Doppio

1. rész

“A harag nem jó tanácsadó…” – szoktuk kezdeni az ismert gondolatot. De újra és újra felmerülhet bennünk, hogy mely érzéseink azok, amelyek tanácsára adhatunk? A depresszió sem jó tanácsadó, a harag sem jó tanácsadó, az öröm sem jó tanácsadó, a boldogság sem jó tanácsadó? Mi mellett indulunk el? Mi mentén bontjuk ki életünket?

2. rész

Alapvetően kevés dolgot nem tudok megérteni, azonban emellett nem tudok elmenni: vannak ugye azok a bizonyos táblák, amiket kapunk útjelzésként, irányítóként az életünkbe, amivel vagy kezdünk valamit, vagy nem. (Vagy kérdés, hogy egyáltalán táblaként értelmezzük-e.) Találkozunk emberekkel, adunk nekik valamilyen leckét, vagy ők tanítanak meg nekünk valamit, és kilépünk egymás életéből, nincs további dolgunk, megtanultuk a leckét, megtanítottuk az anyagot. Ugyanakkor miért van az, hogy akivel látszólag letudtuk ezeket a köröket továbbra is marad. A jövő távlatából a múltbeli útunk egyenes és teljesen érthető, csak a jelen homályában nem látjuk tisztán azt az utat, amely a lábunk előtt hever (cover citation). A legkétségbeejtőbb — és a kohéziót a két rész között teremtő — pont az a depresszió, ami belengi a mát, mivel nem tudom, hogy mit kell még tőle tanulnom és/vagy mit kell még neki tanítanom, de már a múltban megtettük ezeket az aktusokat és nehéz új szintre emelkedni, ha újra kisért a közel/régmúlt.

Védett: Again, again and again…but why?!?!

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: Nem ezek mentén jönnek létre…

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Esély

Röviden

Meg kell adni neki az esélyt. Nem tudom, hogy lesz-e, de ha nem kapja meg, akkor nem tudom azt mondani, hogy meg sem próbált lenni. Elvitathatatlan előnye, hogy sokkal több már most is, mint eddig bárki.

(Valamikor majd) Hosszan

Védett: Párás esti éjszakákon

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: Állapot

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: Utolsó levél

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Védett: Mondd meg a Manónak…!

Ez a tartalom jelszóval védett, megtekintéséhez alul meg kell adni a jelszót:

Lesz…

Az a legszebb, hogy bármennyire is igyekszem kezelni, azért az a gyomorideg még mindig ott van a második dimenziós kivetüléseknél. És…ezt nem egyszerű kezelni, de mégis úgy vagyok vele, hogy amennyire csak lehet tovább kell lépni és azt mondani, amit R. kérdezett meg: “már semmit nem akarsz tőle, ugye?”
Annyira fantasztikusan szépen látja az ember a dolgokat és emberi kapcsolatokat abban az esetben, ha nincs érintve benne, hanem amennyire csak lehet távolról szemléli az eseményeket. Csak és kizárólag úgy tudja igazán a legjobb képet adni az egészről, ha nem engedi magának, hogy bevonódjon a történésekbe.
És igen. Jól vagyok és igen, minden rendben lesz. 🙂 Hinni akarom és tudom, hogy ez így volt a lehető legjobb. Még ne jött el az ideje, és az, hogy H. azt mondta neki, hogy soha nem lesz még egy olyan rókád, mindennél többet ért. 😀
La, la, la…

A szerelmetlen

Vörösmarty Mihály: A szerelmetlen

Fájdalmasan folyt sok napom ifjuság
Szép kezdetében bús szerelem miatt,
Örömtelen foly alkonyában
A szerelem lobogása nélkül.

Elhűlve bolygok zöld tavasz ékein,
Nincs annyi lelkem mint egy az ágakon
Repkedve játszó kis madárnak,
Mely rövid álmairól danolgat;

És híja társát, csalja szerelmesen
S minden kicsin toll rajta örűl, keserg:
Én a telek vad pusztaságát
S hordozom a jegeket szivemben.

Oh ifjukornak bíboros istene!
Még nincs-e tiltva visszamosolyganom,
S tündér szerelmek rózsaberkén
Szednem az égi gyönyör virágit?

Oh add meg ismét a zokogó panaszt,
A fájdalomnak kínait, édeit,
Adj egy sohajtást – s életemmel
Hagyd lobogó tüze közt enyészni.