Archive for 2009. november 12. csütörtök

GKGSZ

Sokan vannak olyanok az ismerőseim közül, akik azt mondják, hogy ha valamilyen muszájból kötelező dolgot meg kell tenniük, ahhoz nem kell olyan lelki erő, mint egyébként.  Ezt én nem így látom.
A történet kedden német órán kezdődött, amikor a tanárnő megkérdezte, hogy a ti osztálytársatok édesanyja hunyt el? Természetesen először mindenki teljesen ledöbbent, hogy miről van szó, de később elmesélte a történetet. A következő órára mentünk, és én, mint jó osztálytárs elmondtam a magyar faktosoknak, hogy hallották-e, na már most ebből a lendületből elindulva az egyik osztálytársam rohant az osztályfőnökünkhöz, hogy mi az, hogy ő ilyet elmond nekünk. És sajnos innen indult el az egész.
Nem is szeretném tovább folytatni a történet szálát, mivel úgy érzem, hogy ezt nektek nem kell tudnotok. Elég az hozzá, hogy minden közösségben vannak ún. konfliktusgerjesztők és szarkeverők, akik ha hallanak valamit, vagy tudnak valamiről, azt egy másik közösségnek, másmilyen formában adják elő.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy rohadtul nem úgy adják vissza ezeket a dolgokat az osztályfőnökünknek, mint ahogyan azt kellene, és a leggusztustalanabb mindegyikükben, hogy alaptalanul vádaskodnak. Utána meg ha valaki szól nekik, teljesen fel vannak háborodva azon, hogy őőők??? Őőőőőkkkk sohhhha. Hát hogyne.
A legviccesebb az egészben pedig az, hogy olyanok folynak bele ezekbe, akiknek rohadtul nincsen hozzá semmi közük, és egy ilyen undorítóan gusztustalan, felesleges képmutatást csinálnak, pedig közben őket ez egyáltalán nem érdekli. A saját részemről csak azt tudom mondani, hogy együtt érezek velük, és borzasztóan sajnálom őket, de ennyi. Nem fogok ezért hetekig feketét hordani, nem fogok ezért depresszióba esni, ugyan már, kérem szépen, az nem az én reszortom, azt majd megcsinálják a gerinctelen konfliktusgerjesztők és szarkeverők.