Archive for Vizsgák

VIDA-Matthew Culloton: Famine song

Azt hiszem úgy ildomos írni erről, hogy már megtörtént. Aki egy kicsit is beszélget velem, az tudja, hogy mennyire anyátlan volt ennek a darabnak a sorsa. A tavalyi évben a Tin-darabbal sikerült nagyon magasra tenni a mércét, amit meg kellett ugranom. Kb. decemberben sem volt még darabom, amikor Mindszenty tanárnő egy órás brainstorming után rám nézett csillogó szemekkel és azt mondta, hogy tudja, hogy mi legyen. Akkor némikép feszült voltam, mivel egyszerűen már hónapok óta nem tudtam, hogy mi legyen a darabom. Meghallgattam és azonnal beleszerretem. Elkezdődötek a próbák és gyakorlatilag újra azt az utat kellett bejárnom, mint a Baba Yetunál, nem érezték, nem tudták, hogy ez mi, nem tudták, hogy miről szól…egy szó, mint száz: nem egy konvencionális darab.

Aztán eljött a főpróba és a koncert napja, azaz 2014. március 25-e. A főpróba előtti 2-3 napban már teljesen ki voltam borulva azon, hogy én ezt nem fogom tudni megcsinálni, nem tudok majd beinteni, a kórus nem fogja úgy énekelni, hogy az emberek azzal a katarktikus élménnyel menjenek haza, mint tavaly.
Aztán eljött a délután. A Kodály-terem zsúfolásig megtelt és belőlem elszállt minden ijedtség és aggodalom (azt most hagyjuk, hogy miért is 😀 ). Anikó elmondta az általam megírt konferálási szöveget, elhangzott a mű versfordítása, majd elkezdődött a darab. És megint (itt is) ugyanaz történt, mint a Baba Yetunál: elképesztően katarktikussá vált. Mindenki gyönyörűen énekelt, egy kislány a legdrámaibb résznél keservesen elkezdett sírni, és leszakadt az ég… páratlanul sikerült. Háromszor tapsoltak vissza. És igen…az élet megint kurvára visszaigazolta azt, hogy ha valamibe a szíved, lelked, lényed beleteszed és amikor már minden energiát kifacsartál a kórusból és önmagadból, akkor még képes vagy rádobni egy szekérderékkal, ott fogsz állni 20 percig és nem tudsz megtenni 10 métert, mert mindenki gratulálni akar. Odajönnek az emberek és közlik, hogy nem hitték, hogy a tavalyi után van feljebb, és mégis. Jönnek az ott énekeltem és azt mondtam magamnak, hogy basszus férfi vagy, nem sírhatsz mondatok. Egy kitágított pillanat volt. Csoda! 🙂

7/7-es törésvonal

Alapvetően nem szeretem a negatív blogbejegyzéseket és nem is szeretek ilyen állapotban blogolni, de mint egyfajta fájdalomlevezetés, vagy éppen feszültség kiadási lehetőség nyitott kapuként ott áll.
Valaki egyszer azt mondta, hogy az emberek mindig csak a negatív élményeiket mondják el mindenkinek, kvázi panaszkodják el és ha valami igazán jól történik, azt igen kevesen tudják, tudhatják meg. Természetes, hogy ez ránk, magyarokra különösen jellemző, hiszen mi elég pesszimisták vagyunk.
Viszont az elmúlt napokban megint érzem ezt a lejtőállapotot, amikor valahogy semmi sem úgy sikerül, ahogyan azt én szeretném és hihetetlenül lehangol. És ilyenkor érzem magam igazán keserűnek. Tudom, hogy meglepő, de nem mindig szeretem ezt az oldalamat, mert néha vannak olyan izoláló hatásai, amiken nagyon nehéz túllendülni és nehéz megoldani.
Tudom, ezt így kívülről nem olyan egyszerű megérteni, de higgyétek el, hogy néha ha azt a bizonyos szaggatott hospital-morgue vonalat látom, akkor nem egyértelmű, hogy melyik a jobb.
Ennek ellenére az elmúlt hét annyira jó volt. Végre 100 %-ban úgy éreztem – a Jing-Jang egyensúly helyreállítása végett -, hogy az MTT-s szociális életem normális lett. Eltűnt az a távolság a barátaim és én köztem, ami az elmúlt 4 évben fennállt. Hihetetlenül utáltam ezért Székesfehérváron lakni. Oké, hogy csak 67 km, de akkor is időben sok, mire eljutok A-ból B-be. Most pedig, ha felhívnak, hogy Te, nem jössz el, akkor ott vagyok 20 percen belül. És ez egy olyan érzés, ami képes olyan hatást adni, mint…
Ha a szociális élet rendben van, akkor a munka is rendben van; szokták “volt” mondani. De valóban, az elmúlt egy hónapban olyan eredményeket produkálok, amiken én is meglepődtem. Ilyen pl. a múltkori Alapozó szolfézs, amikor 4 db 5-öst is begyűjtöttem.
Nem sokára itt a félév vége és elkezdődik a “rettegett” vizsgaidőszak. Szerencsére a tárgyaim többségéből nincsen vizsga, tehát azokat két hét múlva egyszerűen csak befejezem. Ellenben a vizsgáim a következők szerint fognak alakulni:
– 2011. december 20. A zongorajáték alapjai
– 2011. december 21. Filozófiatörténet
– 2012. január 6. Családi szocializáció és fejlődéspszichológia
– 2012. január 9. A zeneelmélet alapjai
– 2012. január 16. A zenetörténet alapjai

Igazából a zongoravizsgától nem félek, mert már csak néhány darab van, amit fel kell mondanom holnap. A filozófiavizsgától megint nem félek, mert 1 Sartre írást nem olvastam el, de egyébként minden kész. A csaszofepszi órától kicsit jobban, mert még nem végeztem a kötelezővel, és kb. így vagyok a zeneelmélettel is. A zenetörténetről meg ne is beszéljünk, nem hiába toltam minél későbbre.

Viszont a mai napon megint volt egy törésem. Nem tudom megmagyarázni, hogy mi miatt, egyszerűen úgy éreztem, hogy valami megint kibilentett abból az egyensúlyból, amiben az elmúlt hetekben voltam. Nem érzem személyfügőnek a dolgot és még csak klikkidegennek sem mondanám magam. Egyszerűen amilyen képem eddig volt az emberekről bizonyos értelemben megdőlni látszik. Valahogy ok nélkül érzek olyan torzsát, ami szerintem egy barátságon belül nem normális dolog. És ehhez még hozzá jön az, hogy az emberek egyre több emócionális súlyt pakolnak rám, és nem akarom, hogy egyszer sok legyen és ez kifakadjon, mert ha most rossz, akkor az pokol lesz.

Megtehetnék…

Ma megtudtam, a június 18-i ECL nyelvvizsga eredményét és úgy gondolom, hogy – ha most vulgáris kifejezést szeretnék használni, elküldeném az egészet a jó édesanyjukba – egyszerűen hihetetlen, hogy harmadik alkalommal sem lett meg az írásbeli nyelvvizsgám. Most 3 ponttal.
Hihetetlen módon ki vagyok akadva. Nem is azért, mert nem lett meg, hanem azért, mert a szóbelim emg 87 %-os lett. Amennyiben a szóbelin is szavakat használok, mert ugye azokat használok és elvben egy szinten vannak, akkor ez nem lehetséges. Fel vagyok háborodva azon, hogy megint nem lett meg, és a legjobban az bánt, hogy sokat készültem rá. Ha emiatt nem fognak felvenni, nem tudom, hogy mi lesz. Most konkrétan azt éreztem, hogy közel voltam ahhoz, hogy kirobbanjon belőlem a keserűség. De nem tudom, hogy mit fogok csinálni majd a táborban, ahol csütörtökön ki fog derülni, hogy vajon felvettek-e vagy sem.
Szóval azt hiszem, hogy nyelvvizsga-központot fogok váltani, és keresek egy olyan helyet, ahol le lehet tenni a középfokú vizsgát, mert nem állapot, hogy már harmadszorra megyek el és 1-1.5-3 ponttal nem lett meg.

Vágyak és vizsgák

A szóbeli érettségi utáni héten, azaz június 27-én muszáj volt elkezdeni a készülést a gyakorlati vizsgámra. Tudjátok, amikor anno februárban le kellett adni a jelentkezést, másodikként megjelöltem az ELTE-BTK ének-zene szakot.
Nyilván benne van ilyenkor az emberben, hogy azért ez mégis csak ének szak, amire csak nem jelentkeznek annyian. Ezen felül még az is ott van, hogy kevés hallgatót vesznek fel – mindössze 22-t -, és persze az is meglepő, hogy erre pasik nem nagyon szoktak jelentkezni.
Szóval lényeg a lényeg, hogy június 27től július 3-ig minden nap mentem le Pákozdra és gyakoroltunk vagy összhangzattant vagy énekeltünk, vagy vezényeltünk. Így joggal merül vel Bennetek is a kérdés, hogy azért ez nem sok egy picit? A válasz persze evidens, vagy éppen a kérdés költői.
A gyakorlati vizsga ugyanis 6 részből áll, az első része a zongora. Amikor hétfőn bementem vizsgázni értelemszerűen én is ezzel kezdtem. Két különböző darabot kellett vinni két különböző sítlusút. Nekem az egyik J. S. Bach g-moll háromszólamú invenciója volt, a másik pedig Bartók Ostinatoja. A zongoraszakos vizsgáztató hölgy az utóbbi darabot kérte, amit persze eljátszottam.
Ezt követte az összhangzattan és a zenetörténet. Mivel Bartók darabot játszottam, így Bartók zenetörténeti jelentőségét kérdezte a vizsgáztató úr. Ezzel nem is lett volna baj, hiszen Bartók az egyetlen egy olyan zeneszerző aki végigkísérte az eddigi zongoratanulásomat. Kérdezte, hogy milyen zongoradarabokat ismerek tőle, illetve azt, hogy játszottam-e már egyáltalán Bartóktól más darabokat. Becsületesen válaszoltam rá, hogy a Gyermekeknek köteteket és a Mikrokozmosz köteteket végigjátszottam. Miután ezt elmondtam megkérdezte, hogy milyen hegedűdarabokat ismerek, szintén Bartóktól. Nos…fenntartásaim voltak a kérdéssel kapcsolatban, mivel zongoristaként miért kellene bevágva tudnom, címekkel együtt a hegedűdarabjait. Nyilván, ha azt mondom, hogy A csodálatos mandarint ki szerezte, és azt mondom rá, hogy Bartók Béla, az oké, mert az alapműveltség része, de szerintem a hegedűdarabok ismerete, címekkel együtt nem okvetlenül tartozik az alapműveltséghez.
A zenetörténeti kérdéssort követte az összhangzattan. Ugyebár amikor készültem ebből a részből, akkor mindig az volt, hogy a Tanárnő mondta, hogy hányadik fokokat üssek le a zongorán és akkor azt leütöttem. Nos a vizsgáztató úr pedig kijelentette, hogy akkor zongorázzak neki egy 7-8 akkordból álló hármashangzat-dallamot, amelyeket persze összhangzattanilag összekötök. Ez – ha egy 10-es skálán kellen értékelnem -, olyan 8-ra sikerült.
Ezt követte a lapról olvasás, még mindig ezzel az úrral. Elém rakott egy rövid barokk 3 keresztes recitativot, amivel még nem is lenne baj, viszont tele volt módosított hangokkal. Úgy gondolom, hogy egy ilyen kérdéssor után annyira ideges lesz az ember, hogy alig-alig tudja összeszedni azt a tudását, amivel rendelkezik. Na, ez nálam is így volt, a hangom elkezdett remegni, és alig találtam el normálisan, pedig blattolni minden további nélkül tudok.
Ezt követte a műdal eléneklése. Erre a részre is természetesen kettő különböző stílusú darabot kellett vinni. Nekem volt Mozarttól a Vágyódás a tavasz után, illetve Schuberttől a Jókedv. Az utóbbit kérték eljátszani, és úgy látom, úgy érzem, hogy ezzel nem is volt semmi probléma sem.
Utolsó részként pedig a népdaléneklés következett. Erre a részre 40 népdalt kellett vinni, 20 kötelezőt és 20 szabadon választottat. Itt el kellett énekelnem a Fekete föld…kezdetű népdalt szöveggel és szolmizálva.
Ezzel véget is vizsga első része. Ez volt kb. délben, 16 órára vissza kellett menni a Múzeum krt-re, ugyanis 16 órakor kezdődött a vezénylés. Itt mindenkinek kellett választania egy Tempo goiusto karakterű népdalt, amit el kellett vezényelnie a felvételizőkből álló kórus előtt. Nekem ez a Juhászlegény… kezdetű népdal volt.
Úgy gondolom, hogy ez a része jól sikerült, mert tényleg, 100 %-ban úgy énekeltek, ahogy én szerettem volna. 🙂
Egyébként csak egy kis statisztikai adat végett, 33 vizsgázó volt arra a napra beosztva, abból összesen, nem viccelek, komolyan, 16 ember ment el. Ebből a 16 emberből velem együtt volt 3 fiú. Szóval…igen. 😀

Elvileg most csütörtökön, azaz július 7-én tudtam volna meg, hogy hány pontot kapok/kaptam a gyakorlati vizsgámra, viszont még nem kaptam arról információt, hogy mennyi pontot értem el, ergó nem töltötték még fel. Nem bánnám, ha ez lassan bekövetkezne, mert már lassan-lassan itt lesz a július 21-e, és nagyon kíváncsi vagyok, hogy akkor hova vesznek fel. Jaj, de jó lenne, ha vagy az ELTE magyarra, vagy pedig az ELTE énekre felvennének. 🙂 🙂

Az esélytelenek nyugalmával

A június 18-i vizsgámra egy napra kiszávárogtak, hogy ki valószínűleg melyik napon lesz. Mivel így is, úgy is be kellett mennnem, ezért hétfőn már jó korán felkeltem. Készítettem egy kávét, majd elmentem az iskolába. Ott kiderült, hogy valóban hétfőn leszek, viszont az utolsók között.
A dologgal magával nem is lenne baj, mivel addigra már egy sor tétel kiesik, csakhogy nem mindegyik tételem volt írásban kidolgozva. Természetesen mindegyiket elolvastam, de mint minden vizsgánál, itt is nagyon fél az ember.
Nyelvtanból becsületesen bevallom, hogy mind a 20 tétel megvolt, irodalomból jóval kevesebb, ami pedig a törit illeti…nos inkább hagyjuk! 🙂
Ahogy mentek be sorra a vizsgázók nagy örömmel mentek ki bizonyos tételek. A végére bent maradt a 6 életműből 4 – Petőfi, Arany, Babits és József -, Vörösmarty, Berzsenyi, Katona és Gogol. Ezek közül mindenképpen az utolsó kettő közül szerettem volna húzni, mert ugyebár a többi költő, és egy költőről beszélni sokkal nehezebb, mint egy íróról, vagy egy drámaíróról.
Az esélytelenek nyugalmával bementem és kihúztam nyelvtanból és irodalomból is a 3. tételt jobbról. Irodalomból borzasztóan dobogott a szívem. És láss csodát, mi volt a tételem!? Gogol és a kisember bemutatása a XIX. századi realista szépprózában. Nyelvtanból pedig a kommunikációs funkció szerinti szövegtípusok. Ami szintén egy nagyon jó tétel.
Boldogsággal átitatott, már-már eufórikus érzéssel leültem kidolgozni azokat. Amikor feleltem Csöpi néninél, szinte éreztem, hogy amit mondok, az mind-mind jó. Velem átlósan, balra szemben foglalt helyet Csöpi néni, és hihetetlen nyugalommal árasztott az el, hogy mosolygott, meg bólogatott. Így természetesen sokkal nyugodtabban feleltem le, mint töriből. Amikor befejeztem a mondandómat a vizsgaelnök megdicsért, hogy ritkán lehet hallani ilyen összeszedett feleletet. Erre azt mondta Csöpi néni, hogy “ezt el is vártam Tőle”. 🙂 🙂 De aranyos. 😀
A magyart követte a töri felelés. Na már most, ettől féltem a legeslegjobban, mivel töriből nem voltak kidolgozott tételeim, csak és kizárólag átolvasottak, ami ugyebár egy nagyon jó feleléshez édeskevés. Először kihúztam az EU kialakulását, de kiderült, hogy a tétel hibás volt, mivel nem volt benne a tételszámot tartalmazó cetli, így húzhattam még egyet. Így került hozzám a tatárjárás. Ennek a tételnek nagyon örültem, ugyanis ez volt az, amelyet utoljára olvastam át. A felkészülés után próbáltam bevetni miden előadói gyakorlatomat: ha bátran és magabiztosan mondod, lehet, hogy elhiszik, hogy tudod. Persze volt olyan kérdés, amire nem tudtam válaszolni, de így is reménykedtem.
Utolsónak pedig az angol volt. A 3 db néhány mondatot igénylő kifejtésben rákérdeztek arra, hogy anno miért ezt az iskolát választottam?, milyen sportokat szoktam a TV-ben nézni?, és arra, hogy a jövőben vidéken vagy városban szeretnék lakni. A szituációban egy nyári munkát kellett vállalnom Kanadában és ezzel kapcsolatban kellett érdeklődni. Az önálló témakifejtésben pedig megkaptam a család témakörét, ami azért valljuk be, nagyon is jó. Amikor kijöttem a teremből a vizsgaelnök megemlítette, hogy jól felkészültem ebből is. Szóval, minden reményemet összevetve úgy voltam bele, hogy most már biztos megvan az a bizonyos 6 pont. 😀

Az érettsgéi eredményének a kihirdetése június 23-án, csütörtökön volt. Ami az eredményeket illeti:
magyarból 100 %-os lett a szóbelim, így lett az írásbelivel együtt 91 %-os, a töri szóbelim 88 %-os lett, így az írásbelivel 83 %-ra javítottam. Az angol szóbelim 100 %-os lett, így azt 86 %-ra javítottam, és persze maradt még a 67 %-os matek és a tavalyi 96 %-os ének. 🙂

Így nagy reményekkel indulok annak neki, hogy felvegyenek vagy az ELTE-BTK magyarra, vagy pedig az ELTE-BTK énekre – bár, mint tudjuk, oda nem számít az érettségi, csak a gyakorlati vizsga, és persze a többletpontok -. Majd meglátjuk! 😛

A reménytelenek nyugalmával

Elég régen írtam már utoljára. Szóval június 18-án volt a nyelvvizsgám. A reménytelenek nyugalmával mentem oda. Az ok egyszerű volt: teljesen mindegy, hogy sikerül-e vagy sem, de mindegy, mert úgyis sikerülni fog, ugyanis az ezzel járó 28 pontot sem így sem úgy nem számolhatom bele a továbbtanulásba. Szóval reggel felkeltem, készítettem egy kávét, majd elmentem. A vizsgahely igazgatója már mosolyogva fogadt és oda is jött többször is, hogy ugye minden megy?, értem a feladatokat?, hogy vagyok?, gyakoroltam?, van kérdésem?.
Ugyebár már csak az írásbelit kellett letennem, persze harmadszorra, ugyanis az első kettő alkalommal nem sikerült 1 és 1.5 ponttal.
Szóval az első része az írásbelinek a szövegértés volt. Az első szövegértés arról szólt, hogy volt 3 bekezdés 3 különböző látványosságról. A lényeg az volt, hogy ez egy lyukas szöveg volt, és mint minden ilyen szövegben, mind a 10 helyre be kellett tenni egy-egy szintagmát, persze a 13-ból.
A második szöveg egy elvontabb és nehezebb szöveg volt. A téma a különböző tanulási stílusok és módszerek voltak: bal-és jobbagyféltekés, vizuális, hallás utáni tanulás. Mennyire hatékony ha egy zajos helyen tanulunk?, és persze mennyivel hatékonyabb az, ha csendes helyen tanulunk? Itt volt 10 kérdés, amire válaszolni kellett. Szóval ez egy nehezebb volt, mint a másik.
A fogalmazásnál az első levélben tanácsokat kellett adni egy angol barátomnak, aki utazott külföldre és különböző elektronikai cuccok segítségével szeretné tartani a kapcsolatot a nagyszüleivel. Ági néni azt mondta erre, hogy ez egy nehéz téma, de mondtam neki, hogy nem, mivel amikor az Andris utazott Japánba, anyának tartania kellett a kapcsolatot vele, és neki is meg kellett tanítani a Skype használatát. Így neki is ezt el kellett magyarázni többször is, mivel azért ez egy nehezebb valami, persze neki meg az idősebbeknek úgy általában.
A második fogalmazásnak a könnyebb oldala az volt, hogy én már azt a februári nyelvvizsgán írtam. Konkrétan az volt, hogy el kellett mondanom a magyar étkezési szokásokat. Így ez már ismerős volt számomra.
To sum up, a lényeg az, hogy remélem, hogy most már meglesz az a fránya 60%. Szóval, gondoljatok rám, hogy jövő héten ez sikerüljön, ugyanis akkor fog ez kiderülni! 🙂

Mert így lesz!

Most annyira blogolhatnékom van és ezt muszáj, hogy ti is elolvashassátok, megtudhassátok.
Tudjátok, ezen a héten nyelvvizsgáztam. Meg kell, hogy mondjam, hogy irreálisan nehéznek vagy éppen irreálisan könnyűnek tartom a vizsgarészeket. Ugyebár most fogok felvételizni, és a jelentkezési lapomat le kell adnom feburár 15-ig. Ahhoz, hogy felvegyenek ELTE-BTK magyar szakra ahhoz, ha nem akarok egy-egy 100 %-os érettségit írni, muszáj lesz egy-egy többletpontot igazoló dokumentumot beszereznem. Ilyen egy középfokú (B2) angol nyelvvizsga, amelyre jelentkeztem is ezelőtt 1 hónappal.
A szóbeli rész most csütörtökön, azaz február 10-én volt, a Bildung nyelviskola épületében. Erről a szóbeli vizsgáról azt kell tudni, hogy kettesével kell vizsgáznunk és egyfajta könnyed, csevegő hangulatot kell felvenni, amelyet nem nehéz, mert a vizsga is jóformán ilyen. 🙂 Amikor odaértem kiderült, hogy egy sráccal fogok együtt szóbelizni, persze beszélgettünk előtte és megbeszéltük, hogy miket kérdezzünk, és ez szerintem így van rendjén. Az első része egy bemelegítő rész, amelyet nem is pontoznak, itt meg kell ismerni a másikat. A második része az ún. irányított beszélgetés, ahol kapunk egy témát, és ezt kell feldolgozni dialógikus formában. Nekünk a témánk a média volt. Szerintem ez a közepes nehézségű témák közé tartozik, és szerintem jót is beszélgettünk róla. A vizsgáztató hölgy hevesen bólogatott, ami csak nem jelent rosszat. A harmadik része pedig a képleírás, amit monológikus módon kell feldolgozni. A témánk itt a család volt. Ami ahogy nézzük egy relatíve könnyű téma. Amikor befejeztük, kijöttünk a szobából és arról beszéltünk, hogy azért ez nem volt egy vasszigorú vizsga, persze ettől még lehet rossz is.
A nyelvvizsga második része értelemszerűen az írásbeli rész, ez ma volt, azaz február 12-én, a KJK-ban. Az első része volt az olvasott szöbeg értése, azaz a reading rész. Ez nem volt annyira vészesen nehéz, teljesen megfelelt egy B2-es típusú nyelvvizsgának. A második része, ami az előzővel együtt teszi ki az írásbeli részét, az írásbeli szöveg készítése, azaz a writing. Ez szerintem irreálisan könnyű volt. Két fogalmazást kellett írni, az elsőben egy szöveget arról, hogy a külföldi barátom Magyarországra fog  jönni, és ezért el kellett neki mondanom, hogy milyen étkezési szokásaink vannak itthon, miket szoktunk enni, stb. A második része pedig egy blogbejegyzés volt a karácsonyról, ami, mint gyakorló blogger, nem volt olyan nehéz. Ezután következett a hallott szöveg értése, azaz a listening, ami iszonyúan nehéz volt. Az első részben, ami a másodikhoz képest gyerekjáték volt egy nőről szólt, aki Los Angelesben nézegeti az épületeket és azok történelmi jelentőségéről beszél. A második viszont egy rádióbeszélgetés volt, amelyben két nő egymás szavába vágva mesélte el Vilmos herceg és a barátnője szerelmét, azt ahogyan megismerkedtek és azt, hogy hogyan tervezik az esküvőjüket. Borzalmasan nehéz szöveg volt, alig-alig értettem belőle valamit is.
Összegezve az egészet, remélem, hogy a szóbelinél a beszélgetés, az írásbelinél pedig a fogalmazások fel fogják vinni a szintet min. 60 %-ra, hogy meglegyen a nyelvvizsga, mert különben azon túl, hogy újra kell nyelvvizsgázni, meglesz az izgalom is, hogy nem fogok kapni plusz pontot. De nem, nem így kell hozzáállni, meglesz most a nyelvvizsga, március közepén, tehát 1 hónap múlva meglesz az eredmény, hogy mind a kettő sikerült. Mert így lesz!