Archive for Konyhaművészet

Croque monsieur

Ma reggel azzal az érzéssel keltem fel, hogy valami nagyon franciát akarok csinálni, így egy kisebb mértékű szenvedés után eszembe jutott, hogy hát mégis mi a legfranciább kaja, amit Meryl Streep csinált az Egyszerűen bonyolult c. filmben? Igen! Croque monsieur.
Sokkal nehezebbnek és bonyolultabbnak tűnt az elkészítése, mint azt gondolhatnánk, de Istenem, hogy az milyen finom lett! 🙂
Csináltam hozzá paradicsomsalátát is és a kettő együtt valami… illusztrálnám:
– Tanítok Neked valamit az evésről. Hunyd be a szemed! Rágd meg lassan! Csak az ízére gondolj! Krémes, édes, sós, mogyorós beütés.
– Érzek valamit.
– Most kóstold meg ezt! Teljesen más. Édes, ropogós, enyhe utóízézzel. És most próbáld meg együtt!
– Azt hiszem érezni kezdtem valamit, lehet, hogy a beütést…vagy az utóízt?
– Na ez az! Nos, képzeld el, hogy a világ legjobb ízeit összekevered végtelen sokféleképpen. Olyan ízeket kapsz, amilyen még nem volt, a határ a csillagos ég!
/L’ecsó/

Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom!

Croque_monsieur_bake-1-l

Egy fanyar sütemény története

Nos, a történet ott kezdődött, hogy én mindig is nagyon szerettem a fanyar dolgokat, és sokszor kértem már anyát, hogy ugyan süssön már egyszer citromos sütit, ez így volt ezen a hétvégén is. Azonban anya ismét nemet mondott, ezért felcsaptam a sütis könyvet és így készülhetett el, a következő sütemény. Ajánlom mindenkinek! 🙂

Zöldcitromos-tejfölös muffin

Hozzávalók:

6 db lime
36 dkg cukor
25 dkg liszt
5 g sütőpor
15 dkg tejföl
8 dkg vaj
csipetnyi só
2 db tojás

1. 4 lime-ot (én citrommal csináltam, mert nem volt otthon lime) elfelezzük és kifacsarjuk a levét. Ehhez annyi vizet adunk hozzá, hogy összesen 2 dl legyen. Egy lábasba áttöltve felforraljuk 20 dkg cukorral együtt. Amint felforrt, sűrítsük annyira, hogy az egész ne legyen több 1.5 dl-nél. Ha ezzel elkészültünk, hagyjuk, hogy kihüljön.

2. Összekeverjük a lisztet és a sütőport, majd ezt is félre tesszük.

3. Összekeverünk 10 dkg cukrot a tejföllel, a vajjal, a korábban felforralt lime-os cukros sziruppal, a sóval. A tojásokat egyenkét beletesszük, majd a lisztes keveréket is beleforgatjuk.

4. Egy tepsit – de akár muffinforma is lehet, vagy bármi más, nem számít – kivajazunk, majd egy kis liszttel felszórjuk, hogy ne ragadjon oda sütéskor a tészta. Beleöntjük a sütialapot és az egészet 20-25 percre sütőbe tesszük. Kb. 180 fokra, ez gázsütőnél 4-es fokozat.

5. Miközben sül a sütink, 2 citromnak/lime-nak reszeljük le a héját, majd vágjuk félbe és facsarjuk ki. Ezt a héjas levet keverjük össze 6 dkg cukorral.

Miután megsült a sütink, vegyük ki és azonnal öntsük rá ezt a folyadékot.

Ez azért fontos, mert így még “melegen” az egésznek egy rendkívül kellemes és különleges citromos ízt és illatot adunk. Bon appetit!

Boldogok a skótok

Ma úgy döntöttem, hogy sütni fogok sütit, mert Budapesten nem tudok, mert hát…nincsen tűzhelyem. 🙁
Szóval kitaláltam, hogy sütni fogok, mégpedig egy skót süteményt, az ún. Csokoládchipses linzert. 😀

Ez egy baromi egyszerű sütemény, a hozzávalók:
– 14 dkg liszt
– 2 evőkanál kukoricaliszt
– 6 dkg porcukor
– 12 dkg sótlan vaj
– 8.5 dkg félédes csokoládé
– a díszítéshez porcukor, és 1 db narancs

A sütőt 160 C-ra előmelegítjük, és egy tortaformába kivágunk egy köralakú sütőpapírt.
A lisztet, a kukoricalisztet és a porcukrot összeöntjük.

Ezt követően a vajat belemorzsoljuk, és jól összedolgozzuk.

Az utolsó lépések egyikeként a csokoládét összedaraboljuk. Egy jótanács: én úgy csináltam, hogy sütőpapírba beletettem a csokoládét és egy kalapáccsal összetörtem, így apró darabokra sikerült “kalapácsolni”. 😀

Ezt követően beledolgozzuk a feldarabolt csokoládét a már elkészült tésztaalapanyagba, és az egészet átöntjük a tortaformába. A tortaformába a tésztát egy kanállal lenyomkodjuk és villával lyukakat fúrunk bele. 😀 Végül pedig betesszük a sütőbe egy 35-40 percre. 🙂

És 35 perc sütés után már kész is. 😀 Jó étvágyat! 🙂

Jeges tea a Harper-szigeten

Tegnap elkezdtem végre összepakolni az érettségis és a gyakorlati vizsgás cuccaimat, ergó a könyveket. Tudjátok, anyáék nem voltak itthon két hétig, és addig itt tanultam lent, így persze az összes holmimat lehoztam. Tegnapra jutottam el odáig, hogy most már azért össze kellene ezeket rámolni.
A 11. és 12-es könyveimet levittem a pincébe, kivéve persze a magyar és ének könyveket, ugyanis azok felkerültek a szobámban levő felső szekrénybe. Az asztalomról eltűntek a szakkönyvek és végre rend lett. Rávettem magam még arra is, hogy letörölgessem a bútorokat – bár persze nem mindegyiket 😛 -, hiszen az nagy meló. Tudjátok, a feketebútorokon könnyen meglátszik a por, ahogyan a feketeszúnyegen is. 🙂
Ahogy pakoltam, megtaláltam azokat a receptkártyákat, amiket Ibolyától kaptam még tavaly a 18. születésnapomra…vagy tavaly karácsonyra. Ezek a kártyák tartalmaznak hideg és forró tearecepteket illetve tea-és desszertsütemény leírásokat. Így erőt véve magamon tegnap elkészítettem a Jeges tea névre hallgató italt. Az elkészítése teljesen egyszerű volt, alapvetően egy feketeteát kellett készíteni, minden különösebb hozzávaló nélkül – amennyiben a citrom és a cukor nem számít annak 😀 -, majd pedig a hűtőbe kellett tenni. Így amikor ma hazaértem a boltból már egy finom, hideg tea várt. 🙂 🙂 Kileng a boldogságfaktor. 😀

Más, előző blogbejegyzésemben említettem, hogy megnéztem a Tara alteregói sorozat eddig megjelent részeit. Mivel azzal végeztem, így új sorozatot keresztem, ami a Harper-sziget névre hallgat. Már megnéztem belőle 2 részt. Azt azért rögtön le kell, hogy szögezzem, merőben eltérő a Tara alteregóitól. Ugye az egy kedves, jópofa, mondhatni realista sorozat, míg a Harper-sziget inkább a misztikus thriller és a horror keveréke. De ez is nagyon tetszik. 🙂 😀

Lusta asszony rétese

Kedves bloggoló, aki ezt a bejegyzésemet olvasod, azzal, hogy ezt teszed elfogadsz egy titoktartási szerződést, amely 2011. február 4-ig, 7:45-ig tart.
A helyzet az, hogy ma volt Csöpi nénivel a 99. óránk, és megkérdezte valaki, hogy holnap tartunk-e 100. órát, és a tanárnő csak, bocsánat a kifejezeésért, de somolygott az orra alatt. 😛
A történet másik szála, hogy tavaly júniusban, amikor volt az utolsó angol óránk, Csanády tanárnő elkészítette nekünk az ún. Lusta asszony rétesét, vagy Olasz rétest, ahogy tetszik, ennek a receptjét kértem el, mert a mamának február 13-án lesz a 82. születésnapja és arra az alkalomra szeretném ezt neki megsütni, de mivel a puding próbája az evés, ezért gondoltam kipróbálom.
Ma elmentem a boltba és vettem hozzávalókat, és már bent van a sütőben, most éppen azért imádkozom, hogy a közepe is megszilárduljon. Mág van öhm…14 perce, de remélem, hogy sikerülni fog. Elvileg most járt le az ideje, viszont a közepe még mindig nyers…nem probléma, anyára ráhagyom, de ha bele mer kontárkodni, akkor kitérek a hitemből. 😛 Folyt. köv.
Mikor tegnap este hazaértem, már anya kivette a tepsiből, meg kell, hogy mondjam, nagyon jól nézett ki, örültem is a fejemnek, majd felszeltem és betettük egy jó nagy tortatartóba.
Másnap reggel, azaz ma már jó korán felébredtem, mert össze-vissza álmodtam ilyen hülyeségeket, na, a lényeg a lényeg, hogy bevittem az E/1-be, ahol szerencsére még senki nem volt, majd levittem a Kovács tanárnőnek a megígért kóstolót, de megkértem, hogy ne spoilerezzen Csöpi néninek.Nos, sikerült is ezt titokban tartanom, ezért amikor elkezdődött az óra Csöpi néni meglepődött, hogy miért nem ültem le a helyemre, amikor én nem igazán szoktam jelenteni, hogy valamim nincs kész. Belekezdtem a monológomba, miszerint ez a 100. irodalom óránk és ezt megünnepelvén sütöttem ún. Lusta asszony rétesét, vagy Olasz rétest, kinek mi. úgy tűnt, hogy ízlett mindenkinek, bár felettébb bunkónak tartom azt, amikor valaki nem eszik belőle, mert ő most nem ér, szerintem, ha valaki valamit készít ez egy bunkóság, de ez az én véleményem. Szóval utána még levittem Csanády tanárnőnewk is és neki is nagyon ízlett és megmutathattam a Pereszteginé tanárnőnek is, hogy én is tudok sütni. 😛 Miért, nem? 😀

Pikhercs-Pikhereda

Kitaláltam ma, hogy ha már holnap úgyis LEP-es főszervezői megbeszélés lesz, akkor sütök valamit. Itt kezdődött a dolog pikantériája, ugyebár gluténmenteset kell készítenem.
Kitaláltam, hogy porótis csokis sütit fogok csinálni, mivel az már eddig is nagyon jól sikerült. Elmentem a boltba venni csokit – mert azon kívül minden hozzávalóm volt itthon – vettem két tábla lila tehenes csokit, majd hazajöttem. Felhívtam Nádát, hogy vajon ezt megeheti-e Rabyn. Náda felhívta, kiderült, hogy nem. Remek – 😀 – megyek vissza boltba. Kihívták az üzlet vezetőit, elmondtam neki a problémámat, mire mondta, hogy kéne a blokk. Hát…az ugyebár nincsen. Ezért elkezdtük kikuázni a kassza melletti szemeteskosarat, hogy megtaláljam a blokkomat. 😀 Nagyon vicces lehetett. Végre megtaláltuk, amikor visszakaptam a pénzemet. Eszembe jutott, hogy nem tudom, hogy végülis mik azok, amiket nem ehet meg, ezért felhívtam, hogy sorolja, hogy miket nem ehet meg egy csokiban – persze ezelőtt még haza kellett jönnöm a telefonomért -. Visszamentem és megtaláltam a Tibi csokit, amit remélem, hogy megehet.
Hazajöttem és elkezdtem megcsinálni, anya meg a mama el kezdte mondani, hogy hogyan kéne csinálni, de borzasztáan idegesítően, mintha először sütnék. Csak, hogy értsétek, gyújtsd be a sütőt majd…vagy éppen vajazd be a tepsit…és így tovább. Aztán anya megjegyezte, hogy minden el van mosva, tehát ne legyenek piszkos edények…basszus, mindig elmosom magam után, ha főzök/sütök. 😀 😀
Aztán beraktam a sütőbe, anyától hallgattam, hogy amikor anno dolgozott, volt egy barátnője, akit úgy hívtak, hogy Szidónia. neki mondta a férje, mielőtt elváltak volna, hogy mit sütöttél, E! mi ez pikhercs vagy pikhereda???  – borzasztóan gúnyos hangon – hogy ezt is értsétek, a pikhercs és a pikhereda is a rosszul készült sütemény -.
Persze ezekkel nem nagyon szoktam foglalkozni. Megsült a sütemény, és lám, szépen felpuposodott, meg is kostoltuk, nagyon finom lett, szóval, remélve, hogy sem Náda, sem Rabyn nem olvassa ezt kiderült, hogy se nem pikhercs se nem pikhereda nem lett a sütemény.

Bon Appetite! 🙂

 

Milánói rakott tészta sajmártással

Ismét itt a vasárnap, eljött az ideje a főzésnek. Már a hétköznapokon is nézegettem, hogy mit kellene csinálni és megtaláltam a nekem való receptet: milánói rakott tészta sajtmártással. Íme itt van a receptje:

– 50 dkg milánói tészta
– 6 dkg vaj
– 2 evőkanál liszt
– 2.5 dl tej
– 20 dkg sajt
– egy evőkanálnyi olaj
– só, bors

1. A tésztát sós olajos vízben puhára főzöm, majd miután kész beleteszem egy jénai edénybe és 1 evőkanál olajjal összekeverem.
2. A vajat felolvasztom, majd összekeverem a lisztel és rántást készítek.
3. Hozzáadom ehhez a rántáshoz a tejet, majd 10 dkg sajtot és csomómentesre keverem, sóval és borssal ízesítem.
4. Elkészülése után összekeverem a tésztával, majd rászórom a sajt másik felét és beteszem a sütőbe 180 fokra kb. 20 percig.
5. A sütés után (én) saláta ágyon tálalom (tálaltam).

Jó étvágyat! 🙂

Krumplis, sajtos, olívabogyós batyu, salátaágyon öntettel

Tegnap végre volt annyi időm, hogy neki állhattam elkészíteni a fent megnevezett ételt. Tudni illik, hogy ezt pár hete az IKEA-ban ettem először és annyira ízlett, hogy kitaláltam, hogy amint alkalmam adódik rá, elkészítem.
Még a hétvégén vettem sajtot, olívabogyót meg vegyes salátát, hogy ha majd hétfőn meg tudom csinálni az ételt, akkor elkészítem.
Pofon egyszerű a receptje, pikk-pakk kész és szerintem nagyon finom, vegásoknak különösen ajánlott.

17 db lent látható batyu elkészítéséhez kell:

– 2 db szép, nagy krumpli
– fél Karaván sajt
– kb. 10 szem olívabogyó
– szója
– zsemlemorzsa
– vegyes saláta
– zöldségöntet

1. A krumplit felkockázom majd forró vízben megpuhítom úgy 10-15 percig fedél alatt. Eközben a sajtot és az olívabogyót ugyancsak felkockázom és egy nagy tálba beleteszem mind a 3-at, majd összedarálom őket.
2. Hogy szilárdabb és formázhatóbb legyen az étel tehetünk bele egy kávéscsészényi szója granulátumot és egy kis zsemlemorzsát is.
3. Ha ezzel elkészültünk kis batyucskákat formázunk és a sütőben kb 120 C fokon kb. 15-20 percig aranybarnára sütjük.
4. A sütés alatt a salátát megmossuk és elhelyezzük a tányéron.
5. A batyuk elkészülése után ráteszünk tetszőleges mennyiséget a salátaágyra és “batyun borítjuk” őket zöldséges öntettel.

Figyelemfelkeltésként itt van a kép az elkészült fogásról:

Jó étvágyat!