Archive for Család

Jeges tea a Harper-szigeten

Tegnap elkezdtem végre összepakolni az érettségis és a gyakorlati vizsgás cuccaimat, ergó a könyveket. Tudjátok, anyáék nem voltak itthon két hétig, és addig itt tanultam lent, így persze az összes holmimat lehoztam. Tegnapra jutottam el odáig, hogy most már azért össze kellene ezeket rámolni.
A 11. és 12-es könyveimet levittem a pincébe, kivéve persze a magyar és ének könyveket, ugyanis azok felkerültek a szobámban levő felső szekrénybe. Az asztalomról eltűntek a szakkönyvek és végre rend lett. Rávettem magam még arra is, hogy letörölgessem a bútorokat – bár persze nem mindegyiket 😛 -, hiszen az nagy meló. Tudjátok, a feketebútorokon könnyen meglátszik a por, ahogyan a feketeszúnyegen is. 🙂
Ahogy pakoltam, megtaláltam azokat a receptkártyákat, amiket Ibolyától kaptam még tavaly a 18. születésnapomra…vagy tavaly karácsonyra. Ezek a kártyák tartalmaznak hideg és forró tearecepteket illetve tea-és desszertsütemény leírásokat. Így erőt véve magamon tegnap elkészítettem a Jeges tea névre hallgató italt. Az elkészítése teljesen egyszerű volt, alapvetően egy feketeteát kellett készíteni, minden különösebb hozzávaló nélkül – amennyiben a citrom és a cukor nem számít annak 😀 -, majd pedig a hűtőbe kellett tenni. Így amikor ma hazaértem a boltból már egy finom, hideg tea várt. 🙂 🙂 Kileng a boldogságfaktor. 😀

Más, előző blogbejegyzésemben említettem, hogy megnéztem a Tara alteregói sorozat eddig megjelent részeit. Mivel azzal végeztem, így új sorozatot keresztem, ami a Harper-sziget névre hallgat. Már megnéztem belőle 2 részt. Azt azért rögtön le kell, hogy szögezzem, merőben eltérő a Tara alteregóitól. Ugye az egy kedves, jópofa, mondhatni realista sorozat, míg a Harper-sziget inkább a misztikus thriller és a horror keveréke. De ez is nagyon tetszik. 🙂 😀

Ezen a szinten már…

Akik jobban ismernek tudják, hogy én mindig azt mondom, hogy minden, amit elértem az éeltben, azt csak és kizárólag saját magamnak köszönhetem, köszönhettem, mert családi vonalon igen kevés az a segítség, amelyet emócionálisan kapok. A helyzet az, hogy bárki, ha egy szalmaszálat is keresztbe tesz, az már valami, de hogy én mit csinálok, azt bárki meg tudja csinálni.
Ezért örülök mindig annak, ha a tanáraim, néha úgy kezdik a mondatukat, hogy “ezen a szinten már…”. Ilyenkor tudatosul bennem az, hogy lehet, hogy baromira semmilyen támogatásom nincsen, elismerés terén, de tudom, hogy igen, bárki bármit mond, azon a szinten vagyok. 😛 Gondolok itt például a zongorára.
Előző héten volt az utolsó – diákként – Fejér megyei Diáknapok, ahol Bartók Béla Ostinato című darabját játszottam. És előtte Ági nénivel gyakoroltuk, és tényleg olyan pikantériákat gyakoroltunk, ami a külső szemlélődő szempontjából felesleges időfecsérlés lenne. És arra mondta Ági néni, hogy “Tudod Attikám, ezen a szinten már ilyen nagyszabású darabokat játszunk”. 🙂 🙂
Ez az állítás csak alátámasztódott akkor, amikor megtudtam, hogy Arany minősítést kaptam. 🙂 Nagyon örültem neki, mert elég erős volt a mezőny.
Más részről viszont – a boldogság mellett – ott van az, ami miatt mostanában nem annyira tudok örülni. Ez pedig a táborszervezői dolgok. Minden rendnek el kell érni a minimum 5 fős keretszámot, amivel elindulhat. Amikor a legelején elkezdtem az egészet baromira bennem volt, hogy milyen jó lesz, mert majd jönnek sokan és éneklünk és zsírkirály lesz. És tényleg összegyűjtöttem egy csomó ötletet, meg kitaláltam, hogy miket fogok csinálni. Erre itt van már április eleje és eddig összesen 3-an jelentkeztek hozzám. Baromira elkeseredtem, meg tanácsokat kértem Kincsőtől meg Lyonától is. Írtam a volt dalnok rend tagjainak, de eddig csak Missy írt vissza. És lassan itt lesz április 30-a, és nem tudom, hogy mi lesz akkor, ha nem vezethetek majd rendet. Annyira rossz, amikor így felkészül az ember arra, hogy végre nagy tábori feladatot kap és az esélye egyre csak csökken és csökken.
Most már csak várok és várok, hogy összejöjjön a minimum létszámom. Remélem, hogy meglesz, mert tényleg nagyon szeretném és nagyon jó lenne és naaaaa.
Szóval…várok, várok és várok. Majd meglátjuk, hogy mi lesz. Tényleg szeretném. 🙁

Jó lenne…

Nos, vége a karácsonyi mizériának. Most már nem számítok semmilyen ajándékra, nem adok senkinek több ajándékot. Elég volt ebből, amúgy sem vagyok odáig meg vissza az ilyen ünnepekért.
A képességeimhez és az anyagi lehetőségeimhez képest próbáltam ajándékozni. Furcsa, de amikor odaadtam Ibolyának az ajándékát, elkezdtünk arról beszélgetni, hogy mi lesz majd akkor, amikor felkerülök Budapestre, mert hát mégis csak 2011-ben érettségizni fogok. Szerintem nagyon ijesztő az, hogy már 18 éves vagyok és majd Budapesten folytatom tovább a tanulmányaimat. Erről is beszéltünk, hogy kb. majd a Tolkien Táborban fogom megtudni, hogy most akkor felvettek-e vagy sem és ha igen, akkor mégis hova. Már felkészültem az összes eshetőségre. Vajon hogyan fogok reagálni arra, hogy ha felvesznek, vagy arra, hogyha nem? És mi lesz utána? Elképzelni is nagyon nehéz és bonyolult. Ha felvennének a magyar szakra, ami nagyon-nagyon jó lenne, akkor biztos az lenne, hogy a tábor után hazajönnék, és kb. augusztus 20-a környékén költöznék fel. Most először szeretnék idősebb lenni mondjuk 8 hónappal. Minden ilyen idegeskedést, feszültséget elkerülve. Jaj, de jó lenne…

Egy **da vallomásai

Ahogy kitört az őszi szünet a Dani illetve a Doroti eljöttek hozzánk a szünet végéig. Ezzel nem is lenne baj, ha nem azt látnám, hogy anya folyamatosan nekem panaszkodik, hogy mi az, amit ők nem csinálnak meg, de ha én veszem a bátorságot, és rájuk szólok, akkor én vagyok leszúrva azért, amiért ilyeneket mondok nekik. Ti értitek ezt? Ezen gondolkodtam egy csomó ideig, hogy ez most miért jó és arra jutottam, hogy ezt sosem fogom megérteni.
Csütörtökön Ruby és én elmentünk megnézni a Fűrész 7-et. Jó volt, mármint a többi filmrészhez képest überbrutál, főleg akkor, amikor a Hoffmann a Jillt egy ilyen éles ékszerű valamivel szétszakítja…szóval, durva :D. Kevin sajnos nem tudott eljönni, de tudjuk, hogy csak azért, mert ő nem alacsonyodik le a szintünkre, hiszen ő volt a filmrendező. 😉 😀
A mozizás utáni majd 1 órás beszélgetés, lelkifröccs tette igazán fantasztikussá az estét, köszönöm Ruby. Te vagy a legjobb asszisztens a világon 🙂 – bár az italszekrény kulcsát nem hoztad el -. 😀
Ugye tavaly a KÖMF kezdőnapján úgy ébredtem, hogy baromira beteg vagyok…ez idén két nappal korábban kezdődött. Fáj a torkom, fáj a fejem, szedem rá az Ibustart, meg a Neo Citrant, alig alszom, szédülök, az Auchanban úgy kellett összekaparni a földről, szóval, nagyon durva. Pl. tegnap még megnéztem a Született Feleségeket és le is feküdtem utána aludni, de háromnegyed 4 környékén arra ébredtem, hogy borzasztóan fáj a fejem és a torkom. Aztán több mint 2 óra forgolódás után lementem vettem be gyógyszert, persze e mellé még reggelizni is kell, mert különben az A/4-es oldal nagyságú mellékatásokból valami bekövetkezik. Aztán annyira durván kiütött ez a két gyógyszer, hogy 11-ig aludtam. Így persze pihenhettem ma, ami azért is volt jó, mert holnap megyek az ORSZI-hoz – Országos Rehabilitációs Szakértői Intézet -, azért, hogy felülvizsgálják, hogy valóban beteg vagyok és nem a piacon vettem a papírjaimat, így viszont ma nem lehetek ott a KÖMF első napján, majd csak holnap. Ez azért furcsa, mert számomra a KÖMF a legemtétésebb rendezvény, bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert ez az, amin ott vagyok már a kezdetektől fogva. 🙂
Most búcsúzom tőletek, majd a következő hétre várjatok valamilyen élménybeszámolót. 😀 Pá Pá

My family and other animals

A hétvégi családi összejövetelekről mindig nagyon jó blogbejegyzéseket lehet írni, ez sem változott semmit sem.
Ma ünnepeljük családi szemszögből, alkalomból a már 1 hónapja betöltött 18. születésnapomat. Ilyenkor általában keresem a Seduxent, Valerianat, mert ez is olyan, mint amit a biosz tanárom mondott, épp ésszel elviselhetetlen. 😀
Mindenki kiabál, tisztára mint az olasz gettóban, nah jó, ez nem annyira jó hasonlat, de tényleg olyan hangerővel beszélnek, mint az olaszok – ez magyarázza az olaszok híresen jó hangját -.
Doroti, Dani egymást nyúzzák, Zsófi sír, anya becézgeti a Zsófit, tudjátok úgy, ahogy a típikus nagymamák szoktak a gyerekekhez beszélni, ami először aranyos, aztán később elviselhetetlen…de tényleg…Aztán vannak kevésbé publikus kázások is, amitől én kapok idegbajt, de hát…My family and other animals 😛

A születésnapi dömping és az óravázlat esete

Megint eltelt néhány nap és ismét egy újabb blogbejegyzés. Az elmúlt napok abban a tevékenységben teltek el, hogy készülök a tábroba. Mivel idén különösen keltás lesz a keretjáték, ezért vinni fogom magammal Fülöpöt a furulyát.
Rendeződtek a dolgaim és igen, az idei táborban szabad rendi órát fogok vezetni és ez tök jó és köszönöm a lehetőséget. DE!, meg kell írnom az óravázlatot, az eszközigényemet, a létszámkeretet és egy motivációs levelet. Ez a kevésbé jó része, mivel adminisztráció, de hát amint tudjátok rólam én mindig is szerettem az ilyen munkákat, szóval ezzel nem lesz probléma. Ja és ezen kívül kell készítenem egy plakátot is, azzal lesznek problémáim és azt meg kell csinálnom szerdáig és el kell küldeni.
A mai nap eljöttünk Dunaföldvárra – most is itt vagyok 🙂 – ahol megünnepeljük/megünnepeltük a Móni – július 12. -, a Zoli – július 15. -, és a Zsófi – július 17. – születésnapját. Már hétfőn beszereztem az ajándékokat. A Móni 2 db mondókás könyvet kapott, amit tud majd mondani, mesélni a Zsófinak. A Zoli egy extra puha macit kapott – nyugalom, tudom, hogy 34 éves, de van egy hatalmas maci gyűjteménye és mindig nagyon testhezálló egy ilyen ajándék. A Zsófi pedig egy dinoszaurusz ruhába öltözött plüss Micimackót kapott, nagyon is aranyos. Pluszban jó volt, hogy én vezettem el idáig és über-király volt. Röviden ennyi, megyek megírom az óravázlatot, mert így soha nem fogok vele végezni.

Tündérkert-Erdély-M.Zs.

Mostanában – tekintve, hogy nyári szünet van – több időm van arra, hogy blogoljak, hogy valami modern szójárással éljek.
Elkezdtem egy új kötelezőt olvasni, mégpedig Móricz Zsigmond Erdély-trilógiájának első kötetét a Tündérkertet. Emlékszem, hogy amikor ezt korábban el kezdtem olvasni, akkor nem annyira tetszett valószínúleg azért mert nem volt rá elég időm, hogy normálisan belemerüljek a móriczi világba, de most, hogy több időm van rá nagyon megtetszett. Már a 3. fejezetnél tartok és nagyon izgalmas, ha lehet ezt mondani. Ajánlom ezt a regényt nyelvi szaklektorunknak, aki ezt nem olvasta el, nem olvasta végig, de úgy gondolom, hogy érdemes.
Mint azt tudjátok, a Sanyi befejezte az operatőri, vagy magyar eredetű szóval mondva kameramen-i képzést. Megnéztük a filmjét, nos, nagyon patetikus lett, de hát, nem rendezőnek készül, hanem operatőrnek. Az amatőr színészességemért kaptam tőlük egy könyvet, mégpedig Agatha Christie, Halál a felhők között c. könyvét. Ez az első Poirot regényem. Azt azért tudni kell rólam, hogy megrögzött Miss Marple-fan vagyok – aki Agatha Christie mellett idén ünnepelte, “születésének” 80.évfordulóját-.

B. A. maturandusnak…

Az elmúlt napokban azért nem írtam  új bejegyzést, mert nem volt nagyon rá időm. Tudjátok, szerdán elutaztam Budapestre. Az utazás napján Ibolyával elmentünk a Metróba és a Tescoba, ahol megvettük az MTT Születésnap kajáinak az alapanyagait. Mivel már van jogsim, ezért én vezethttem a boltból haza és az kúlság volt. Ibolyáék kocsija csak úgy repül és nagyon jó érzés vezetni.
Másnap, tehát csütörtökön reggel 6 órakor keltünk mármint Ibolya, Dani és én, mert felvettük a Zitát a Lehel téren és elmentünk Bécsbe. Pontosítok Pandorfba, ahol  – bocsánat, nem is mondtam ez egy bevásárló túra napja – bementünk a Lego, S. Oliver – itt vettem 2 lila pólót, meg egy csíkos pulcsit, ami Ibolya szerint nagy bátorságra vall, de mikor később látta, már nem volt vele probléma – Mexx – itt egy nagyon art pulcsit vettem, de roppant jól néz ki a lila pólóval, szóval 😀 – Lindt, -Ibolyáéknak Triumph – Tommy Hilfiger, Mustang – itt egy farmert vettem – szóval egy csomó ilyen outletbe. Ezután – mivel ez egy 6 órás program volt – átmentünk a bécsi Shopping City-be. kezdünk egy kb. Tesco méretű cipőbolttal, majd jött a többi. Aki még nem járt volna itt, annak tudnia kell, hogy ebben a monumentális épületben van egy IKEA és egy Interspar is, meg ki tudja még, hogy mi más. Próbáltam keresni egy piros Converset és akkor kerek lett volna a bevásárlás, de ugyan annyi mint itt Székesfehérváron. A bevásárlás után elindultunk hazafelé és miután a Zitát letettük, én vezethettem, megint :D, öröm és bódottá.
Pénteken olyan 10 óra körül keltem fel, és rohantam a raktárba, mert Nádával elvittük az MTT Születésnap kellékeit Ádámhoz, majd visszementünk és elkezdtük sütni a tortákat a rendezvényre. Náda egy banános tortát késztett én pedig egy csokisat, az alábbi képeket köszönjük Meliannak.:

Tulajdonképpen a torta készítését Ibolya és Zoli segítették, mert voltak nehéz pillanatok. Minden jelentkezőt odarendeltünk 6 órára, persze mi fél órát késtünk, de ahogy megérkeztünk, a kezünkbe vettük az iránytást és kezdőhetetta rendezvény. Először is a paprikás krumplit készítését vezényeltem le, miután elkészült már egy 12 fős társaság verbuválódott össze.
Az est tetőpontján/tetőpontjaként minden kedves résztvevő kapott egyet a Náda által készített nyakláncot, amiről most nem tudok képet belinkelni, de nagyon különlegesek lettek. A rendezvény kb. hajnali 1-2 óráig tartott amiután indultunk hazafelé.
Szombaton volt a Civilek Éjszakája, amire 3-ra mentem a FÉSZEK-be, ahonnan Olosta és Gandalf elvittük a Művészeti Pályázat kiállításait a Paulay Ede utcába. Feldíszítettük a termeinket és 5 órára már egy szép társaság gyűlt össze. Sajnos csak 3 külsős jött el, de úgy gondolom, hogy ez a rendezvény PR hibája. Tulajdonképpen 6 órakor Rózsa beinvitálta az embereket egy dalnok rendi foglalkozásra, amit én tartottam. Úgy gondoltam, hogy a közös tanulás érdekében MTT-s és Tolkien dalokat hozok tanítani/tanulni. Számomra is meglepő volt az a jókedv, amit tapasztaltam a foglalkozás alatt, még Felagund is bejött, hogy csendesebben, aminek, bocs, de örültem. Kis kitérő, de már a LEP-en is meglepődtem, hogy ilyen jó hangulatúak a rendvezetéseim és, most nem egóból mondom, de most is teljesen meglepődtem, mert egy kicsit mindig tartok tőle, mármint a rendvezetéstől, de amikor már elkezdőik, akkor van valami ami magával ragadja az embert és ez annyira jó. 🙂 Tök szívesen tartanék máskor is ilyen rendvezetést, csak amíg nem töltöm be a 18-at, addig nem vezethetek komolyabb rendezvényen komolyabb rendeket. Ahogy telt-múlt az idő, az emberek egyre jobban fogyogattak, végül Kincső, Melian, Gandalf és én maradtunk. Szépen elpakoltunk és elindultam hazafelé. Kb. éjfél volt, mire hazaértem. Ibolya azt mondta, hogy nézzünk meg egy filmet, aminek az volt a címe, hogy Ébredések, ez egy Robin Williams-es film. Nos, érdekes volt, akik tudják a pontozásilistámat, azok tudják, hogy ha azt mondom, hogy 4-es, az mit jelent. A film után Zoli, Ibolya és én elkezdtünk beszélgetni, fél 4-kor Zoli lement ß-ba, és folytattuk tovább a beszélgetést. Vicces volt, mert tulajdonképpen végig beszélgettük az egész éjszakát és 11 körül elkezdtünk paprikás krumplit készíteni. A vicces az volt a dologban, hogy nagyon sok témáról beszélgettünk és nekem valahogy mindig is hiányoztak ezek a “meghitt” eszmecserék, a szó legszorosabb értelmében. És nagyon jó volt és köszönöm 🙂
A dolog legkomikusabb része, hogy vasárnap pedig ugyanez történt, csak a Zolival, jólehet, hogy nem 12 órás beszélgetés volt, csak 4-5 de akkor is. 🙂
Hétfőn Ibolya, Dani és én elindultunk Székesfehérvárra. Megint én vezethettem, hát… egy élmény volt, imádok vezetni. 😀
Szerdán a Bunny, Other Bunny és Niki elmentünk megnézni az Eclipset. Hát…végül is jó volt, persze már biztosan lettek volna olyan emberek, akik teljesen készek lettek volna, de mi nem ilyenek voltunk. A film után, mivel K. Bunnyval már úgyis olyan talkative-s hangulatban voltunk, ezért még utána vagy 1-1.5 órát beszélgettünk, és nagyon jó volt és rájöttem arra, hogy nekem borzasztóan hiányoznak az életemből ezek a beszélgetések, pedig szerintem ezek annyira fontosak lennének, és nem kell megváltani a világot ilyenkor, hanem szerintem mind a 2 fél felszabadul és tud beszélgetni olyanokról is, amiről amúgy nem.
Mostanában észrevettem magamon azt, hogy mennyire szükségem van ezekre a beszélgetésekre, mert akkor tudok igazán jól produkálni. Pl., ilyen az ének érettségim is. Előtte sokat beszélgettem az osztálytársaimmal és 50/50 pontos szóbelim lett az írásbelim pedig 95/100. Összesen 145 pont a 150-ből tehát 96 %=96 pont. Ja, és a hibátlan szóbelimért kaptam egy kék dícséretet amire az volt ráírva – szerintem borzasztóan öregít-, hogy “Besse Attila MATURANDUSNAK”. Szörnyű volt ezt így látni, de azt mondta a Zsuzsa néni, hogy ebből a tárgyból megértem. REMEK!

Esti-Normafa-Kortárs Művészeti Fesztivál-Szereplések

A mai napon beszélgettem Bunny A.-val és azt fájlalta, hogy már régen nem írtam ki új blogbejegyzést és ő nem tud mit olvasni, ezért úgy döntöttem, hogy írok. Milyen könnyű erre rávenni, nem igaz?
Az elmúlt hetek sztorizását ott kezdeném, hogy május 30-án Barbusom (csak a te kedvedért) voltunk a XI. Kortárs Művészeti Fesztiválon. Először megnéztük a Pelikán Udvarban Varga Gábor Farkas plakátkiállítását, amely közül egyértelmű kedvencem, az a Micimackós plakát, amely felhívja a figyelmet a globális felmelegedésre.
Ezután átmentünk a Vörösmarty Társaság nagytermébe, ahol is megtekintettük feszt Lszló grafikusművész kiállítását, ebből is van egy személyes kedvencem, íme:
Ezután megnéztük illetve meghallgattuk az Alkotó Művészek Társaságában levő tagok által szerzett zenedarabokat, kicsit hommage a Bartók érzésem volt, de, ez is bizonyítja, hogy mennyire nagy hatású zeneszerzője a XX. századnak.
Ezután az Olvasóteremben megnéztük Borsos János helyspecifikus installációját, ami azt mutatta be, hogy egy ATYA feliratú lézerből hogyan lesz a szemben levő falon FIÚ és a közöttük levő tér miként válik a SZENTLÉLEK megtestesülésévé.
Az utolsó kiállítás amit megnéztünk, ez a Deák Dénes Képtárban volt, “Viszonyok- Ki? Kit? Mivel? A portré változatai a Deák Gyűjteményben és a kortárs magyar képzőművészetben” címen rendezték meg. A kedvenc alkotásom itt egy szoborkompozíció volt, illetve egy fa:

Március 31-én a Zenei Nevelésért Alapítvány átadta az éves Zenei Nevelésért Díjakat, amelynek a gálaestjén mi is játszottunk Ádámmal, mégpedig Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbachtól a Paso doblet. Tulajdonképpen azt vettük észre Ádámmal, hogy az a fél év, azért nagyon meglátszik a zongorajátékunkban. Közönség, hallgatóság, vélemény?
Az elmúlt héten, mégpedig Június 1-én történt, hogy elmentem vizsgázni forgalmi vezetésből. Azon a napon szakadt az eső, fújt a szél. Mindig is azt mondogattuk a Magdival, hogy már minden időben vezettem, hóban, jégben, olvadásban, szélben, esőben, napsütésben és borult időben, tehát már sok meglepetés nem jöhetett, azért ez még hiányzott. 😀 Felkészültem a lehető legrosszabbra, beültünk az autóba, és mondta a vizsgabiztos – aki megbuktatott a 2. rutin vizsgámon – , hogy húzzak egy útvonalat. Lám melyik útvonal volt az? A 7-es…ez azért volt nagyon jó, mert ezt az útvonalat csináltam meg a Magdival a próbavizsga gyanánt. A vizsga leteltével megmondta a vizsgabiztos, hogy “Gratulálok! Sikeres vizsgát tett.” Nem mellesleg 9 hibavonallal, 10-től megbuktam volna…:D Szóval, öröm és bódottá, aztán csütörtökön, vagy is Június 3-án elmentünk fényképet csináltatni, illetve jogosítványt, ahol annyira rossz lett a fotóm, hogy ha illusztrálni szeretnék a II. világháború borzalmait, akkor ez tökéletesen alkalmas rá. Katasztrófa!!! 😀
A keddi nap ott folytatódott, hogy elmentem zongorából vizsgázni, ahol Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet játszottam, illetve az Ádámmal négykezeseztünk, mégpedig Rachmaninov Olasz polkáját. Mivel ez egy vizsga, azért kicsit aggódtam, de Ági néni elmondta a vizsgbizottságnak, hogy azért játszom kottából, mert fél év, az azért még is csak fél év volt. – Bunny Andrews az Incanus BLOG nyelvi lektora, mint szakavatott olvasó tudhatja, hogy miért…ugye? 😀 –
Június 4-én volt a pedagógus napi köszöntő, ahol is  – szinte meglepő – zongoráznom kellett, mégpedig Beethoven Hat éccosaisse c. darabját. Volt benne egy hiba, de ezt a szintinek tudom be, könyörgöm, nem szintin, hanem zongorán tanulok játszani. Ezen a napon mondta meg az osztályfőnök, hogy az egész éves énekkari munkáért igazgatói dicséretet kapok, ami borzasztóan jó és tökre örültem neki. 😀
Június 5-én Nádával felmentünk a Normafához és kiválasztottuk a tökéletes helyszínt az MTT Születésnapnak, valamint elmentünk a Kreatív boltba, összeírtuk a “Büdzsé-keretünket” és már nagyjából kész van a költségvetésünk is Ádám/leguánember jóvoltából. Szóval öröm és bódottá. Amúgy Náda készített egy képet és csak gratulálni tudok hozzá, mert benne van a TOP 5 emberi kép rólam kategóriában. 😀 Szerintetek?
Azért szeretem ezt a képet, mert tökéletesen bemutatja, hogy “A főszervezők élete nem csak játék és mese, hallottál már a gonoszról,a csúf, kopasz MTT-ről”. (Igen, de imádom ezt a csúf, gonosz izét :D)
A szervezés részleteibe még egyelőre nem szeretnék belemenni, mert elég majd ha az eredményt látjátok. 😀
Ezen a héten még történt, hogy egyelőre úgy tűnik, 3 tizedet javítottam a félévi átlagomhoz képest, azért 12. végére majd meglesz az 5.0 átlag…hát hogyne…:D
Végül, de nem utolsósorban, a mai nap voltunk hírhedt 😀 (bocs, de most lett csak 1-1) nyelvi lektorommal Esterházy Péter Esti c. könyvének felolvasóestjén. Megdöbbentő, hogy mennyire naturalista vonásai vannak azoknak a részeknek, amiket felolvasott és persze művészien vulgáris. De, nem szeretném lelőni a poénokat, nem vagyok én gyilkos, főleg nem poéngyilkos. 😀 Alá is dedikáltattam vele a könyvet, és ez is öröm és bódottá. 😀 Lassan összeválogathatnám, hogy melyek azok a pillanatok, amelyekért érdemes élni, ezek azok.

Ezúton közlöm, hogy holnap és holnap után lesz 2 rendezvény, amelyre mindenkit sok szeretettel várok.
Az első helye Vasvári Pál Gimnázium Tornaterme, ahol előadjuk azokat a darabokat, amiket Freyungban játszottunk. Személy szerint játszani fogom Bartók Béla Este a székelyeknél c. darabját, valamint a VI. táncot bolgár ritmusban. Továbbá Beethoentől a Hat éccosaisset. Az időpontja pedig 2010. június 8. 17:00.
A másik rendezvény helye a Hermann László Zeneművészeti Szakközépiskola és AMI Nagyterme, ahol játszani fogom Chopintől az Ász-Dúr Grande Valse Brillantet, Rachmaninovtól az Olasz polkát és Hellenbactól a Paso Doblet. A rendezvény időpontja 2010. június 9. 17:30. Erre is mindenkit  sok szeretettel meghívok.
Hogy mást ne mondjak ezeken kívül még folyik egy forgatás is, mivel a Sanyi egy operatőri iskolába jár, és év végén be kell adnia egy vizsgafilmet, és mivel szerinte annyira kézen fekvő volt, ezért a zongorázásról és rólam fogja készíteni, ami szintén elég sok idő. De nagyon ügyesen csinálja a dolgát, szóval szurkolunk neki.
Végül de nem utolsó sorban, június 1-vel beköszöntött a tavasz, ezért az Incanus BLOG is átöltözik. Enjoy! 🙂

Dóri kérésére…

Dóri kérésére blogolok egy új bejegyzést. 🙂
Karácsony első napján itthon ünnepeltünk négyesben (anya,apa,mama,én) kaptam tőlük cash-t.
A második napon elmentünk az Andrisékhoz vendégségbe, ahol a Dorina készített rántott sajtot, ami  – meg kell, hogy mondjam – nagyon finom volt.
26-án pedig nagycsaládos összejövetel volt nálunk, amikor is megkaptam az Andriséktól a Paulo Coelho 2010-es határidőnaplót, egy csoki illatú gyertyát, és egy kontrasztos – fekete-fehér – gyertyaalátétet. Sanyiéktól egy könyvet, Agatha Christie: Nem zörög a haraszt (Ami a Láthatatlan kéz c. könyv új kiadása és már évek óta  óta meg akarom szerezni. Szóval bódottá nagy bódottá.) illetve cash-t. Ibolyáéktól cash-t, kesztyűt 😀 :D, puzzle-t (Életem első kirakója, szóval :):), legyetek rám büszkék!) teát, meg teát, meg bögrét, meg kacsás körömkefét :D, azt hiszem ennyi. 😀

Irodalom. Befejeztem Flaubert, Bovaryné c. regényét. Úgy gondolom, hogy olvastam már jobb kötelezőt is, szóval…egyszer olvasható kategória. Ezen felül elkezdtem Tolsztoj: Ivan Iljics halála c. művét, és még csak 2 fejezetet olvastam belőle, de esküszöm, hogy jobb mint az előző.

Most vasárnap, azaz 2010. január 3-án lesz az idei, 2010-es Tolkien Születésnap. Meg kell mondanom, hogy borzasztóan izgulok, mivel több blokkban, több mindent fogok csinálni. Az első blokkban fél 12-től fél 2-ig fogok jegyárusítást csinálni, a második blokkban fél 2-től fél 4-ig infopultozók, előre láthatólag Starával, fél 4-től fél 6-ig pedig életem első vezetését fogom csinálni, a dalnokokat. 🙂 🙂 Borzasztó gyomoridegem van már napok óta. Már megvannak a dalok, meg vannak a kották, szövegek, lapok, szóval…szurkoljatok.

A Zoli ma elkezdte feltölteni a gépemre az éteren keresztül a Heroes 5-t, szóval elvileg tudok ma már azon is játszani és ez fantasztikus. 😀 😀

Mindenkinek utólagosan is boldog karácsonyt, és sikerekben gazdag boldog új évet kívánok. És még egy dolog…az Incanus BLOG 1 éves lett. 😀