Archive for 2009. augusztus 28. péntek

Ördögszekér, és kies táj

Nos, elérkezett az augusztus 28-a is. Ma voltam könyvosztáson, elhoztam az ingyenes könyveimet, és meglepődéssel konstatáltam, hogy igen-igen a magyar könyvem durván vastag (közel 600 o. + hasonló vastagságú szöveggyűjtemény), ha belegondolok, hogy magyar-német-ének tagozatos lettem, akkor ez nem is annyira meglepő, viszont annál elborzasztóbb, hogy minden nap kell vinnem a magyar és német cuccomat, ami azt hiszem mindegyik közül a legnehezebb. 🙂
Amúgy, furcsán szeretem a könyvosztást a Vasváriban. Mint az ország TOP 10 gimnáziumában benne levő, azt várná az ember, hogy valami iszonyat nagy tömeg lesz könyvosztáson, de senki, egy lélek sem, hátborzongatóan viharos idő, nagy szél, a kies tájon ördögszekér fut…ööö, elnézést, de ez egy másik történet, lassacskán le se tagadhatnám, hogy magyar faktos vagyok.
Amit sajnálok, hogy még mindig nem haladtam semmit sem az Egy magyar nábobbal, szóval, holnap nem megyek MTT raktárat pakolni, és egész nap olvasni fogok, remélem sikerül eljutnom valahová, mert be szeretném fejezni augusztus 31-én, mivel nálam tradíció, már 4 éve (!!!), hogy minden év szeptemberében egy-egy Agatha Christie regényt olvasok el. Nagyon szeretem Miss Marple történeteit, mivel Ő az a személy, akiről egy hétköznapi, szkeptikus ember nem gondolná, hogy ennyire vág az esze. 🙂 Ezúton is köszönöm Szabó Adrienn zenetörténet tanáromnak, hogy megszerettette velem. 🙂
Oh, képzeljétek, az Infó Csoportban rovatvezető lettem. 😀 Tök jó nem? Így tegnap megírtam az idei tábornak a cikkét, aztán majd vasárnap pedig megírom a holnapi -és holnaputáni programét. 🙂 Náda, ezúton is üzenem, hogy van egy tervem veled kapcsolatba. 🙂 😀

“Az ember sietett élni, és hamarább megszűnt élni, mint meghalt volna, úgyhogy most csak egy eleven hazajáró lélek, ki eltompul, elfásul, s csak akkor kezd újra élni, ha valami új inger, valami új mámor, bohó, bizarr, rendkívüli eszme, vágy, gondolat felébreszti lelki teszthalálából”

Annyira érdekes, hogy mostanában ilyen idézetekkel nyitom meg az egész bejegyzést, de egyszerűen muszáj, mivel már olvasom Jókai Mórtól, az Egy magyaar nábob c. regényt. Eddig kivégeztem 3 fejezetet, és nem csalódtam benne. Úgy tűnik méltó folytatása lesz mindőség ügyileg Az arany embernek. 🙂
Mostanában nagyon fáradt vagyok. Amikor hazajöttem Ibolyáéktól pénteken, akkor lefeküdtem délután aludni, és vagy este 7-ig döglöttem. Számítottam rá, hogy akkor majd nem fogok tudni aludni éjszaka. Így is lett. Ezért tegnap már vagy 8-kor elmentem aludni, de ma hajnali fél 3-kor felébredtem. 1 órát még fetrengtem, hogy visszaaludjak, majd 1 órát tévéztem, majd kb. még fél órányi fetrengés után úgy döntöttem, hogy nem bírom ezt tovább, ezért felkeltem, lezuhanyoztam, és kb. negyed 6-ra már lent voltam. Mivel nem tudtam mást csinálni, ezért elkezdtem olvasni. Csináltam magamnak egy kávét, hogy valahogy kibírjam a mai napot. Aztán amikor 7 óra lett átmentem a boltba, közben összefutottam (szerencsétlenségemre) Éva nénivel és Pali bácsival, akik épp templomba mentek. Vettem a boltban valami zsemlét, meg kakaót, amit mikor hazaértem rögtön meg is ittam. Aztán olyan fél 8 körül Apa is felkelt. Leültünk nézni valamit a TV-ben, és elaludtam alatta (szerencsére), de csak kb. 40 percig tartott a jó világ, mert Anya is felkelt, és ahogy elkezdett mászkálni lent, azt már nem lehet kibírni.
Itt van 11 óra, és mindjárt összeesem, annyira fáradt vagyok…Hihetetlen.

“Tégy bátran hát, és ne bánd, ha A tömeg hálátlan is lesz, Mert ne azt tekintse célúl, Önbecsét csak, ki nagyot tesz, Szégyenelve tenni másképp; “

Ismét Madách Imrétől idézek, mivel ez a pár sor a tizenötödik színben van, és az Angyalok kara énekli, ergó befejztem Az ember tragédiáját. Nem mondom el mégegyszer, hogy nekem mennyire tetszett, és mennyire érdekes volt. Elég az hozzá, hogy E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép c. drámája után, ez a legjobb kötelező, amit olvastam, vagy a 3. legjobb, ha még beleszámítjuk Jókai Mór: Az arany ember c. regénéyt is…
Apropó Jókai, mivel kivégeztem Madáchot :D, ezért most következik Jókaitól az Egy magyar nábob. Még csak kb. 10 oldalt olvastam el, de ismét érezhető, az a tipikus Jókais stílus. Remélem lesz olyan jó, mint a fentebb említett műve, és nem annyira rossz, mint a Kőszívű ember fiai. 🙂

Tűzijáték és nemzetségtalálkozó 2 in 1

Tegnap elindultam hazulról olyan fél 2 körül, mivel a kedves AV, nem indít 31-t, 13:50-kor. Az agyam eldobom, hihetetlen. Na mindegy, szóval a vonatom indulása előtt kb 45 perccel már kint voltam, ugyanis a kedves MÁV gyorsvonata megint késett 15 percet. Ez annyira röhejes, hogy akármikor utazom vonattal tuti, hogy késik, tavasszal a korai olvadás miatt, nyáron a meleg miatt, ősszel a szél miatt, télen pedig a hó miatt. Lényeg a lényeg, hogy felértem 16:00-ra a Délibe, onnan elmentem Idhrenékhez nemzetségtalira (annyira büszke vagyok magamra, elsőre odataláltam, puszta improvizálásból). Mikor megérkeztem hozzájuk, még csak Ery volt ott (no meg persze Idhren és Estel). A későbbiekben csatlakozott Csaszi, Csaszi barátja (akinek nem tudom a nevét, ne haragudj), Esgal, Sen és Maglor. Közös “programként” rossza PC-s játékokat, illetve beatbox-ot néztünk. 😀 😀 Haláli volt.
19:00 óra tájékában átmentünk a Ferenciek terére, ahol már várt minket Icke és Sirgon, a későbbiekben pedig megérkezett Lyona, Lyona barátja (akinek sajnos szintén nem tudom a nevét), Rabyn, Alyr, SÚ, Lamy. Sok-sok beszélgetés után elkezdődött 21:00-kor a tűzijáték. Szerintem sokkal jobb, mint TV-ből, már sajnos a zenét (amire ment az egész) egyáltalán nem lehetett hallani, mivel az Erzsébet-híd előtt van egy templom (vagy a templom előtt van az Erzsébet-híd, így nagyon durván visszaverte a durranásokat, kicsit hangos volt. 😛
Mikor vége lett a tűzijátéknak, a hömpölygő tömeggel elindultunk gyalog a Deák tér felé, ahol is meguntam a gyaloglást, és sikeresen fel tudtam szállni a 3-as metróra (oh jeee) és így metróztam 3 megállót és már ott is voltam Ibolyáéknál, akiknek ezúttal is köszönöm, hogy ott csövezhettem.

THE END

” Fukar kezekkel mérsz, de hisz nagy úr vagy, S egy talpalatnyi föld elég nekem, Hol a tagadás lábát megveti, Világodat meg fogja dönteni.”

Na? Ki ismeri honnan van ez az idézet? Igen-igen, Madách Imre: Az ember tragédiája c. műből.
Ma voltunk (Andris, Anya, Sanyi és én) a most már Jánoshegyre átköltöztetett Svábhegyen. A doki megint megállapította, hogy mindenki milyen jól van, persze Anya megint vitte a lekenyerezésre szánt pénzt…undorító. Ez az, amitől felfordul a gyomrom, hogy 2009-ben, Magyarországon, ha nem fizetsz a dokinak valamennyit, akkor ott szenvedhetsz hosszú órákig. Ez egyszerűen gusztustalan, véleményem szerint. Mamám mesélte, hogy amikor idén volt kórházban, még a liftes fiúnak is adott, mert hogy milyen szívélyesen levitte Őt. Na ettől kaptam hülyét, könyörgöm, mindennek van határa.
A Sváb-Jánoshegyen történő várakozáskor elkezdtem olvasni, a már fentebb említett műt, és, szintén a már fentebb említett családtagjaim megkérdezték, hogy mit olvasok. Mondtam nekik, hogy Az ember tragédiáját. Na ekkor jött az a szokásos fújolás a “klasszikusabb” könyvek felé. Nem tudom, nekem tetszik, és nagyon…gondolatébresztő. Megtagadnám saját magamat, hogy ha nem Lucifer lenne a kedvenc szereplőm. Madách annyira jó mondatokat írt neki, hogy áhhh, öröm olvasni. Tudni illik, amikor még kisebb voltam, és Ibolyánál töltöttem a nyár egy részét, sokszor megnéztem az Oroszlánkirály c. animációs filmet, és abban is ki volt a kedvencem? hát persze, hogy a főgonosz. Nem tudom miért, de a negatív szereplőnek annyira jó mondataik vannak, és annyira undokok, hogy egyszerűen (szadista jellememnél fogva) élvezet olvasni. Ilyen volt az idei MTT Tábor is, amikor kellett készítenünk, egy előadást, és Esgal játszotta a Genya Sárkányt, és istenem, azok a mondatok, amiket írunk neki. 😀 😀 Egyszerűen fenomenális.

Születésnap és bölcsesség

Nos, igen…17 éves lettem. Hogy ez jó-e, vagy sem. Ki tudja? Tulajdonképpen jó, mert így lassacskán már nem lesz probléma, hogy valamihez túl fiatal vagyok. Viszont rossz, mert bassus már 17??!! 🙁 🙂
Ja, és ma reggel arra ébredtem, hogy kicsit fáj a jobb hátsó fogam, és kiderült, hogy elkezdett kijönni az egyik bölcsességfogam, remek. 😀 Pffff…

Nemzetségtalálkozó, Salföld 2009

Ma reggel, amikor felébredtem, rájöttem, hogy még nem írtam arról, hogy tegnap előtt, nemzetségtalálkozót tartottunk Salföldön. Reggel 8:18-kor indult a vonat Budapestről, ahonnan Ille indult, majd Székesfehérváron csatlakoztunk hozzá (Hiri, Sen és én). Az út nagyon hosszú volt, viszont ki tudtuk tárgyalni a Harry Potterben levő összes hibát, hogy milyen jól játszik benne Alan Rickman, és hogy, milyen kár, hogy Gilderoy Lockhartot ennyire hanyagolták. 2 és fél óra múlva odaértünk Ábrahámhegyre, ahol már (fogjuk rá) várt minket Idhren és Narb. Onnan egy háromnegyed órás út várt ránk, amikor is eljutottunk Salföldre, ahol Idhren édesanyja lakik. Mindenki tök happy volt, hogy újra láthatjuk egymást, és örömmel konstatáltam, hogy lám-lám, még nagyon sok embernek megvan a “Bór-tincse”. Sok beszélgetés után elkezdtük készíteni a gulyáslevest, ami fél 5-re kész is lett. Nagyon fincsi volt. 😛 😀 Sajnos csak néhány képet tudtam készíteni, amiből most ti is kaptok egyet, de megint csak meg tudjátok nézni az összeset a képtáramban: http://picasaweb.google.com/Attila814/NemzetsegtalalkozoSalfold2009# 😀 Jó szórakozást! 😀

dscf0995

Soca, Szlovénia 2009

Hát szervusztok. Adós vagyok még egy élménybeszámolóval Szlovéniával kapcsolatban. Nagy vonalakban annyit, hogy Szlovénia egy gyönyörű hely, és ahogy erre Stara jól is ráfrekventált: “Olyan igazságtalan, hogy Szlovénia ilyen kicsi, és minden megvan. Vannak hegyei, vizei, …stb. Erre meg ott van Magyarország, ahol se hegy, de még egy nyamvadt tenger sincs.”  És sajnos ez így igaz. Socat lélegzetelállítóan gyönyörű hegyek vették körbe, és amikor odaérkeztünk este fél 9-re akkor semmit nem láttál belőle, viszont amikor más nap reggel felkeltél, tátott szájjal álltál vagy 5 percig mire felfogtad, hogy Szlovénia egyik ékszerdobozában vagy.
Ami a Szlovén Tolkien Társaságot illeti, ők egy nagyon vicces, jópofa társaság voltak. Hasonlóképen elvetemültek, mint mi. 😀 Viszont a főzési tudományuk, véleményem szerint elég…öhm siralmas. Bár a másik nemzetségeknek, akik ott voltak (osztrákok, olaszok, spanyolok) nagyon ízlett az étel. Úgy tűnik, hogy csak mi magyarok vagyunk ilyen mérhetetlenül finnyásak. 😀
A music workshop keretein belül sokat ritmusjátékoztunk, meg énekelgettünk [ezúton is köszönet Estelnek(Löki Dánielnek, a SZERZŐNEK), hogy megengedte, hogy a darabját (Cormallen Preis) énekelhettük]. Meg az utolsó napi, mondjuk gálaestnek, énekeltük Howard Shore-tól, az In dreams-et, és Ádám megengedte, hogy kísérjem zongorán (bár az szintetizátor volt, de én zongorának mondom, mivel számomra degradáló lenne, ha azt mondanánk, hogy szintetizátoron játszottam :D).
Ami az utazást illeti, megint csak páratlan tájakon keresztül vezetett az utunk, megpróbálok néhány képet belinkelni a helyszínről, de ha van egy kis időtök akkor a képgalériámon megtekinthetitek mindegyiket kivétel nélkül.: http://picasaweb.google.com/Attila814/SocaSzlovenia2009#

dscf0938dscf0994

Szlovénia

Nos, elékezett a mai nap is. 😀 Már csak pár óra, és elindulok Szlovéniába. Ez lesz az első MTT-s rendezvényem külföldön, már nagyon várom. 😀 11-en fogunk indulni, innen Székesfehérvárróló csak ketten-hárman. A végállomás Soca lesz, mivel a Szlovén Tolkien Társaság most ünnepli a 11. születésnapját, és e miatt meghívtak minket. Nem is szeretném tovább szaporítani a szót, és ilyen reggeli órában nem is tudnám, búcsúzom tőletek, Agiou!, majd 4 nap múlva jelentkezem. 😀 E! 😀