt és még mindig nem írtam semmit, de hát…el voltam merülve a vezetésbe.
Pénteken kezdődött az egész, amikor Kincső, Meta, Encsi, Estel, SÚ és én elmentünk a FÉSZEK-be, hogy előkészítsük a terepet a szombati TLV-nek. Raktunk fel zászlókat, meg pajzsokat meg egyéb dekor dolgokat. Miközben díszítettünk, megállapítottam, hogy azaz épület egyszerűen gyönyörű…evidencia, hogy ott szeretnék élni.

Kb. 9-re visszaértem Ibolyáékhoz, ahol ugyebár az éjszakát töltöttem. 😉
Mivel csak elég későn tudtam lefeküdni, ezért kitaláltam, hogy hát, ha elalszom, akkor elalszom, de úgy tűnik, hogy a lelkiismeret ébresztő órája felébresztett, mivel már 6:30-kor fent voltam, így egy reggeli fürdés meg egy bögre tea után felültem a kék metróra és elindultam a Kálvin tér felé. Ahogy közeledtem az épület szolgálati bejáratához, már ott álldogált Kincső, Patiszon, Náda, Koppány ööö…Te, kinek nevét még mindig nem tudom, de A betűvel kezdődik és nem Alew – mivel ő később jött -.
Miután mégegyszer körbejártuk az egészet, Nádával és Koppánnyal elmentünk kaját átvenni – ez volt az egyik feladatuk- annyira dekoratív ételeket készítettek, hogy már a látvánnyal el lehetett telni. 😀
Miután ez megtörtént, jött az egésznek a megnyitója és úgy ültünk ott az asztaloknál, mintha a Kilenc c. film MTT-s változatában lennénk.

A megnyitó után elkezdődtek a feladatok. Mirivel az activity és tabu állomást vezettük és meg kell, hogy mondjam, nagyon élveztem. 12 pontot oszthattunk szét a csapatok között és tényleg nagyon ügyesek voltak. Bár, még nem tudom pontosra a statisztikát, de biztos, hogy jobb lett az átlagom, mint 2 éve, amikor az 5 pontból 1.2 volt az átlagom. 😀 Zárójelben megjegyzem, hogy ilyenkor értékelem azt, hogy mennyire hamar öregszem…tudni illik, 2 éve még Nádát meg Mirit is pontoztam ezen a versenyen, most meg együtt csináltuk, azért ez durva.
Miután lement a 2 blokkban a 12-12 csapat, felvonultunk a Palotaterembe, ahol Esgallal és Nyüfivel csináltuk az okleveleket. Nyüfi írta, de valami csodaszépen, és, borzasztóan tetszett. 🙂 🙂 Megígérte, hogy majd táborban készít nekem egy, az oklevélírásban nyújtott segítségemért, oklevelet. Köszönöm, köszönöm, oh, köszönöm. 🙂
Miután elkészültek ezek a csodák, Kincsővel csoportosítottuk a díjakat, és megengedte azt, hogy én adogassam az Ő és Ádám kezébe a díjakat, olyan…jó érzés volt. 🙂
A díjátadás után, és persze az ölelkezések és a liftezés után is, visszametróztam Ibolyáékhoz, ahol a Zolival Family Guy maratont tartottunk. 😀 Egy élmény volt. 😀

Egy szó mint száz, nagyon jó volt a TLV, és köszönöm itt is Kincsőnek, hogy segíthettem és hogy megszervezte. 🙂 🙂

Lentebb a győztes csapat látható, a 4 db Egy Gyűrűvel. 😀

Még annyit szeretnék mondani, hogy ezúton is köszönöm Metának, hogy felhasználhattam a képeit és remélem, hogy nem probléma. 🙂