Archive for 2009. november 25. szerda

Nine

Tudom, hogy még van pár hónap az Oscar-díj átadásáig, de már kezdem latolgatni, hogy miket fognak jelölni. Nem tudom, hogy tudjátok-e, de tegnap volt a bemutatója a Nine c. filmnek az USA-ban. Nagyon-nagyon remélem, hogy be fog kerülni ez a jelöltek közé, mert (ritkán mondok ilyet) de piszkosul jó a trailer-e. Egyszerűen érdemes megnézni, mert valami zseniális. A történet az az, hogy van egy Guido Contini nevű olasz nagy sikernek örvendő filmrendező, akit mellesleg az Oscar-díjas Daniel Day-Lewis alakít. Feszült életében 9 nő játszik fontos szerepet, pl. a felesége Luisa Contini(akit az Oscar-díjas Marion Cotillard alakít), akkor ott van a szeretője Carla Albanase (akit az Oscar-díjas Penelope Cruz kelt életre), vagy a filmsztár és múzsája, Claudia Nardi (akit Nicole Kidman Oscar-díjas színésznő alakít), esetleg a jelmeztervezője Liliane La Fleur (akit, már-már viccesnek tűnő Oscar-díjas Judi Dench játszik), akkor egy amerikai divatmagazin újságírója Stephanie Necrophuros (akit, a “csak” Golden Glopbe-díjas Kate Hudson alakít), az örömlány a múltjából Saraghina (akit Stacy Ferguson játszik (dupla zárójelben megjegyezném, hogy ő énekli a trailer zenéjét és a film betét dalát is)), és persze az édesanyja(akit az ugyancsak Oscar-díjas Sophia Loren alakít). Egy szó mint száz, fantasztikus filmnek ígérkezik.
Mellesleg Magyarországon 1 hónap múlva lesz a premierje, szóval, mindenképpen megyek rá. 😀 Nézzétek meg ti is a trailer-ét! 😀
http://www.youtube.com/watch?v=y_5_lzags3I

nine-21

Ingyom-bingyom tálibe

Kukucs …:D A jó kedvem ellenére meg szeretném veletek osztani azt, hogy megbetegedtem, vagy legalábbis megfáztam, vagy valami hasonló. Kicsit viccesen nézek ki, no de mindegy. A lényeg csak az, hogy fáj a fejem, meg taknyos vagyok. Ittam egy-két Neo Citran-t, szóval…reménykedem. Amúgy meg, mindig azt szoktam mondani magamnak, hogy ha beteg vagyok, hogy ezt én most nem engedhetem meg magamnak, persze, van olyan amikor a rendszer azt mondja, hogy: “há!, még mit nem” és akkor van a fekvős időszak.

Ami a címes kérdést illeti, eddig Elizabeth the Second-től, Nádától és Sanyócától kaptam megoldásokat, amelyek mind jók voltak. Még várok az eredmény hirdetéssel mondjuk jövő hétfőig. Addig küldjetek nekem megoldásokat. 🙂

Sziasztok

Madarak jönnek, madarak jönnek, halálesőt permeteznek. Madarak jönnek, madarak jönnek, fekete könnyel megvéreznek.

Az utolsó bejegyzésem óta, arra készülök, hogy valami nagyon nagy öröm hírt közöljek veletek abból kifolyólag, hogy ez a 100. bejegyzésem, de úgy vélem, hogy ez a bejegyzés kevésbé lesz boldog, és örömtől ittas, mint amennyire antiszociális és komor hangulatú.

Már egy jó ideje nem volt nagyon sötét hangulatom, aminek örültem is, mivel ha valami nyomaszt, akkor (és ez lehet, hogy csak nekem tűnik így), a körülöttem levő emberek hangulata is sötétebb. Sajnos szerdán ez bekövetkezett. Egy filmet néztem este, amelyben meghalasztották az egyik főszereplőt, és tulajdonképpen a film arról szólt, hogy a szerettei hogyan emlékeztek rá vissza. Ezzel még nem is lett volna baj, egészen addig, amíg nem mondta a végén azt, hogy “Nem nehéz meghalni, ha az ember tudja, hogy élt.” Ha belegondolok, eddig sok mindent tettem, de a nagy részüket azért, mert muszáj volt, és nem azért, mert én szerettem volna. Ha megnézem, akkor egy “ugyanolyan” rendszer szerinti életet élek. Minden nap fél 7-kor kelek, majd iskola, haza jövök, tanulok, olvasok, Family Guy és 11-kor lefekszem. Persze, jó mondhatnátok azt is, hogy ott van az angol, a matek, kamarazene, a zongora, a zenekar, a…, a…., a…; de ez nem igaz.  És a legrosszabb az egészben az az, hogy vannak olyan esetek, amikor gürizek valamire tökre, és akkor a végén semmi eredménye nincsen.

Félre ne értsétek nem akarom sötétebbre felfesteni a helyzetem, mint amennyire az, de ezek tények, és úgy érzem, megint, hogy egyszer lesz ez az egész sok, és akkor megint szarul leszek egy jó ideig. Emlékezzetek csak vissza, amikor tavaly a Diáknapokra készültem, akkor egészen szeptembertől áprilisig mindent gőzerővel csináltam, és ahogy véget ért a szereplésem, lebetegedtem és vagy 1 hétig feküdtem betegen. Nos ezt nem szeretném idén is, ezért azt vezettem be, hogy minden héten szombaton azt csinálok amit akarok, leszámítva a különóráimat, a fellépéses próbáimat, stb. Pl. tegnap Heroes 5.-tem itten aztat szemben 😀 és nagyon jó volt. Szóval, valamikor még meg kellene ismételni. Akkor pénteken Dóri, a FŐSZERVEZŐ, Tina, aki mindig teljesen kész volt, Nikus, Pákozdi és én elmentünk a moziba, és nagyon jó volt a film is, az én listámon (ami 10-es de a Dóri szerint csak 6.5 pontig osztályzok) 5.5 lett, szóval Grat, Grat, Grat.
Új hír, hogy december 5-én lesz egy kamarazenei fellépésem a székesfehérvári Ciszterci templomban, információkat majd később. 🙂

Oh, majdnem elfejtettem, aki meg tudja mondani, hogy minek az első 4 sora a bejegsyzésem címe, az megkapja a “JÓL INFORMÁLT BLOGGER” titulust. 😀 Naaaaaa?? Jenetkezők?? 😀

torta 2

Közgyűlés és Múzeumok éjszakája, avagy egy terjedelmes hétvége

Most szombaton volt az MTT hivatalos őszi közgyűlése. Reggel fél 7-kor kivánszorogtam az ágyból, majd a 7:30-as 32-el kimentem a vasútra. A vonatom 08:06-kor indult, ellentétben az elvira 08:17-es indulásával. Sikeresen sehol sem kellett megállnia. Mivel ingyen utazom a BKV-n így egészen a Bajcsy-Zsilinszky útig metróval mentem. Mikor felértem, reménykedtem abban, hogy azon az 50 m-en összeugrok valakivel, mert különben nem fogok odatalálni a Paulay Ede utcába, de szerencsére jött Olosta, aki többet tudott nálam. 😀 Kis keresgélés után beértünk a helyszínre. Az MTT-hez képest viszonylag rövid volt a kgy. alig 3 órás. Sok-sok dolog után volt szavazás is elnökségi tag, alelnök és FB tag posztokra. Newrával ketten voltunk a Szavazatszámláló Bizottság. Annyira …felelősségteljesnek tűnt :).
A közgyűlés előtt, szünetben és utána is Missyvel szolfézsoztunk. Mivel Missy nem nyilatkozott róla, így nem tudom, hogy mennyire voltam jó, de kicsit félek ettől, főleg, hogy ilyen pályára szeretnék menni. Úgy értem, hogy Missy nem mondta azt, hogy de szar vagyok és nem érti az, amit mondok, viszont nekem folyamatosan olyan érzésem volt erről. 🙁

A KGY utána elmentem a Zoliékhoz csövezni, mivel nem nagyon volt már kedvem vonatozni. Ibolya megbetegedett, ezúton is jobbulást neki, így a Zoli, Dani, Doroti és én elmentünk a Múzeumok Éjszakájára. Voltunk a Rendőr Múzeumban, a Néprajzi múzeumban meg a Közlekedési Múzeumban, és én eddig bírtam. A későbbiekben Ibolyával csatlakozva, Dorotival és szerénytelenségemmel kieesve elmentek az Elektrotechnikai múzeumba is. A Zolival szerettünk volna még elmenni az Öntödei múzeumba és a Zenetörténeti múzeumba is, de sajnos azok addigra már bezártak.

Másnap 3-ra értem haza, és Balázzsal együtt elmentünk a 2012-re…nos…a katasztrófafilmekhez képest mérföldkővel jobb, de nálam ez a 4.5-ös kategória, vagy ahogy a Dóri mondaná, a “te szerinted 10-es skálán, ami valójában 6-os, azon…”4.5. 😀 Volt benne egy-két vicces rész, pl. amikor beült az egész család a kocsiba és az életükért mennének 100-al, de előttük2 öreg néni 10-el gurul, majd kijelenti az egyik a másiknak “drágám vigyázz! Nehogy összetörjenek a tojások”. 😀 😀

muzeumok_ejszakaja_logo

GKGSZ

Sokan vannak olyanok az ismerőseim közül, akik azt mondják, hogy ha valamilyen muszájból kötelező dolgot meg kell tenniük, ahhoz nem kell olyan lelki erő, mint egyébként.  Ezt én nem így látom.
A történet kedden német órán kezdődött, amikor a tanárnő megkérdezte, hogy a ti osztálytársatok édesanyja hunyt el? Természetesen először mindenki teljesen ledöbbent, hogy miről van szó, de később elmesélte a történetet. A következő órára mentünk, és én, mint jó osztálytárs elmondtam a magyar faktosoknak, hogy hallották-e, na már most ebből a lendületből elindulva az egyik osztálytársam rohant az osztályfőnökünkhöz, hogy mi az, hogy ő ilyet elmond nekünk. És sajnos innen indult el az egész.
Nem is szeretném tovább folytatni a történet szálát, mivel úgy érzem, hogy ezt nektek nem kell tudnotok. Elég az hozzá, hogy minden közösségben vannak ún. konfliktusgerjesztők és szarkeverők, akik ha hallanak valamit, vagy tudnak valamiről, azt egy másik közösségnek, másmilyen formában adják elő.
A legnagyobb baj ezzel az, hogy rohadtul nem úgy adják vissza ezeket a dolgokat az osztályfőnökünknek, mint ahogyan azt kellene, és a leggusztustalanabb mindegyikükben, hogy alaptalanul vádaskodnak. Utána meg ha valaki szól nekik, teljesen fel vannak háborodva azon, hogy őőők??? Őőőőőkkkk sohhhha. Hát hogyne.
A legviccesebb az egészben pedig az, hogy olyanok folynak bele ezekbe, akiknek rohadtul nincsen hozzá semmi közük, és egy ilyen undorítóan gusztustalan, felesleges képmutatást csinálnak, pedig közben őket ez egyáltalán nem érdekli. A saját részemről csak azt tudom mondani, hogy együtt érezek velük, és borzasztóan sajnálom őket, de ennyi. Nem fogok ezért hetekig feketét hordani, nem fogok ezért depresszióba esni, ugyan már, kérem szépen, az nem az én reszortom, azt majd megcsinálják a gerinctelen konfliktusgerjesztők és szarkeverők.

Cimkék innen-onnan

Az elmúlt egy hétben sok-sok dolog történt velem, annak ellenére, hogy ez csak egy rövid idő-intervallum volt. Ami az iskolát illeti, Hétfőn kikaptam a töri dogámat, és tiszta ideg voltam, azt hiszem jogosan. A teszt része 4-es lett, amivel meg is lennék elégedve, viszont az esszé része 2-es lett. Ezt azért tartom roppant idegesítőnek, mivel ha irodalomból írtam eddig esszét, azok mind kiemelten 5-ök lettek, de ez az egy nem, és ez rohadtul bosszant. Fizikából megkaptam az előző jegytől egy fél jeggyel rosszabb jegyet, de még így is örültem neki. 😀 Etikából kikaptuk a dogákat, és 4-es lett, (az egyik legjobb az osztályban). Németből pedig megírtuk a témazáró dogát.
Kedden bioszon összefoglaltunk, és azt mondta a tanár, hogy mivel tök sok mindent tudtam, ezért ad egy 5-t órai munkára. Annyira örültem neki, főleg azért, mert nem sokkal tanulok többet, mint tavaly, mégis már van 3 db 5-öm. 😀
Szerdán kiosztották angolból a témazárómat, ami a csoportban a legjobb lett 89.5%, de mégis csak 4-es. :S Viszont feleltem a globális problémákból, és az 5-ös lett. 😀
Csütörtökön megírtuk bioszból a témazárót, ami összesen 1 leckét ölelt fel, és kedden fogják kiosztani, szóval…reménykedem. 🙂
Pénteken este szülői értekezletre visszajöttem anyámékkal, és úgy fogadott a portás néni, hogy “Nem is tudtam, hogy a te gyereked is ide jár”. mire én: az kicsit aggasztó lenne. 😀 Viszont nem csak én, hanem a Viki és a Barbesz is bejött, szóval jót beszélgettünk.

Tegnap délután úgy voltam vele, hogy kicsit gyakorolok az ének-faktra, ezért az összes népdal és műdal tételt eljátszottam zongorán, és persze közben énekeltem is hozzá. Előtte pár nappal beszélgettünk anyával arról, hogy ő már 58 éves, de még sosem hallotta a Mamát énekelni és amikor az egyik műdalt próbáltam, elkezdett velem énekelni, és Anya szinte meghatódott, tiszta aranyos volt ezt látni.

Ma ünnepeltük Anya és Ibolya születésnapját, mint azt tudjátok, nagyon el vagyok maradva a születésnapi ajándékok odaadásában,  szóval én még csak most adtam oda Dorinának, akinek áprilisban volt a születésnapja. Viszont Székesfehérvár tisztára felhúzott, mert vasárnap alig volt nyitva valami bolt a belvárosban. Ezeken felül a Dorotinak is akartam venni ajándékot, mert neki pedig májusban volt. Mivel ő most elsős egy két tannyelvű iskolában, olyat könyvet szerettem volna, aminek az egyik fele németül van a másik pedig magyarul. Na már most ilyenből 3 db volt, de egyik sem a Doroti szintjének megfelelő, szóval, kicsit kiakadtam.

Tegnap elmentem a Barátság Házában, hogy megnézzem A grófnő c. filmet, és úgy gondolom, hogy várakozáson felüli lett. Nagyon tetszett, és szerintem nagyon brutális volt. Ajánlom mindenkinek. 😀

Most lassacskán el kellene kezdenem tanulni, mert holnap…öhm, nem fogunk írni semmiből, de azért nem árt ha felkészülten megyek be. 😛